Spirituális titkok

Többször nekem szegezték a kérdést, hogy miért írom meg mindig a blogban a lélekutazásaim és transzélményeim belső tartalmát. Az ilyet nem szokás nyilvánosságra hozni, inkább titokban szokták tartani, mert különben veszít az erejéből. Eddig nem tudtam pontosan, mi ihletett arra, hogy mindezt leírjam, és közreadjam, kockáztatva azt, hogy nevetség tárgyává teszem magamat, vagy egyesek nem értik meg, illetve félreértik azt, amit írok, sőt még azt is, hogy az egómat növelem vele. Így hát elérkezettnek láttam az időt, hogy a szellemvilág elé tárjam ezt a kérdésemet, miszerint: "Leírhatom-e a transzélményeimet, illetve mi ennek a célja?" Ezt a kérdésemet tettem fel a mai sámándobos lélekutazásom előtt, és alább olvashatjátok, hogy mi történt ezek után.

Az Életfánál találtam magamat, és szépen sorban megérkeztek az erőállataim: a sas, majd a farkas, az oroszlán, és végül a sárkány. Leültek egy körben az Életfa mellett, és hallgattak. Utána elkezdtek érkezni a tanítóim is. Először Odin jelent meg nyolclábú lován, a Sleipniren, majd Yuna, az ausztrál varázslónő, akivel most hétvégén találkoztam először a cserkúti elvonuláson. Utána, legnagyobb csodálkozásomra, a kristálykoponyám jelent meg, és odaült a körbe a többiek mellé. Ezután Oguz következett, akit az ilyen lélekutazások során mindig úgy szoktam látni, hogy egy nagy barna medvebőr köpönyeg van a hátán, egy medve feje a fejdísze, és ő maga alatta ragyog. Végül maga az Úr Siva is megjelent, és jóga-ülésben a kör közepére telepedett. Ő a többieknél is hatalmasabb volt, és mindenki megcsodálta. Később Siva is átlebegett a kör kerületére, és úgy ültünk körben, mint a Jedi-tanács mesterei, plusz én, a padaván. Ekkor nem egyikőjük szólalt meg, hanem mintha mindannyian közösen, telepatikusan közvetítették volna felém a gondolataikat:

"Azért akarjuk, hogy leírd az utazásaidat és a sámáni úton szerzett tapasztalataidat, hogy mindenki megismerhesse ezt az utat, és megértse, hogy ez nem csak valami különleges emberek kiváltsága, hanem bárki elindulhat ezen az úton, ha elegendő az őszintesége és a kitartása. Szeretnénk, ha mindenki megértené, aki készen áll a spirituális tudás befogadására és a belső útra lépésre, hogy a tudás és az igazság nem kötődik egyik vagy másik hagyományhoz, kultúrához, korhoz, hanem mindig, mindenki rendelkezésére áll, még ha ezer arca is van. Éppen ezért neked különböző kultúrákból származó aspektusaiban fog egyszerre megjelenni, azokban a formákban és szimbólumokban, melyeket előző életeidben megtanítottunk neked. De az utadat csak addig írhatod le, amíg meg nem kapod a sámán-beavatásodat. Utána már nem lenne haszna közreadni azt, amit tapasztalsz, elegendő az út elejét megmutatni. Beavatásod után olyan dolgokat fogunk megmutatni neked, amivel a közönséges halandó nem tudna mit kezdeni. De meg fogjuk majd mutatni neked, hogyan és mire kell tanítanod másokat."

Ekkor az Úr Siva kinyitotta a harmadik szemét, és a kör közepén lévő néhány száraz fűszálra pillantott vele. A fűszálak, mint a nagyító fókuszpontjában, először illatos füstöt kezdtek árasztani, majd lángra lobbantak. A tűz fokozatosan növekedett, míg egy szertűz nem lett belőle. Ekkor azt sugallták nekem, hogy áldozatot kell felajánlanom a tűzbe. „De mit?” - kérdeztem. "Az ételedet, az italodat, a családtagjaid iránt érzett szeretetedet, a kapcsolataidat, a tudásodat, a munkát, amihez vonzódsz, a ragaszkodásaidat, a vágyaidat. Ajánld fel mindezt a tűzbe, és meg fog tisztulni az életed minden aspektusa." Ezek után az egész testemet fel kellett ajánlanom a tűznek. Lassan beléptem a lángok közé, és éreztem, ahogy a meleg tűz átöleli a testemet. Először a Föld elemet tisztította meg a testemben, hamuvá égetve a csontjaimat és a szilárd szöveteimet. Majd a víz elemet párologtatta el az áldozati tűz. Utána a tűz elem belépett a sejtjeimbe, egyesült a sejtekben, az idegpályáimban és az aurámban áramló tűzenergiával, és megtisztította azt. Ezután a levegő elem következett, minden áramló levegő és életerő megtisztult a finom fizikai testemben. Végül az éter, a tér következett. Dimenzióról dimenzióra járta át a tisztító tűz a létezésem kiterjedéseit, mindent, amiről azt hittem, hogy vagyok, és mindent, ami korlátozott, különválasztott az Univerzumtól és annak lényeitől.

Azt éreztem, hogy a tűz fokozatosan járja át és izzítja át a csakráimat, lentről felfelé. Mindegyik csakrám három aspektusban volt jelen: az alsó világban (Árnyék-Én), a középső világban (hétköznapi valóságom) és a felső világban (a Magasabb Én). Így megtapasztalhattam a szerves kapcsolatot a makrokozmosz háromszor hét világával és a mikrokozmoszom belső vetületeivel. Fokozatosan haladt a tűz felfelé az alsó gyökércsakrán keresztül a szex vagy szakrális csakrába, majd a köldök/hatalom csakrájába, és végül a szívbe. Amikor a tűz megtisztította a szívcsakrámat, akkor megjelent előttem az Égtükör, amit már korábban is láttam egy látomásban. A nagy, napsárgán világító kerek medál egy lávakövekből álló gyöngysoron volt. Bár a látomásomban a tanítók a nyakamba tették az Égtükröt, ami a sámáni beavatás egyik kelléke, azt mondták, hogy a hétköznapi valóságban csak Oguztól kaphatom meg. Napkereszt, szigonyok és kígyók voltak a medálon, amennyire láttam.

A tűz tovább haladt felfelé, a torok-, majd homlok-, végül koronacsakrámat is elérte, és mindhárom aspektusát megtisztította. Ekkor a lángok lassan elkezdtek csökkenni, kékes fénybe váltottak át, majd eltűntek, csak én maradtam ott, a tűz színeiben ragyogva, mely egész testemet átizzította. A szertartás ezzel lassan befejeződött, és az Úr Siva eltűnt, majd a tanítók is elmentek. Csak az erőállataim maradtak ott velem, akik táncra perdültek, mint ahogy akkor szoktak, amikor valami rendkívüli esemény történik velem.

Táncolva odakísértek a Halhatatlanság Tavához, melyben a Nornák, a sorsistennők fonják a sors fonalát. Beleálltam a vízbe, a három istennő pedig körbevett, és réz, ezüst és aranyszálból süveget kezdtek fonni a fejemre, majd egy hosszú ujjú, világító kabátot is fontak körém, mely egészen a földig ért. Megkérdeztem, hogy mit jelent a három különböző szál, és ezt válaszolták: "A réz az anyagi kötelességeidet jelenti, az ezüst az erkölcsi, az arany pedig a spirituális kötelességeidet. Ha mindig igyekszel eleget tenni mindháromnak, akkor a süveg és a köpeny meg fog védeni az ártó hatásoktól és a balszerencsétől."

Megköszöntem az áldást a Nornáknak, és visszatértem a külső tudatállapotba. Úgy érzem, hosszú út áll még előttem, de annak örülök, hogy kapok hozzá útmutatást.