Az oszcilláló elme

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Mivel a materialista elme túlzottan kötődik a testhez, az összes elérhető jóga-technika közül csak az ászanához tud kapcsolódni. Az ászana elfogadható számára, mivel képessé tesz bennünket arra, hogy érzékeljük a testünket, segít az egészségünk fenntartásában, és még jól is fogunk kinézni tőle. Mivel a materialista elme a testtel azonosítja magát, az élethossza és az élvezetre való képessége növelésére törekszik – és a jó egészséget egy eszköznek tekinti ehhez. Többé-kevésbé az idő pazarlása lenne a materialista elmének bemutatni a jóga filozófiáját vagy a jóga magasabb aspektusait. A végeredmény valószínűleg az elzárkózás lenne.

Az elme harmadik szintjét Vjásza rendszerében, a viksiptát általában „zavartnak” vagy „oszcillálónak” szokták fordítani. Ez az elme oda-vissza oszcillál aközött, amikor néha megpillantja az emberi lény örök lényegét, vagy a Természetben megnyilvánuló isteni szépséget; és a Természettől és Istentől való elszigetelődés állapota között. Az oszcilláló elmét meg lehet szilárdítani a jóga összes fő aspektusának napi szintű gyakorlásával, beleértve az ászanát, kriját, pránájámát, és a Kundaliní-meditációt. Általában ezt a folyamatot nevezik a jóga nyolc ágának, de a valóságban általában csak az első héttel foglalkoznak.

Bár a Jóga-szútra felsorolja a nyolc ágat, nem írja le őket részletesen. Ha több információra akarunk szert tenni, akkor más szövegeket is tanulmányoznunk kell, mint például a Jóga Jágjavalkját, a Vaszistha Szamhitát, a Jóga Góraksatakát, a Hatha-jóga Pradípikát, a Hatha Tatva Kaumudít és másokat. Az odaadás jógája, vagyis a bhakti-jóga is képes megszilárdítani az oszcilláló elmét: ennek gyakorlásával kapcsolatban főleg a niródhát és a puránákat érdemes tanulmányozni, például a Bhágavata Puránát. Az az ideális, ha kombináljuk a két jóga-rendszert – a technikait és az odaadót.

Az „elme munkája” minden olyan munkát magában foglal, amire az életben szükség van. Az élőlény nem azért lett teremtve, hogy tétlenségbe merüljön, amíg nem tűnik el valamilyen megfoghatatlan nirvánában, hanem azért teremtetett, hogy éljen és kifejezze magát. Például, ha egy mérnök elméje hajlik a felfüggesztett (niródha) állapotra, akkor tervezhet egy hidat, és amikor készen van, akkor egyszerűen visszalép a természetes állapotába (a tárgy nélküli szamádhiba). Nem fogja azzal tölteni az idejét, hogy lényegtelen témákra gondol, ahogyan mi szoktuk manapság. Miután elérte a célját és megoldotta az előtte álló problémát, a niródha elme természetszerűen abbahagyja a gondolkodást és visszatér Isten szívébe. Az ilyen elme számára nincs konfliktus a világban történő cselekvés és a misztikus állapot megtapasztalása között."