"Miért nem vesszük komolyan az ősi tanításokat?
Egyfelől
létezik az a hiedelem, hogy az őseink primitív, barbár és
agyatlan vademberek voltak, akiket messze meghaladtunk. Minél többet
tanulmányozom az emberiség spirituális történetét, annál
inkább hiszem azt, hogy a mopdern ebner valóban bölcs, és még
fejlett is a technológia tekintetében, de a bölcsesség,
spirituális érettség, és a természettel való harmonikus
együttélés terén ők voltak a fejlettebbek. Nagyon sokat
taníthatnak nekünk. Emlékeztetni kell magunkat, hogy hallgassunk
az őseink hangjára, akik hihetetlen örökséget hagytak ránk a
történelem folyosóink keresztül. Ha nem vesszük annyira komolyan
a modern vívmányainkat, sokat tanulhatunk az ősi tanításokból,
melyek vállán állunk ma.
Megtörténhet
az is, hogy a régi tanítókat nálunk magasabb rendűnek tekintjük,
hogy a modern élet túlzottan komplex, vagy hogy nem vagyunk méltóak
a szamádhira. A modern emberi lény ugyanúgy van felépítve,
mint ötezer éve. A struktúránk nem különbözik az ősi
tanítókétól. Ha elolvassuk az egész Mahábháratát, el
kell ismernünk, hogy akkoriban is meglepően összetett volt az
élet, és a társadalom, szinte megfejthetetlen útvesztőt
alkotott. Igen, lehet, hogy az élet manapság gyors, de a mi
választásunk az, hogy megmaradunk az ambíció és versenyszellem
gyorsítósávjában, vagy lelassulunk a belső szemlélődés és
betekintés sávjában. A jóga annak a módja, hogyan pillantsuk meg
mindazt, ami általában elkerüli az éberségünket, mivel úgy
tűnik, mintha az élet tovasuhanna a visszapillantó-tükrünkben.
Elfelejtjük, hogy a mi választásunktól függ, hogy melyik sávban
haladunk, és mi ülünk az életünk vezetőülésében.
A
transzcendens Isten, az immanens Isten, és az Én
Egy másik
káros hozzáállás az, hogy „méltatlannak” tartjuk magunkat a
szamádhi elérésére. Egy radikálisan eltérő elképzelést
szeretnék javasolni azoknak, akik nem érzik méltónak rá magukat:
a szamádhi a születési jogunk és isteni kötelességünk!
Ennek indoklását részletesebben is ismertetni fogom a nyolc
szamádhi ismertetése után. De álljon itt egy kis
összefoglaló: A kirakós játék első darabja Alfred North
Whitehead írásaiban keresendő, aki egy brit matematikus, és bár
soha életében nem volt egyetlen filozófia-előadáson sem, a
filozófia tanításánál kötött ki a Harvardon. Ennyire
jelentősek voltak az írásai. Egyik híres könyvében, a „Process
and Reality”-ben („Folyamat és valóság”) Whitehead arra
a következtetésre jut, hogy Isten egy folyamat. Igen, olvassuk ezt
el még egyszer: egy matematikus azt tanítja, hogy Isten egy olyan
lény, mely változáson megy keresztül! Ebből a tanításból
fejlődött ki a teológia egy új ága, melyet folyamat-teológiának
neveznek. Ez csak látszólag áll ellentétben a szentírások azon
állításával, miszerint Isten változatlan. Isten változatlan,
örök, állandó aspektusát a filozófiában a transzcendens
Istenként szokták említeni (Isten, aki túl van a valóságon,
vagy felette áll a világnak). A legtöbb vallás Istennek ehhez az
aspektusához fordul (pl. az Atya, a Brahman, a Tao). Indiában
gyakran Sivának nevezik, de számos más névvel is illetik.
Istennek azt az aspektusát, melyre Whitehead utal filozófiájában
– és melyet az indiai gondolkodás Saktinak vagy Prakritinek nevez
– az immanens Istennek nevezik (az itt és most jelenlévő Isten),
vagyis Isten megtapasztalható aspektusának.
A transzcendens
Isten a tiszta tudat, de a tudatnak szüksége van valamire, amin
visszatükröződik, hogy a tudatosság minősége
megnyilvánulhasson, és ez automatikusan elvezet az immanens
Istenhez. Az immanens Isten e kozmosz, és minden, benne fellelhető
élet kifejlődésének 14 milliárd éves története, Sri Aurabindo
azt írta a Jóga szintézisében, hogy a Természet (Prakriti) a
jóga sok milliárd éves cselekvése, mellyel minden anyagot és az
összes életet Isten-szerűvé szeretne változtatni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése