A szamádhi mindenki előjoga

Újabb részlet a Szamádhi-könyvből:

"Bevezetés

Ebben a könyvben igyekszem alázatosan megosztani a tapasztalataimat azokról az állapotokról, melyeket a jógik a szamádhi néven ismernek. Az a célom, hogy felébresszem az olvasóban a vágyat, hogy saját maga is megtapasztalja ezeket az állapotokat és az önbizalmat, hogy képes rá. A születési jogunk - sőt, mi több: isteni kötelességünk – hogy kutassuk és megtapasztaljuk ezeket az állapotokat. Ezek természetes állapotok. Odáig mennék, hogy a nyolcadik, végső szamádhit nevezném természetes állapotunknak. A nyolc szamádhi leírásában megpróbáltam hű maradni a Jóga-szútrához, amennyire lehetséges. Patandzsalí azonban némelyik szamádhit csupán egyetlen szóval jellemzi. Ezekben az esetekben személyes tapasztalatokkal töltöttem ki a réseket. E tapasztalatok némelyikéről úgy tűnhet, mintha a szútra magyarázata lenne, és tudományos szempontból szubjektívnek is lehetne nevezni. Ez azonban egy gyakorlati kézikönyv arról, hogyan tapasztalhatják meg a szamádhit azok, akik a szamádhi szintjeivel és azok gyakorlásával kapcsolatos instrukciókra vágynak. A szamádhi a legvégső spirituális élmény; ha csak elméleti vagy filozófiai perspektívából tanulmányozzuk, az nem más, mint egy nagy lehetőség kihagyása.

Ha Buddha, Lao-ce, Jézus Krisztus, Aurobindo vagy Ramakrishna misztikus élményeit vizsgálnánk, akkor képtelenek lennénk különbséget tenni az általuk átéltek között. A különbségek csupán akkor jelennek meg, amikor a misztikus állapotot egy elméleti keretbe próbáljuk foglalni. Így ahelyett, hogy ilyen keretek közé korlátoznám ezeket az állapotokat, az emberiség összes spirituális kultúrájából vett hasonlatokkal fogok élni, hogy annyira pontosan írjam le a szamádhi állapotát, amennyire csak lehetséges. A misztikus állapot maga sokkal fontosabb, mint a filozófia, ami azt követi. A filozófiának megvan a maga szerepe a spirituális állapotra való felkészítésben, de sokkal fontosabb, hogy tudjuk, mikor kell továbblépni a filozófiától, hogy szárnyalni tudjunk.

Az alapkrízis

Sok mai jóga-gyakorló idegenkedik a szamádhi megtapasztalásától, és nem is tesz rá erőfeszítést. Nem ritka az a felfogás, hogy a felfokozott spirituális tudatosságnak ez az állapota csupán a hosszú szakállú ősi bölcsek előjoga, akik nirvánában üldögélnek, és nem érdekli őket a modern élet. Igazából nem csak hogy visszatérhetünk a szamádhi őseredeti állapotába, hanem ez kötelességünk is. Erkölcsi kötelességünk és legfőbb feladatunk, hogy megtaláljuk és felderítsük belső bölcsességünket. Maga a létünk, és a modern társadalom léte is ettől függ.

Az emberiséget a krízisek sora sújtja. A depresszió, autizmus és egyéb mentális betegségek terjedőben vannak. Az „egyetlen háború, mely véget vet az összesnek” mítosza a folyamatos háborúskodás állapotává fajult, melynek során az egyik geopolitikai krízisből a másikba kerülünk. De a háborúk csupán a jéghegy csúcsát jelentik. Az összes polgári erőszakos cselekmény jelenleg kilencszer több áldozatot követel a háborús áldozatok számánál. Valóban az emberi természet elválaszthatatlan része az erőszak? Nem hinném. Valójában a tényleges azonosságunktól történő teljes elidegenedés mellékterméke, ami az isteni szeretet, szabadság, kreativitás és szépség megtestesülése."

-->