A felfüggesztett elmeállapot

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Képzeljük el egy pillanatra, hogy sikerült megszilárdítanunk ezt az elmeállapotot, és most a következő szintre lépünk, amit Vjásza ékágrának, vagyis egy pontra irányított elmének nevez. A Jóga-szútra és a rádzsa-jóga java része ennek az egyhegyű elmeállapotnak az elérésével foglalkozik. A rádzsa-jóga lényege az objektív (tárggyal rendelkező) szamádhi, és a Jóga-szútrák java része is ezzel foglalkozik. Ez azt jelenti, hogy a jóga metafizikájának gyakorlati magyarázatán túl, a szútrák a jógik azon kis százalékához szólnak, akik elérték az egyhegyű (ékágra) elmét. Az egyhegyű elme tradicionális meghatározása az, hogy a gyakorló három órán keresztül eltérülés nélkül tod koncentrálni egy tárgyra. Ez a képesség, hogy egy dologra koncentráljuk, amíg annak teljes mélységét fel nem fogtuk, nagyon erőteljessé teszi az elmét és így válunk képessé az objektív szamádhira.

De Vjásza modellje nem ér itt véget. Az egyhegyű (ékágra) elme után következik a felfüggesztett (niródha) elme. A felfüggesztett eme az, amely leáll, miután végrehajtotta a kitűzött feladatot. Mind ahogyan egy izom is leáll, miután felemelte a súlyt, a niródha elme abbahagyja a gondolkodást, amikor beteljesítette a feladatát. Az upanisadok arról beszélnek, hogy ez az elme a munkája végeztével visszatér a szívbe.

Ha megfigyeltük a modern elme működését, akkor észrevehetjük, hogy miután végrehajtottuk a munkánkat, az elménk annyira izgatott állapotban van, hogy vagy innunk kell, hogy ellazuljunk, vagy erős stimulációra van szükségünk, például meg kell néznünk egy TV- vagy mozifilmet, hogy az elménk kikapcsoljon. Amikor elérkezik a lefekvés ideje, az elménk nem tud megnyugodni anélkül, hogy ne innánk még egy kis alkoholt vagy ne vennénk be altatót. Amikor felébredünk, az elménk annyira tompa és nyomott a bevett gyógyszerektől, hogy kávéval vagy még erősebb stimulánsokkal, például kokainnal vagy metamfetaminnal indítjuk be ismét. Ez talán túlzásnak tűnhet, de a civilizációnk ebbe az irányba halad: vegyél ben olyan gyógyszert, amilyen elmeállapotot szeretnél elérni.

A felfüggesztett (niródha) elme, melyről Vjásza beszél, hajlamos a tárgy nélküli szamádhira. Patandzsalí keveset beszél a tárgy nélküli szamádhiról. Megemlíti, hogy az objektív szamádhi után következik, de csak egy kategóriáját sorolja fel. Elmagyarázza a gyümölcsét, amikor azt állítja, hogy végső soron elvezet a spirituális szabadsághoz (a kaivaljához). A tárgy nélküli szamádhi e leegyszerűsített megközelítése furcsának tűnhet, főleg ha az alsóbb ágakkal (az ászanáról, pránájámáról és a Kundaliní meditációról szóló jógikus tanok nagyon összetettek) kapcsolatos részletgazdag megközelítéshez hasonlítjuk. Ennek az az egyszerű oka, hogy a tárgy nélküli szamádhi nem tartozik a Jóga-szútra vagy a rádzsa-jóga tárgykörébe. Amikor a jógi túllép az egyhegyű (ékágra) elmeállapoton és eléri a felfüggesztett (niródha) elmét, akkor túllép a rádzsa-jógán és belép a gjána-jóga világába. A gjána-jóga a Brahma-szútra és az upanisadok felségterülete. Röviden tárgyalni fogom a gjána-jógát a 8. fejezetben.
Jógi, vagy történész – miről szól valójában a jóga?
A rádzsa-jóga nem egy olyan rendszer, ami mindenkire egyformán érvényes. Igazából csak a jóga-gyakorlók szűk rétegének felel meg – akik beteljesítették az alsó ágakat, de még nem állnak készen a tárgy nélküli szamádhira. Bár a Jóga-szútra metafizikai aspektusa általában a jógára vonatkozik, gyakorlatai elsősorban az egyhegyű (ékágra) elmében megszilárdult jógiknak szólnak. Az oszcilláló vagy zavart elmével rendelkezők túl haladónak találnák ezeket a módszereket, míg a felfüggesztett elmével rendelkezők túlzottan bevezető gyakorlatnak találják. Ezt azért említem meg, mert a nyugati tudósok gyakran elkülönítve próbálják vizsgálni a Jóga-szútrát. Különválasztják Patandzsalí jógáját a jóga egyéb formáitól, és a jóga történetét az egymásnak ellentmondó iskolák harcaként próbálják bemutatni. Ez érdekes lehet a történész számára, de egyáltalán nem érdekli a gyakorlót. A gyakorló jógi számára csak egy jóga tradíció létezik, és a Jóga-szútrát az összes többi jóga-írással együttvéve kell tanulmányozni. A szútrákban leírt jóga önmagában sohasem lehetne sikeres, legalábbis nem azon kevés technikai részlet alapján, melyet Patandzsalí szövege tartalmaz.
Minket az érdekel, hogy az egyén számára mely módszerek alkalmasak és a fejlődésük mely szintjén. Az egyik ember módszere teljességgel eltérhet egy másik ember számra megfelelő módszerektől, aki más szinten áll. A gyakorló számára a jóga egy. Egy nagy eszközkészlet, melyből kiválasztjuk a megfelelő módszereket a fejlődésünk megadott fázisában, az pedig másodlagos, hogy mely sásztrában (szent szövegben) voltak leírva ezek a technikák. Nincs jó vagy rossz, nincs szútra-jóga vs hatha-jóga, nincs puránikus vagy gíta-jóga, csak egy kérdés van: „működik-e az adott helyzetben, vagy nem?”