Uttánászana (előrehajlítás)

4.1 Jógászana szamaszthiti kramam

4.2 Szamaszthiti hátulról

Újabb részlet a Krishamacharya-könyvből:

"4. Fejezet - Az ászanákról

1. Uttánászana (4.1-4.7 ábra)

4.3 Szthiti a dhauti után 

A tádászanára vonatkozó szabályokat követve (jógászana szamaszthiti krama, 4.1-4.2 ábra), álljunk egyenesen. Ezután, miközben lassan kilélegezzük a levegőt, fokozatosan hajlítsuk előre a felsőtestet (a csípő feletti részt) és helyezzük el a tenyereinket a talpaink mellett. A térdek ne legyenek egy kicsit sem behajlítva. Emeljük fel a fejünket és nézzünk az orrunk hegyére. Közben szívjunk be tiszta levegőt az orrlyukakon keresztül, tartsuk meg szilárdan a levegőt és tartsuk fenn ezt a testhelyzetet. Ezt szahita kumbhakának nevezik. Miután így maradtunk egy darabig, fújjuk ki a (visszatartott) levegőt nagyon lassan az orrunkon keresztül, engedjük le a fejünket és érintsük a térdeinkhez. Ekkor ne lélegezzünk be. Akkor lélegezzünk be , amikor emeljük a fejünket és akkor lélegezzünk ki, amikor leeresztjük – ezt az erőnknek és képességeinknek megfelelően gyakoroljuk. Ebben a helyzetben, miközben felemeljük a fejünket, illetve miközben leengedjük és a térdünkhöz érintjük, A tenyereinket stabilan nyomjuk a földhöz. Ezt a szthitit uttánászanának nevezik. Eleinte a szthiti végrehajtásakor remeghetnek a karjaink és a lábaink. De ha ilyenkor határozottan megállítjuk a légzést és állunk, a remegés nem következik be. Miután ebben a szthitiben maradtunk egy darabig, tárjünk vissza a tádászana szthitihez.

4.4 Uttánászana szthiti

4.5 Adhómukha uttánászana

Az uttánászanának nyolc formája létezik. E nyolc forma gyakorlásának következtében Az alhas összes különböző betegsége megszűnik, és növekszik az emésztőerőnk. Még a hétköznapi gyomorfájás is megszűnik. A nők is gyakorolhatják ezt az ászanát. De terhesség közben ne végezzük. Ez az első forma. Három vinyászából áll.

(Az uttánászanát általában aszerinti sorrendben végzik, hogy utána hátraugrás következik-e csaturangába, vagy esetleg onnan érkezünk vissza előre, álló helyzetbe. Pttabhi Jois az alap uttánászanát (megemelt mellkassal) úrdhva-uttánászanának nevezi, míg a mélyebb adhómukha-uttánászanát nevezi sima uttánászanának. Bár a mély uttánászanát ábrázoló képen a gyakorló háta domború, de sokkal biztonságosabb, ha úgy tanítjuk, hogy minden előrehajlított pózban egyenesíteni, és nyújtani kell a gerincoszlopot.)

-->