Siva a Puránákban
A legtöbb történsz és mítosz-kutató a "puránikus" időszakot a "védikus" után teszi a hinduizmus kialakulásának korszakolásában. Persze ha maguknak a puránáknak a tartalmából indulunk ki, akkor ezek ősi krónikák (maga a "purána" név is ősit jelent), melyek az univerzum keletkezésétől ismertetik a főbb eseményeket, ráadásul nem csak a földön, hanem más bolygók történelmébe is bepillantást engednek. Persze a puránákban említett korszakolást (melyről korábban itt írtam) a legtöbb kutató a valóságtól teljesen elrugaszkodottnak tartja, így a puránák keletkezésének időszakát valamikor a Krisztus előtti 1-2. századra teszik. Patandzsalí Pánini szanszkrit nyelvtanához fűzött Mahábhásja kommentárjában említést tesz róla, hogy Siva hívei általában állatbőrt viselnek, és vas ládzsákat hordoznak istenük szimbóluma gyanánt. Ez a lándzsa utóbb háromágú szigonnyá módosult, mely Siva fegyvere is egyben. A Mahábhárata és a Rámájana, India nagy eposzai szintén nagy részletességgel foglalkoznak Siva cselekedeteivel. A Mahábhárata kifejezetten említést tesz a pasupatákról, Siva követőinek egyik csoportjáról.
A Gupta dinasztia (3-5. század) királyai, bár maguk Visnu-hívők voltak, számos Siva-templom építését szponzorálták, melynek hatására a saivizmus gyorsan terjedt az indiai szubkontinensen. A Vakataka és a későbbi Maukhari dinasztia királya pedig kifejezetten saiviták voltak. A hetedik századra a saivizmus tulajdonképpen kiszorította a dzsainizmust és a buddhizmust Dél-Indiából.
Számos puránikus szöveg központi és legfelsőbb istensége Siva. Példának okáért említhetnénk a Siva, Linga, Matszja, Kúrma, Szkanda és Agni Puránákat. Ezekben a szövegekben Sivát a legfelsőbb istenségnek tekintik, egy olyan jellegű monoteista megközelítést sugallva, melyet a ma is létező Kápálikák, a Kálamukhák, a Pasupaták és a Saiva Sziddhánta szekták propagálnak. E puránákban Siva egymagában, független istenként teremti, fenntartja és elpusztítja a világot. Olyan történeteket is találunk a Puránákban, melyek Siva későbbi ikonográfiáját megalapozzák. Például egy esetben Siva egy fenyőerdőbe érkezett, az ott élő aszkétákhoz hasonló öltözetben. Az erdőben Siva elcsábította az aszkéták feleségeit, mire a bölcsek feldühödtek, és nem tudva Siva isteni mivoltáról, levágták a nemi szervét és felállították a földön. Ez a mítosz szolgáltat alapot a Siva-lingam kultuszának kialakulásához.
Sankara és a későbbi saiva szekták
Ádi Sankarácsárja (788-820), az egyik legismertebb hindu filozófus, Siva odaadó híve volt, és több fontos himnuszt is írt hozzá. Emiatt sokan Sankara nonduális Advaita filozófiájához kötik a saivizmust. A kilencedik századra a saivizmus jelentős szerephez jutott Észak-Indiában a Trika iskola kifejlődésével, mely főként Kasmírban létezett. Ez a szekta sokat kölcsönzött Sankara monista filozófiájából, valamint a tantra hagyományaiból is. A Gupta időszaktól kezdve a tantra befolyása prominenssé vált a saivizmuson belül.
A középkorban a savizmus tovább virágzott Dél-Indiában is. az 5- és 7. század között a hatvanhárom Najanar (híres saiva szentek) elterjesztette a saivizmust India tamil nyelvű területein. Ők voltak a bhakti mozgalom első proponensei, melynek középpontjában a Siva személyes formája iránt kifejlesztett intenzív odaadás érzülete áll, mint a legmagasabb vallásosság kifejeződése. Bár a Pasupata, Kápálika és a Kálamukha szekták ez idő alatt szinte el is tűntek, de megalapozták a Vírasaiva szekta megjelenését, akiket más néven Lingájatoknak is neveznek. Ez a reformista szekta Maharástra és Karnataka határainál jött létre a tizenkettedik században.
A saivizmus hatása Indián túlra, Délkelet-Ázsiába is kiterjedt. Kambodzsában a nyolcadik században a saivizmus bizonyos elemei belevegyültek a mahájána buddhuzmusba, és így alakult ki a Lokeshvara kultusz, mely Avalokitésvara Bódhiszattva és Siva jegyeit ötvözi. Dél-Vietnámban és Indonéziában is felfedezhetjük a saivizmus befolyását a középkorban.
A középkor vége felé a hinduizmus vezető vallási formájává a bhakti mozgalom vált. Bár a bhakti (odaadó imádat) gyakorlói javarészt Visnu felé fordulnak, sok bhakti-gyakorló a Siva iránti kizárólagos odaadást gyakorolja. Sok hindu "hovatartozásától" függetlenül, Sivát és Visnut is imádja egyaránt, és megjelenik a Siva-templomokban, Siva ünnepein és zarándokhelyein. Például Varanasiban, Siva szent városában található a Kashi Visvanátha teplom, mely a hinduk egyik legnépszerűbb zarándokhelye a mai napig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése