Dzsánusírsászana, második változat

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"Dzsánusírsászana, második krama

Amelyik láb be volt hajlítva és a talpát végbél ás a nemi szervek közé helyeztük, ehelyett a talpunkat (sarkunkat) szilárdan nyomjuk neki a nyújtott láb combja tetejének. Most gyakoroljunk a korábban ismertetett szabályok szerint. De ennek a hasznát lassan fogjuk megkapni. Egyesek nem lesznek képesek arra, hogy a fejüket a térdükre helyezzék az első alkalommal. De nem szabad feladnunk az erőfeszítést, azt gondolva, hogy ez lehetetlen. Ha gyakoroljuk ezt egy vagy két hónapig minden nap, kihagyás nélkül, az előírt szabályokat követve, akkor lehetségessé válik.

Azok számára nagyon nehéz lesz ennek a gyakorlása, akik engedték, hogy lerakódások képződjenek a hasukon és a derekukon. Ha rendszeresen gyakoroljuk ezt egy ideig, akkor az összes felesleg, ami a has vagy a csípő környékén összegyűlt, el fog tűnni, az ízületek és a nádík meg fognak tisztulni, a hasunk vékonyabb lesz, és végül el fogjuk érni a térdünket a fejünkkel. A túlzott hús- (zsír-) lerakódások a hajlékonyság hiányának fő okai a testben. Mindezt el lehet olvasztani az ászana abhájászával.

Sokan, akiknek dinnyeként kidudorodó hasuk van, azt gondolják, hogy egészségesek. Mások pedig azt gondolják, hogy minél vastagabb a karjuk, lábuk és a combjuk, annál erősebbek, és ezért a testük méreteit igyekszenek növelni. Világosan elmondhatjuk, hogy ez az ostobaságuk eredménye. A jó egészség nem a test felfújtságában rejlik. A kisgyermekek végtagjai kicsik és puhák, ezért könnynen tudják mozgatni és hajlítani őket. A felnőttek végtagjainak is hasonlóan lágynak, rugalmasnak és erősnek kellene lennie, és nem szabad, hogy akadály álljon a prána váju és a vérkeringés útjába. Mindenki tudja, hogy a túlzottan nagy hassal rendelkező vagy nagyon kövér emberek gyakran alig kapnak levegőt, vagy puffad a hasuk.

De nem értették meg, hogy a váju szancsaram (az életerő keringése) nem megfelelő egyik testrészükben sem. Amikor az életlevegő nem mozog megfelelően a testben, sok fölösleges lerakódás keletkezik a testben, ami akadályokat képez. Ha nincs megfelelő levegőkeringés, akkor mi fogja eltávolítani a port? A víz nélkül hogyan lágyulhatna meg a föld? Hasonlóképpen a testünkben is, ha azt akarjuk, hogy a vér megfelelően keringjen és a prána váju megfelelően áramoljon, akadályok nélkül, először le kell bontani és el kell távolítani a hús (zsírszövet) rossz lerakódásait, melyek úgy működnek, mint a fal. Csak a prána vájunak van meg a képessége és ereje, hogy teljesen megsemmisítse a testünkben itt-ott létező fölös szöveteket, erre semmilyen más gyógyszer nem képes.

Csakis a hasunk az idő előtti halál okozója. Nincs más ok. A halál lakóhelye a testünkben csakis a nagy has, és semmi más. Habár hosszú életre és jó egészségre vágyunk, miért növeljük nagyra a hasunkat, és miért hagyunk benne helyet a halálnak? Nem borzasztó dolog-e ez? Ezért, a dzsánusírsászana gyakorlásával, a megfelelő utasítások alapján követve a kramát, le tudjuk fogyasztani a hasunkat, bármilyen nagy legyen is. Szilárdan hihetünk abban, hogy ahogy a hasunk mérete csökken, a testünkben lakozó halál is elhagyja a testet. Efelől semmi kétség nem lehet.

Az a legjobb, ha terhesség előtt gyakorloljuk ezt a dzsánusírsászanát. A terhesség alatt nem szabad gyakorolni ezt a pózt. Ha egy nőnek hasi fájdalmai vannak a menstruáció közben, és gyakorolja ezt az ászanát a fenti utasításokat követve egy vagy két hónapig, a hasi fájdalmakat okozó összes mikroorganizmus eltávozik a véredényekből, és kiürül a testükből a húgyivarszerveken keresztül.

Ez a póz huszonkét vinyászából áll, a 8. és a 15. vinyászák önmagukban az ászana szthitit alkotják. A póz haszna azzal arányosan nő, amennyi ideig tart a képességünk a récsakára (külső légzésvisszatartásra)."