Csaturanga-dandászana

4.15 Csaturanga dandászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"5. Csaturanga-dandászana (4.15-16 ábra)

Ennek a póznak négy vinyászája van. Az első, második és harmadik vinyásza ugyanaz, mint az uttánászana. Csak a negyedik tér el. Mindkét tenyerünket nyomjuk szilárdan a talajba, miközben a negyedik vinyászába érkezünk az uttánászana harmadik vinyászájából. Végezzünk csak récsakát és szilárdan tartsuk kint a levegőt, anélkül, hogy púrakát végeznénk. Tartsuk egyenletesen a súlyt a két lábunkon, és ugorjunk hátra (párhuzamosan tartva a két lábunkat), a testünket pedig tartsuk egyenesen, mint egy botot, és feküdjünk le hasra. Ekkor csak a tenyerek és a lábujjak érnek a földhöz. Semelyik másik testrészünk ne érjen a földhöz. Vagyis négy angula távolságnak kell lennie a testünk és a föld között. Ebben a pozícióban , ha egy botot teszünk a testünk hátulsó oldalára, akkor végig hozzá kell érnie. Ennyire egyenesen kell tartani a testünket. De vegyük figyelembe az izmok és a hús által képződő dombokat a helyes beállítás meghatározásánál.

Hatásai: A testünkből hamar kiürülnek a tisztátalanságok és az ízületeknél, illetve asz idegvégződéseknél elhelyezkedő lerakódások. Legalább tíz percig maradjunk ebben a szthitiben és utána térjünk vissza a szamaszthitibe.

4.16 Csaturanga dandászana 2

(A csaturanga-dandászana vinyászái közül a negyedik maga a póz, de utána vissza is kell térni álló helyzetbe. Erről azért nem számol be Krishnamacharya, mert még nem ismertette a felfelé és lefelé néző kutyapózt, melyek leírása majd ezután következik. A vinyászák tehát az Ashtangából ismert Szúrja-namaszkára A sorozattal egyeznek meg:

Ékam: Belégzésre emeljük a karokat úrdhva-vriksászanába.

Dvé: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.

Tríni: Belégzésre emeljük meg a törzset, de a tenyerek maradjanak a talajon (úrdhva-uttánászana).

Csatvári: Lélegezzünk ki, majd Krishnamacharya szerint külső légzésvisszatartás közben ugorjunk hátra a csaturanga-dandászanába, de persze kilégzés közben is elvégezhetjük a hátraugrást. Előtte vigyünk a testsúlyunk minél nagyobb részét a tenyereinkre, majd párhuzamosan vigyük hátra a lábainkat a levegőben. A csaturanga-dandászanában a tenyerek a könyökök alatt vannak, az alkarok vállszélességben, függőlegesen helyezkednek el, a felkarok pedig vízszintesen a törzs mellett. Zárjuk a lapockákat lefelé a gerinc mentén, és tartsuk egyenese az egész testünket.

Pancsa: Belégzésre úrdhvamukha-svánászana (felfelé néző kutyapóz). A 4.16 ábrán azt látjuk, amikor krishnamacharya előretolja a felsőtestét és már spiccel a lábfejeivel, hogy kiemelje magát a felfelé néző kutyapózba.

Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.

Astau: Kilégzésre engedjük le mélyen a törzset az uttánászanába.

Nava: Belégzésre egyenesedjünk fel, emeljük a karokat a fejünk fölé és kilégzésre érkezzünk meg a tádászana szthitibe.

Krishnamacharya azt említi, hogy ezt a nehéz pózt legalább tíz percig kellene kitartani ahhoz, hogy a terápiás hatásait teljes mértékben megkapjuk. Ezt kitartó gyakorlással lehet kifejleszteni. Természetesen a többi póz esetében is igaz az, hogy legalább öt-tíz percig kellene kitartani a terápiás hatások teljes érvényesüléséhez. Jegyezzük meg az ászanák közben történő légzésfázisok szanszkrit neveit is: púraka – belégzés; récsaka – kilégzés; báhja kumbhaka – külső légzésvisszatartás (kilégzés után); antara kumbhaka – belső légzésvisszatartás (belégzés után).)

-->