Minden ember a boldogságra vágyik, és arra törekszik, amilyen mértékben és módon ezt lehetővé teszi a tudása és a tudatossága. Röviden levonhatjuk azt a következtetést, hogy a boldogságunkat csak a tudatlanságunk és a feltételekhez kötöttségünk mértéke korlátozza, és ha siketül teljesen felszabadítani a tudatosságunkat, akkor megtapasztalhatjuk a teljes, korlátok nélküli boldogságot.
Eleinte azonban az ember a boldogsága elé gördülő akadályok felismerésével és elhárításával foglalatoskodik. Ez a sorrend fontos, hiszen csak akkor van esélyed eltávolítani egy akadályt, ha először felismerted, tudatosítottad. Az egyik alapvető akadály a boldogságod elérésében a kétely, a kételkedés. Ha szüntelenül kételkedsz önmagadban, abban, hogy a helyes döntést hoztad-e, és nem veszítesz-e el valami visszahozhatatlant a döntésed miatt, vagy mi lesz, ha nem tudod visszacsinálni, akkor eleve elvágod magadat a boldogságtól.
Az embernek számos fontos döntést kell hoznia az életében, amelyek visszafordíthatatlanul ráállítják egy karmikus pályára az előtte álló számtalan lehetőség közül. Ezzel egyidőben a többi utat már nem tudja végigjárni. Meg kell tanulnunk együtt élni a döntéseinkkel és azok következményeivel, elfogadni és megszeretni őket. Bíznunk kell abban, hogy a döntés, amit hoztunk, a legjobb számunkra, vagy legalábbis nem rosszabb mint bármelyik másik, amit hozhattunk volna.
Hadd adjak két példát erre: Ha döntesz egy partner mellett és elkezded építeni a kapcsolatotokat, a közös életeteket, akkor ne azon agyalj állandóan, hogy biztos-e hogy ő a legmegfelelőbb a számodra, és nem lennél-e boldogabb valaki mással, mert az összes lehetőséget úgysem tudod kipróbálni. Fogadd el a helyzetet, hacsak nem érzed azt, hogy a kapcsolat már kiüresedett és nem szolgálja tovább a kölcsönös fejlődéseteket, vagy eluralkodott benne egymás bántása, hibáztatása. Ilyenkor megesik, hogy eljön az a pont, amikor nincs értelme tovább folytatni. De ha csak kételkedsz magadban, és azon gondolkodsz, hogy mással talán boldogabb lennél, akkor jusson eszedbe, hogy a boldogság egy relatív fogalom, és dominánsan nem a helyzettől függ, amit éppen átélsz, hanem attól, hogy azt a helyzetet milyen tudattal fogadod be, éled meg, dolgozod fel. Ha ez a feldolgozási folyamat nem is történik, hanem érzelmileg elzárkózol a helyzettől és a partneredtől, és mindent visszavetítesz rá, akkor egy helyben fogsz toporogni a saját életedben, és nagy az esélye annak, hogy a következő partnered, bármennyire is "kellemesnek" ígérkezik a kapcsolat elsőre, önkéntelenül is ugyanazt a tükröt fogja tartani neked. Az emberek sokszor cipelik magukkal ugyanazokat a belső konfliktusokat és problémákat kapcsolatról kapcsolatra, amiket nem sikerült tudatosan feldolgozniuk.
Egy másik példa: a spirituális út. Ha az ember erősen szoláris beállítottságú, akkor persze száz százalékosan meg lesz győzve arról, hogy az általa választott út a legtökéletesebb, magasabb rendű másokénál, és mindenki téved, aki nem úgy gondokodik, mint ő. Eszébe sem jut a kételkedés vagy az önreflexió. Ennek is vannak hátulütői, de most nem ez a témánk. Az erősebb lunáris befolyás alatt álló ember azonban hajlamos itt is kételkedni önmagában. Gyakran úgy tekint az első akadályokra, amikbe beleütközik az általa választott spirituális úton, mint annak a jelére, hogy rossz úton jár, és egy másikat kell választania. De itt is igaz, hogy tulajdonképpen bármelyik utat választjuk, ha haladunk rajta, akkor közelebb jutunk a spirituális teljességhez. De ha folyamatosan kételkedünk, elindulunk, majd visszatérünk egy korábbi szintre, vagy elindulunk egy másik úton, akkor igazából sehová sem fogunk eljutni. Bízni kell a döntésünkben, és abban, hogy ha valami hiányzik, azt az Univerzum pótolni fogja akkor, amikor szükségünk van rá.
Van, amikor az önértékelésünkkel van a baj, és úgy érezzük, hogy meg sem érdemeljük a boldogságot, lúzerek vagyunk, és minden igyekvésünk balul sül el. Ezeket az önkorlátozó hiedelmeket is lassan fel kell oldani, mert amellett, hogy elfogadjuk az Árny-oldalunkat és a Fény-oldalunkat is, vagyis az alsóbb és felsőbb énünket, el kell fogadnunk azt is, hogy minden teremtett lénnyel megegyező mértékben nekünk is jogunk van a boldogságra, és megkaphatjuk mindazokat az eszközöket, módszereket, tudást, ami szükséges, hogy el is érjük ezt a boldogságot. Bízz Önmagadban és az Univerzumban, és rá fogsz jönni, hogy a külső és a belső világ ugyanaz. Ekkor meg fogod tapasztalni, hogy a "külvilág" a belső világodban zajló folyamatokat tükrözi vissza rád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése