A leghosszabb éjszaka

Elérkezett a téli napforduló időpontja is. Megfigyeltem, hogy az ilyen nevezetes időpontok előtt, főleg, ha valamilyen komolyabb spirituális gyakorlatra készülünk, mindig közbejön az összes nehézség, ami csak elképzelhető. Feleségem például Oguzhoz készülődött izzasztókunyhóra, de mivel a lányunk belázasodott a héten, így kénytelen volt lemondani a részvételt. Én a Napforduló Transzutazásra készülődtem, és előtte lévő napon mondta le két zenészem a szereplést, egyikük megfázott, másikuk pedig kificamította a vállát, így nem tudott jönni dobolni. Hirtelenjében szereztünk egy beugró zenészt, és így álltunk neki a programnak. A résztvevőknek úgy látszik, nem jöttek közbe annyira halaszthatatlan dolgok, mert tele volt a terem. De azért érződött az energián, hogy sokan a karácsonyi hajtásból szakadtak ki másfél órára, és utána még vissza kell majd térniük az ünnepek előtti sürgés-forgásba. Éppen ezért tiszteletre méltó dolog, ha valaki ilyenkor nem hátrál meg a nehézségek elől, hanem igyekszik mindenképpen végrehajtani azt a szertartást, amit eltervezett. Véleményem szerint az ilyen napforuduló-szereknek erőteljes karmamódosító és személyiségfejlesztő erejük van. 

A december 21-i alkalmon a zenészek tehát Fonyódi Ádám didgeridoo, Balázs Gergő loop-hegedű, Farkas Dávid dzsembe és Varga Zsolti handpan, dzsmebe, darbuka voltak. Mintegy húsz percnyi bevezető szöveg után elkezdtük magát a transz-folyamatot. Az első fél órát állva töltöttük, intenzíven lélegezve a szánkon keresztül. Közben ki-ki a matracán mozgott, táncolt, voltak, akik egészen mozgalmas törzsi koreográfiát adtak elő, és ránézésre is jó mélyen volta a transzban. Ez a fél óra segít abban, hogy megelőzzük vagy csökkentsük az izomgörcsök kialakulását, bár így is megtörténhet, hogy fekvő helyzetben egyeseknek begörcsöl a keze-lába, szája stb. A második fél órában hanyatt fekve folytattuk a transzlégzést, itt is egészen erőteljes energiák és tudatmódosulások manifesztálódtak. Persze hiába írok arról, hogy milyen a transzlégzés élménye. Aki nem volt még ilyenen, annak ajánlom, hogy próbálja ki, aki pedig már részt vett rajta, az vélhetően megtapasztalta. A transzlégzést egyébként negyedévente szoktam ajánlani és részt venni én magam is egy-egy alkalmon. Ezt ki lehet egészíteni más jellegű gyakorlatokkal, sámánrévülésekkel, rendszeres, akár napi szintű meditációkkal, és így a spirituális fejlődés és öntudatosodás folyamatát maximalizálni tudjuk. persze ezen a téren a fejlődés fogalma meglehetősen viszonylagos, illetve nem nagyon tudjuk mihez viszonyítani. Van, amikor nehezebb időszakokat élünk, és erőteljes blokkokkal, belső akadályokkal kell dolgoznunk,. és van, amikor csak úgy szárnyalunk, és szinte hipersebességgel zajlanak a változások és a ráeszmélések az életünkben. 

A transzutazás harmadik részében már mantrákat énekeltünk, először az Ómot, majd a Gájatrí mantrát, majd végül a Siva Sambho mantrát. Ezalatt az intenzív légzést már befejeztük és ülve, fekve lehetett folytatni a meditációt, vagy lassan visszatérni a transzállapotból a külsőbb tudatállapotok felé. A másfél órás transz végén sokan odajöttek kérdezősködni, és úgy láttam, hogy mindenkinek felemelő élményekben volt része. A következő Napforduló Transzutazás március 21-én lesz a Bijó Rendezvényházban, már lehet készülni rá!

A program végeztével összepakoltunk és Anti barátomal, aki már sok programra elvitt, elindultunk Tátra, a Sólyomfi Nagy Zoli által vezetett Ősforrás Központba. Mivel Oguz velünk egyidőben tartotta az izzasztókunyhót Diósjenőn, és utána átment virrasztani Tátra, gondoltuk, hogy mi is csatlakozunk hozzá. Pilisvörösváron felvettük még Szilasi Lacit, akivel nyáron együtt készítettem sámándobot Oguznál, és elindultunk Tátra. A megadott cím felé evickélvén a sötét téli erdőben egyszer csak elakadt a kocsik és elkezdtek kipörögni a kerekei a nagy hóban. Úgy döntöttünk, hogy inkább lefelé toljuk, mint fölfelé, és egy lentebbi parkolóhelyen meg is álltunk. Jó negyed órás botorkálás után egy kutyamenhelynél kötöttünk ki, ahol majd megőrültek a kutyák az éjszakai látogatásunk örömére. majd végül vele átellenben megtaláltuk Sólyom házát is. A szertűz körül 10-15 ember álldogált, és éppen a hajnali kunyhózás előkészületeihez érkeztünk oda. Lementünk a gőzkunyhó elé és meggyújtottuk a szertüzet, amiben a kövek melegszenek. Utána felmentünk a jurtába, és Sólyom előadást tartott a csergáról, vagyis az izzasztókunyhó szertartásról. Majd amikor nagyjából leégett a tűz és felizzottak a kövek, átöltöztünk kunyhós ruhába, és még rávettünk azért egy kabátot, amíg leértünk a kunyhóhoz. 

Oguz fent maradt a szertűznél, és néha lehallatszott, ahogy dobolnak és énekelnek az éjszakában, ami egyébként majdnem teliholdas volt. Mindent összevetve ez a napforduló utána egy nappal bekövetkezett telihold eléggé erőteljes energiákat mozgatott meg bennem és szerintem másokban is. Nem volt túl hideg, és a telihold fényénél világított a hó, így látni is egészen jól lehetett. Félmeztelenre vetkőztünk, körbefüstöltük magunkat zsályával, majd beléptünk a kunyhóba. Sólyom előre betetette az első hét követ, hogy legyen némi meleg a fagyos kunyhóban, de azért így is jólesett beburkolózni a törülközőmbe és a polifoam is enyhített valamit a fagyos talaj hűtő hatásán. Elkezdődtek az imák, Sólyom gyógynövényeket tett a kövekre és vizet locsolt rájuk. Utána énekeltünk. mi hárman szerencsére bevittünk egy-egy csörgőt, ami ilyenkor életmentő lehet szerintem, mert a csörgőzés elvonja az ember figyelmét a külső-belső szenvedéstől. Az első két körben inkább fáztam, mintsem hogy melegem lett volna. A harmadik körben már egészen jól bemelegedett a kunyhó, de persze hőérzet szempontjából ez az alkalom . messze alulmúlta az előző kettőt. A nyári kunyhó nekem még extrém meleg volt, de az volt az első alkalmam is. Az őszi kunyhót már végig kibírtam, de azért a negyedik kör ott is a túlélésre ment. Ez most simán ment, de persze majd megnézem, hogy jövőre hogyan fogom bírni a kunyhókat.

Ebben a kunyhóban a harmadik körben volt egy mini-transzlégzés az imák után. Sólyom azt mondta, hogy végezzünk erőteljes kilégzéseket, és lélegezzük bele az összes sérelmünket, amit magunkban hordozunk életek óta. Ekkor volt egy rövid transzélményem. Ahogy elkezdtem lélegezni, egy félgömb alakú, nagy kupola képe jelent meg alattam, négy magas toronnyal körülvéve, vélhetőleg egy mecset volt. Olyan érzések kezdtek feljönni bennem, mintha valamelyik előző életemben egy muszlim feleség lettem volna, akit számtalanszor megalázott a férje vagy a férfiak, és én nem tudtam elfogadni, hogy mindez Allah akarata. Az utolsó kilégzésnél azonban, amikor mindent bele kellett adni, nem azt éreztem, hogy újra átélem mindezt az igazságtalan szenvedést, hanem inkább azt, hogy teljesen fölösleges belehelyezkednem az áldozatszerepbe. Az ember vagy harcoljon ellene, ha igazságtalanság éri, és álljon ellen, akár az élete árán is, vagy pedig fogadja el, hogy ez a karmájának a visszahatása, és most ezt a szenvedést kell megélnie. De az, hogy az áldozat szerepében sajnáljuk magunkat, és a sérelmeinket, a fájdalmunkat dédelgetjük magunkban, sehová nem vezet, csak megkeseríti a lelkünket. A fájdalom és az élvezet váltakozásán túl kell lépni, anélkül, hogy engednénk a mély lenyomatok, traumák kialakulását az elménkben. Ez persze nem könnyű dolog, de ekkor valahogy egy erőteljes felismerésként éltem meg mindezt. 

A kunyhó végeztével kijöttünk és megköszöntük az elemeknek, az ősöknek és az isteni erőknek a transzformáló élményt, majd felöltöztünk. Ekkor kezdett fázni a lábam. Nem terveztük Táton megvárni a hajnalt, mert még haza kellett érni, és nekem még haza kellett tekernem az Atmából, hogy elkezdhessük a karácsonyozást a családdal. Nagyon szép, napfényes, tiszta reggel fogadott a városban, ahogy hazafelé kerekeztem a Múzeum körúton.

Nekem ez a Napforduló valóban az előző év lezárása volt, ami után egy kicsit nehéz volt újra felvenni a fonalat és folytatni a megszokott kötelességekkel és tevékenységekkel. Igazából az is elképzelhető, hogy az előző évet és az új évet összekötő időszak nálam átível a téli napfordulón, a Karácsonyon, a Szilveszteren és a születésnapomon is. Kezdődik az új év, az új programok, az idő kerekét nem lehet megállítani.