A savászana közepes szintű gyakorlása
Mielőtt
a savászana haladóbb
szintű gyakorlásának leírásához fognánk, idézzük vissza
magunkban az Ashtanga befejező sorozatának látszólagosan poláris
két gyakorlatát: a padmászana-meditációt,
valamint az utpluthit
(utthita-padmászanát).
Az első változatban nyugalmi helyzetben ülünk a földön, és a
póz fenntartásához minimális izomaktivitásra van csak
szükségünk. A második változatban viszont a tenyereinken
kiemelve tartjuk magunkat lótuszülésben a levegőben, amihez jóval
több izomaktivitásra van szükség. Ennek ellenére mindkét
változatban egyformán lassan és mélyen, ellazultan kellene
lélegezni.
A
savászana haladó
változatánál is ugyanez a helyzet. Az alapváltozatban a talajon
fekszünk, az izmaink ellazult állapotban vannak. A haladó
változatban viszont a testünk a levegőben van, és csak a tarkónk,
illetve a sarkunk van alátámasztva, például két jógatéglán.
Ahhoz, hogy a testünk a levegőben maradjon, nyilván erőteljes
izomaktivitásra van szükségünk. Ennek ellenére törekedni kell
az ellazult, mély légzésre. Hogyan tudjuk megőrizni a nyugodt
légzést és a testünk „merev” állapotát? Ennek titka a
megváltozott tudatállapotban rejlik, melynek segítségével tudat
alatt parancsot adhatunk az összes izmunknak, hogy maradjon
megfeszített állapotban. Ezt a fogást például hipnózisban is
szokták alkalmazni, amikor megparancsolják a betegnek, hogy a teste
egy fadarab, és úgy is viselkedik, amikor feltámasztják két szék
közé. Ugyanakkor a légzése ás a pulzusa lassú marad. A
savászana haladó
állapotában is ugyanarra az ellazultságra kell törekedni, mint a
kezdő változatban.
Savászana
– felsőfokú változat
A
savászana leghaladóbb
változatát azok a jógik és buddhista szerzetesek demonstrálják,
akik engedik élve (illetve tetszhalott állapotban) eltemetni
magukat több hétre, majd utána ismét visszatérnek az élő, éber
állapotba. Ezt a kévala kumbhaka
gyakorlásával, vagyis a légzésmegállítás segítségével érik
el. A fejlett jógi csak nagy ritkán vesz levegőt, így elegendő
számára az a levegőmennyiség, ami a földön keresztül
leszűrődik hozzá. Ezzel egy időben a pulzusát is nagyon
lelassítja (percenként 1-2 ütés) és a testhőmérséklete,
alapanyagcseréje is lelassul. Így bírja ki élve a jógi az
eltemetést, és vissza tud térni a hétköznapi életmódba, amikor
kiemelik a föld alól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése