Savászana - alapváltozat

Újabb részlet at Ashtanga-könyvből:
Savászana (hullapóz)

Dristi: nincs

A savászana vagy hullapóz az a jógikus gyakorlat, amelyet minden ászana-gyakorlás után érdemes megejteni. Természetesen pránájáma vagy meditáció előtt és után is végezhető. Pattabhi Jois azt tanította, hogy a savászana egy nagyon haladó jóga-gyakorlat, ezért nem szerette ezt a kifejezést használni a gyakorlás utáni relaxációra, csak azt mondta: „You take rest”, azaz „Pihenj le!” A savászana kezdő gyakorlási formájában tehát a feladatunk az, hogy teljesen lazítsuk el a testünket hanyatt fekvő helyzetben. A hullák esetében is megszűnik az izomtónus, így általában hanyatt fekve helyezik el őket. Persze a szövetek száradásával együtt ülő vagy összegörnyedt testhelyzetben is lehet mumifikálni egy holttestet, sőt, olyan tibeti szerzetesekről is tudunk, akik ülő testtartásban, lótuszülésben hagyták el a testüket, és a testük úgy is maradt, majd önmagától mumifikálódott. Ez a fajta misztikus képesség azoknak adatik meg, akik a megvilágosodott tudatukkal szabadon léphetnek át a halál kapuján, az általuk kiválasztott időpontban. A pránájuk egy részét hátrahagyva meg tudják őrizni a testet a felbomlástól.

Visszatérve a savászana általános gyakorlatára: helyezkedjünk el úgy, hogy minden izmunkat maximálisan el tudjuk lazítani. Ehhez érdemes kissé kifelé fordítani a lábfejeket, valamint a karjainkat lazán, felfelé néző tenyérrel elhelyezni a testünk mellett. Hunyjuk be a szemeinket, így nem lesz dristi, vagyis fókuszpont. A dristi szerepe a meditációs gyakorlatok esetében jelentős, itt vagy egy fizikai, vagy egy belső fókuszpontra (a meditáció tárgyára) irányítjuk a figyelmünket. A savászana gyakorlatánál viszont a test és az elme ellazítására, a gondolatok elcsendesítésére kell csak törekednünk, az alvás és ébrenlét közötti állapot fenntartása által. Nem szabad belealudni a gyakorlatba, mert akkor az elme tudatalatti része átveszi az irányítást, de az éber tudatállapotban az elmében zajló programokat is meg kell próbálni kikapcsolni. 10-15 perc relaxáció után lassan visszatérhetünk a testünkbe, és felkelhetünk.

A testbe való visszalépés mindig fontos mozzanata a relaxáció befejezésének, mert ha félig-meddig kint marad a finom testünk, akkor sok energiát veszítünk, és nem fogunk tudni rendesen funkcionálni a nap hátralévő részében. Képzeljük el magunk előtt a földön fekvő testünket, majd tudatosan lépjünk vissza a testünkbe, és érzékeljük belülről a testérzeteket. Lassan mozgassuk meg a kezünket, lábunkat, végtagjainkat, majd az egész testünket, és forduljunk a jobb oldalunkra, mielőtt felkelnék. A jobb oldalra fordulva a bal oldalunkat, vagyis a lunáris oldalt aktiváljuk, és így a relaxáció hatása sokáig megmarad. Ha aktívvá szeretnénk válni a relaxáció után, akkor forduljunk a bal oldalunkra, és hirtelen keljünk fel. Ez egy energetizáló mozdulat, mellyel a szúrja nádít, vagyis a Nap-vezetéket aktiváljuk, és feltöltjük magunkat.