2018. november 4., vasárnap

Jógapíthászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Jógapíthászana A, B (A jóga szülőhelye)
Dristi: nászágrai
A jógapíthászana egy egyensúlyozó póz, melyben lótuszülésben a térdeinken egyensúlyozunk, miközben az egész testünk függőleges helyzetben van. A „jóga” kifejezést kétféleképpen is szokták fordítani: kapcsolat, összekapcsolódás; illetve igázás értelemben is. Az előbbi jelentéstartalommal a jóga az anyag és a lélak (prakriti és purusa) összekapcsolódást jelenti, illetve az egyéni és a mindent átható Tudat összekapcsolódását, míg utóbbi értelemben a test, az érzékek, az elme, egó stb., vagyis a tudatot az anyaghoz kötő béklyók leigázását és egyúttal a megkötő hatásul alól történő kiszabadulást is jelzi, vagyis ismét csak a Lélek törekvését felfelé, Isten vagy a kozmikus tudatosság felé. A „pítha” szó születési helyte jelez, és gyakran nevezik így azokat a szent helyeket Indiában, ahol isten vagy valamelyik inkarnációja, vagy egy felszabadult mester megjelent, alászállt, így összekapcsolva az anyagot a lelki energiával. Az ászana a jógi felfelé törekvését szimbolizálja, és ebből a tudatosságból és gyakorlásból valóban megszülethet az összekapcsolódás és a feltételekhez kötöttségek leigázása, lerázása is. A póz nem csak az egyensúlyozásban támaszt kihívásokat a gyakorlóval szemben, de kedvező meditációs póz is, ha képesek vagyunk stabilan és görcsösség nélkül kitartani hosszabb ideig. Egyes hagyományokban padma-parvatászanának is nevezik ezt a pózt.
Vinyásza számolás
Szapta: Belégzésre ugorjunk előre ülő helyzetbe (dandászanába) csaturanga-dandászanából. Kilégzésre engedjük le magunkat a talajra.
Astau: Belégzésre vegyük fel a lótusz pózt, és a tenyerekre előredőlve emelkedjünk a térdeinkre. Egyenesítsük ki a törzset és a csípőket teljesen, majd találjuk meg az egyensúlyt, és emeljük a kezeinket imatartásban a mellkas előtt (jógapíthászana A). Végezzünk el öt mély légzést s pózban.
Nava: Belégzésre emeljük karjainkat a fejünk fölé, és tartsuk továbbra is imatartásban összeérintve a tenyereinket (jógapíthászana B). Végezzünk el öt mély légzést a pózban.
Dasa: Kilégzésre dőljünk előre, helyezzük a tenyereket a talajra, majd a könyökeinken támaszkodva (padma-hamszászana) emeljük ki egy pillanatra a lábainkat, hogy ki tudjuk egyenesíteni őket, mielőtt megérkezünk csaturanga-dandászanába.
Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Aktív elengedés technikája
A pózban az egyensúlyozáshoz némileg meg kell feszíteni az izmokat a csípő körül és a törzsben, de igyekezzünk minél jobban belelazulni az egyensúlyi helyzetbe. Akkor szokott nehéznek bizonyulni az egyensúly megtalálása, amikor nem tudjuk teljes 180 fokban nyitni a combokat a medencéhez képest.
Rávezető változatok
Abban az esetben, ha a combcsontok és a medence között nincs meg a 180 fok, gyakoroljuk a lótuszpózt a következő testhelyzetben: hanyatt fekve, hason fekve és kobrapózban (ez utóbbinál a csípőcsont is elemelkedhet a földtől, de igyekezzünk teljesen nyitni a csípőhorpaszt. Ehhez hasonló csípőnyitó hatást érhetünk el, ha lábbalt a fal közelébe fekszünk hasra, és a combjainkat feltesszük a falra, miközben a mellkasunk a talajon marad (sáskapóz lótuszülésben).
Egészségügyi hatások
Javítja az egyensúlyérzetet és a koncentrációs képességet.
Stimulálja a légzőfunkciókat.
Nyugtatja az idegrendszert.
Erősíti a farizmokat, hátizmokat, vállakat és karokat.
Javítja a csípőficam tüneteit.
Ellenjavallatok: térdproblémák, egyensúlyozási zavarok.

Nincsenek megjegyzések: