A manipúra vagy köldökcsakra az a központ, melyen keresztül kapcsolódunk a környezetünkhöz és befogadjuk a benyomásokat. Ez az az összekapcsolt hálózat, melyet a sámáni tudat harmadik szintjén érzékelünk. A köldökcsakrából számos asztrális fonál indul ki a hozzánk közel álló emberek felé. Az erős kapcsolatok erős fonalakat alkotnak. Ezen a fonálon keresztül érzékeljük azt, amit a másik érez. Ez a kapcsolat nem korlátozódik az emberi lényekre, hanem minden élőlényhez köt. Ezen a központon keresztül kapcsolódunk mindenhez magunk körül, az állatokhoz, a növényekhez, a házunkhoz, kertünkhöz, a falunkhoz. Amikor kimegyünk a természetbe és végignézünk a tájon, a köldökcsakránkon keresztül érezhetjük a kapcsolatot vele. Ha folyamatosan így kapcsolódunk a környezetünkhöz, akkor ki tudjuk fejleszteni az érzékenységünket és sok információt kaphatunk tőle.
Az anáhata vagy szívcsakra nem csak a szeretet központja, hanem az univerzumban elfoglalt helyünké is. A szívben lakik a személyes Én, az egó. Az egó a középpont és minden más gömbként veszi körül. Itt figyelhetjük meg a gömb-tudatot. Az egó azt az érzetet kelti, hogy minden más, amit magunktól különállónak látunk, körülvesz bennünket. Az egó olyan, mint a szívverés. Gömbként terjed ki, hogy összekapcsolódjon az egyént körülvevő élőlényekkel, utána pedig összehúzódik, hogy megtarthassa különálló azonosságát. A lakhelye, a szív a fizikai testnek és a fizikai létezésnek a középpontja is. Amikor a szív megáll, a test meghal. A szívcsakra, a negyedik csakra összekötő hidat képez a három alsó és három felső csakra között.
A visuddha vagy torokcsakra a benyomások és tapasztalatok tisztításának a központja. Tradícionálisan úgy tekintenek rá, mint egy átalakító állomásra, mely összegyűjti és megtisztítja az alsóbb csakrák benyomásait és tapasztalatait. Elválasztja az értéktelent a tisztától. Így jutunk el a kristály-tudatig. A tudat alsó négy szintje szerves természetű és a különböző testrészekhez kapcsolódnak. A torok viszont olyan, mint a híd a test és a fej között. A toroktól felfelé kezdődően a benyomások és a tapasztalatok már tiszták és torzulásmentesek. Ezek már a tudat nem-szerves szintjei. A torokcsakra megtisztítja az elmét , hogy megfelelő módon tudjon működni a fizikai szinten is. Az elme tisztasága a kristály-tudat alapvető tulajdonsága.
Az ágjá vagy harmadik szem-csakra a kozmikus tudat központja. Az egész személyiségünket irányítja és harmonizálja annak különböző funkcióit. Megadja a megértést a spirituális kérdésekben. Itt az összes élőlény lényegével kapcsolódunk össze, ami a Fény. A homlokcsakránk rendelkezik azzal a képességgel, hogy megnyíljon a fény spirituális világai felé. A sámánok, misztikusok, jógik a fejlődésük bizonyos szintjén megnyitják ezt a kaput, és a Fény betölti a fejüket. Ezt a fényt a belső szemünkkel érzékeljük, és úgy tapasztaljuk, mintha beragyogná az egész fejünket vagy az egész testünket belülről. ez a fény többféle képességet tesz elérhetővé: a tudatos testelhagyást, a tisztánlátást, vagy a gondolatolvasást.
A szahaszrára vagy koronacsakra az isteni tudatossággal áll kapcsolatban. Itt elsődleges megnyilvánulásában, hangként tapasztaljuk meg Istent. Ez a tudat vagy tudatosság legmagasabb központja. A mindent átható rezgést kettősségtől mentesen, a Megnyilvánulatlanként tapasztalhatjuk meg, a Felsőbb Én, belső lényegünk formájában. Az elsődleges hangot a fejünk tetejében halljuk meg.
A tudati szinteken keresztül történő utazás nem más, mint a csakrákon keresztül történő utazás. A megvilágosodás kulcsai a csakrákban rejtőznek, nekünk csak használni kell őket. A makrokozmosz és a mikrokozmosz egymás tükörképei, amint bent, úgy kint. Minden mindennel összefügg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése