Megismerve a kristály természetét
képesek leszünk megérteni
a belőle áradó sugarakat és visszatükröződést
/Namkhai Norbu/
A tudat létrájának minden egyes lécsőfoka teljesen új élményt nyújt, Amikor a gömb-tudattól továbblépünk a kristály-tudatra, a tudatosság teljesen új szintjét tapasztalhatjuk meg. A gömb-tudat szintjén az érzékelésünk még mindig az érzékszerveinkhez kötődik. A tapasztalásainkat eltorzítja az üt érzékszerv, az érzelmek és a gondolatok. Az összes információt, amit az érzékszerveken keresztül befogadunk, mindig megszínezik, manipulálják és eltorzítják maguk az érzékszervek. Ez az emberi lényekre jellemző tisztátalanságok miatt történik. A testünk szennyezett, mert nem megfelelően táplálkozunk. Egyik vagy másik tápanyagból mindig túl sok vagy túl kevés van, vagy a testünk számára idegen anyagokat fogyasztunk. A környezetünk, a klíma és az ipari mérgek folyamatosan hatnak ránk, így testünk elveszíti eredeti tisztaságát.
A fizikai testünkre az érzelemtest és az elme-test is hatást gyakorol. Ki az, aki teljesen szabad a negatív érzelmektől? Legyünk őszinték, vizsgáljuk meg magunkat, és ismerjük fel a félelmeinket, szorongásainkat, frusztrációnkat, dühünket, az ingerültséget, féltékenységet stb. Ezek mind nagy mértékben eltorzítják azt, amit tapasztalunk. A mentális hozzáállásunk, a véleményünk, gondolataink, elképzeléseink pedig még nagyobb torzulást okoznak. Amíg ragaszkodunk ezekhez a tisztátalanságokhoz, a felfogásunk sohasem lesz tiszta. A gömb-tudattól a kristály-tudatra történő áttérés lényege a tisztulás. A tudat kezdeti szintjei szerves természetűek. A kristály-tudat már szervetlen. Itt a tudatosítás a fizikai, érzelmi vagy mentális test segítsége nélkül megy végbe. A kristály-tudat az az állapot, amelyben mindent úgy érzékelünk, ahogy az van. A felfogás teljesen tiszta, mert az érzékszervek nem torzítják el. Tiszta, közvetlen és teljes.
A kristály-tudat az evolúció azon szintjének felel meg, amelyben a Föld kikristályosodott. Mielőtt bármilyen egyszerű élő szervezetek, vagy sejtek létrejöttek volna, csak a kristályos anyag létezett. Annak ellenére, amit a modern tudomány állít, az univerzumban semmi sem halott. Minden él, beleértve az anyagot is. Az anyag is egy életforma, melyet a mindenütt jelenlévő életerő éltet. Az anyag meg lett teremtve, van szerkezete, tud növekedni (pl. a kristályok), és megöregszik. A kristály-tudat által az anyag minden formájával kapcsolatba kerülhetünk, a kristályok formájával, szerkezetével, molekuláival, és atomjaival, valamint a szubatomikus részecskékkel és a kvantum-energiákkal is.
A sámánok a világon mindenütt használtak kristályokat. Az emberek nem csak a hegyikristályt kedvelik. Hajlandóak egetverő összegeket kifizetni egy drágakőért, aminek csak díszítő értéke van. Úgy tűnik, annyira vonzzák az embereket a tiszta, kristályos szerkezetű kövek, hogy tudatalatti vágyat éreznek, hogy megvegyék őket. A kristályok, még ha tudat alatt is, összekötnek a tisztaság, áttetszőség, ragyogás, csillogás, időtlenség és sérthetetlenség élményével.
Szerezzünk egy áttetsző hegyikristályt, és lépjünk kapcsolatba a tudatával. Tekintsük életformának és kommunikáljunk vele. Csendesítsük le a testi feszültségeinket, az érzelmeinket és a gondolatainkat, amenyire4 lehetséges, és váljunk eggyé a kristállyal. Ez sok olyan megtapasztalást adhat, amire egyébként nem lenne lehetőségünk a testünk szerves, érzékszervi szűrői miatt. A hó és a jég is kapcsolatba hozhat ezzel a tiszta kristálytudattal, különösen a frissen esett hó. Sétáljunk egyet korán reggel egy éjszakai hóesés után. Ne gondoljuk azt, hogy a tudatszintek valamiféle távoli elmeállapotok. Ezek mindig körülvesznek bennünket. Nem kell hozzá sámánnak lennünk, csak rá kell hangolódnunk. A kristály-tudatra a híres kristálykoponyákon keresztül is hangolódhatunk. Egyes kristálykoponyák életnagyságúak és egy különleges kvarc-kristályoból készültek. A legkiválóbb mesterpéldányok még az atlantiszi időkben készültek, és nagy mennyiségű, hozzáférhető tudást tartalmaznak. Ezt az információt elsődlegesen olyan pszichikusan érzékeny emberek érhetik el, akik zavartalanul rá tudnak hangolódni a koponyák rezgéseire. Még több információra tehetnénk szert azáltal, ha rá tudnánk hangolódni a kristály-tudat szintjére, mert a kristály-koponyák valójában ezen a szinten működnek. Ezeket a példányokat olyan lények készítették (nem feltétlenül emberek és nem feltétlenül ezen a bolygón), akik képesek voltak a kristály-tudat szintjén működni. Jelenleg ismeretlen technológiát használtak hozzá. Akit érdekel a kristályokponyák rejtélye, olvassa el Sandra Bowen, F. R. Nick Nocerino és Joshua Shapiro "Mysteries of the Crystal Skulls Revealed" című könyvet.
A kristály, mint szimbólum, a dzogcsen, vagyis a Nagy Tökéletesség gyakorlatában is megjelenik, mint szimbólum. Ez az összes tibeti spirituális gyakorlat lényege. A dzogcsenben áttetszővé igyekszünk tenni az elmét, hogy megtalálhassuk valódi belső lényegünket. Ez a tiszta elmeállapot a létezés alapvető szintje, az univerzális és az egyéni szinten is, és a kettő lényegében ugyanaz. Ha megvalósítjuk az egyiket, azzal megvalósítjuk a másikat is. A kristály-tudat minden lényben ott van, a szervesben és a szervetlenben is, és nem lehet megsemmisíteni, bár ennek a szintnek a tudatosságát elveszítjük, amikor belépünk a kettősségek világába.
A kristály, mint szimbólum, a kettősségben létező különállóság illúzióját szemlélteti, amikor az élőlény a"külvilágtól" elkülönült énként érzékeli magát. Amikor a napfény a kristályra esik, az visszatükrözi és szétbontja a sugarakat a szivárvány színeire. Úgy tűnik, mintha a fénysugarak különállnának a kristálytól, mégis annak jellemzőiből fakadnak. Hasonlóképpen az egyén a saját energiáját érzékeli az érzékszervei általa látszólagos külvilág jelenségeiként. A valóságban nincs külső világ, vagy különálló energiák, tárgyak. Az érzékszerveink a kettősséget érzékelik, de a legmélyebb szinten csak az egység létezik. A kristálygömböt, mint szimbólumot arra használják, hogy megértsük: az elmében megtapasztalt belső képek is csak azoknak az energiáknak a visszatükröződései, amelyek látszólag valóságos tárgyként nyilvánulnak meg. A kristálygömb mellé helyezett tárgy meg fog jelenni a gömb belsejében, mintha egy valóságos tárgy lenne, de valójában az egyén belső energiája tökröződik vissza. Amikor vörös vászonra helyezzük a kristálygömböt, akkor vörösnek néz ki, amikor zöldre, akkor pedig zöldnek. A gömb maga viszont színtelen.
Ezért a kristálygömb áttetszőségét a koncentráció erejével állíthatjuk vissza. Ekkor megtapasztaljuk, hogy az élményeink, amik körülöttünk vagy bennünk történnek, csupán a valódi természetünk visszatükröződései. A színtelen kristálygömbként kell gondolnunk magunkra, mely a természetében és lényegében mindig tiszta, és nem befolyásolják a kettősségek világának folyamatosan változó és áramló energiái.
Ahhoz, hogy elérjük ezt a tudatszintet, el kell lazítanunk az elménket és meg kell éreznünk saját valódi természetünket, amennyire csak lehetséges. Az elme tisztaságát nem csak meditáció közben kell előidézni, hanem a nap többi részében is. Ez nem annyira egyszerű, mint amilyennek tűnik. Mindannyian hozzá vagyunk szokva, hogy érzelmileg reagálunk mindenre az életben, melyek kibillentenek a középpontunkból. Folyamatosan millió dolog jár a fejünkben: mit tettünk tegnap, mit kellett volna tennünk, mit fogunk tenni, mit kéne tennie másoknak. Sohasem vagyunk a jelen pillanatban. A kristály-tudatban, az elme tiszta állapotában csak a tényleges önvalót találjuk meg az ittben és a mostban, a jelenben. Ezért legyünk tudatában annak, ami a jelenben zajlik. Az érzelmekkel és a gondolatokkal semmi baj nincs, amíg a jelen pillanatban tapasztaljuk meg azokat, ahogy vannak, közben megmaradva a középpontunkban. A relaxáció a kulcs. Amikor valóban el vagyunk lazulva, az elme önmagától felveszi természetes állapotát.
A sámánok a világon mindenütt használtak kristályokat. Az emberek nem csak a hegyikristályt kedvelik. Hajlandóak egetverő összegeket kifizetni egy drágakőért, aminek csak díszítő értéke van. Úgy tűnik, annyira vonzzák az embereket a tiszta, kristályos szerkezetű kövek, hogy tudatalatti vágyat éreznek, hogy megvegyék őket. A kristályok, még ha tudat alatt is, összekötnek a tisztaság, áttetszőség, ragyogás, csillogás, időtlenség és sérthetetlenség élményével.
Szerezzünk egy áttetsző hegyikristályt, és lépjünk kapcsolatba a tudatával. Tekintsük életformának és kommunikáljunk vele. Csendesítsük le a testi feszültségeinket, az érzelmeinket és a gondolatainkat, amenyire4 lehetséges, és váljunk eggyé a kristállyal. Ez sok olyan megtapasztalást adhat, amire egyébként nem lenne lehetőségünk a testünk szerves, érzékszervi szűrői miatt. A hó és a jég is kapcsolatba hozhat ezzel a tiszta kristálytudattal, különösen a frissen esett hó. Sétáljunk egyet korán reggel egy éjszakai hóesés után. Ne gondoljuk azt, hogy a tudatszintek valamiféle távoli elmeállapotok. Ezek mindig körülvesznek bennünket. Nem kell hozzá sámánnak lennünk, csak rá kell hangolódnunk. A kristály-tudatra a híres kristálykoponyákon keresztül is hangolódhatunk. Egyes kristálykoponyák életnagyságúak és egy különleges kvarc-kristályoból készültek. A legkiválóbb mesterpéldányok még az atlantiszi időkben készültek, és nagy mennyiségű, hozzáférhető tudást tartalmaznak. Ezt az információt elsődlegesen olyan pszichikusan érzékeny emberek érhetik el, akik zavartalanul rá tudnak hangolódni a koponyák rezgéseire. Még több információra tehetnénk szert azáltal, ha rá tudnánk hangolódni a kristály-tudat szintjére, mert a kristály-koponyák valójában ezen a szinten működnek. Ezeket a példányokat olyan lények készítették (nem feltétlenül emberek és nem feltétlenül ezen a bolygón), akik képesek voltak a kristály-tudat szintjén működni. Jelenleg ismeretlen technológiát használtak hozzá. Akit érdekel a kristályokponyák rejtélye, olvassa el Sandra Bowen, F. R. Nick Nocerino és Joshua Shapiro "Mysteries of the Crystal Skulls Revealed" című könyvet.
A kristály, mint szimbólum, a dzogcsen, vagyis a Nagy Tökéletesség gyakorlatában is megjelenik, mint szimbólum. Ez az összes tibeti spirituális gyakorlat lényege. A dzogcsenben áttetszővé igyekszünk tenni az elmét, hogy megtalálhassuk valódi belső lényegünket. Ez a tiszta elmeállapot a létezés alapvető szintje, az univerzális és az egyéni szinten is, és a kettő lényegében ugyanaz. Ha megvalósítjuk az egyiket, azzal megvalósítjuk a másikat is. A kristály-tudat minden lényben ott van, a szervesben és a szervetlenben is, és nem lehet megsemmisíteni, bár ennek a szintnek a tudatosságát elveszítjük, amikor belépünk a kettősségek világába.
A kristály, mint szimbólum, a kettősségben létező különállóság illúzióját szemlélteti, amikor az élőlény a"külvilágtól" elkülönült énként érzékeli magát. Amikor a napfény a kristályra esik, az visszatükrözi és szétbontja a sugarakat a szivárvány színeire. Úgy tűnik, mintha a fénysugarak különállnának a kristálytól, mégis annak jellemzőiből fakadnak. Hasonlóképpen az egyén a saját energiáját érzékeli az érzékszervei általa látszólagos külvilág jelenségeiként. A valóságban nincs külső világ, vagy különálló energiák, tárgyak. Az érzékszerveink a kettősséget érzékelik, de a legmélyebb szinten csak az egység létezik. A kristálygömböt, mint szimbólumot arra használják, hogy megértsük: az elmében megtapasztalt belső képek is csak azoknak az energiáknak a visszatükröződései, amelyek látszólag valóságos tárgyként nyilvánulnak meg. A kristálygömb mellé helyezett tárgy meg fog jelenni a gömb belsejében, mintha egy valóságos tárgy lenne, de valójában az egyén belső energiája tökröződik vissza. Amikor vörös vászonra helyezzük a kristálygömböt, akkor vörösnek néz ki, amikor zöldre, akkor pedig zöldnek. A gömb maga viszont színtelen.
Ezért a kristálygömb áttetszőségét a koncentráció erejével állíthatjuk vissza. Ekkor megtapasztaljuk, hogy az élményeink, amik körülöttünk vagy bennünk történnek, csupán a valódi természetünk visszatükröződései. A színtelen kristálygömbként kell gondolnunk magunkra, mely a természetében és lényegében mindig tiszta, és nem befolyásolják a kettősségek világának folyamatosan változó és áramló energiái.
Ahhoz, hogy elérjük ezt a tudatszintet, el kell lazítanunk az elménket és meg kell éreznünk saját valódi természetünket, amennyire csak lehetséges. Az elme tisztaságát nem csak meditáció közben kell előidézni, hanem a nap többi részében is. Ez nem annyira egyszerű, mint amilyennek tűnik. Mindannyian hozzá vagyunk szokva, hogy érzelmileg reagálunk mindenre az életben, melyek kibillentenek a középpontunkból. Folyamatosan millió dolog jár a fejünkben: mit tettünk tegnap, mit kellett volna tennünk, mit fogunk tenni, mit kéne tennie másoknak. Sohasem vagyunk a jelen pillanatban. A kristály-tudatban, az elme tiszta állapotában csak a tényleges önvalót találjuk meg az ittben és a mostban, a jelenben. Ezért legyünk tudatában annak, ami a jelenben zajlik. Az érzelmekkel és a gondolatokkal semmi baj nincs, amíg a jelen pillanatban tapasztaljuk meg azokat, ahogy vannak, közben megmaradva a középpontunkban. A relaxáció a kulcs. Amikor valóban el vagyunk lazulva, az elme önmagától felveszi természetes állapotát.
Ez egy finom, de természetes gyakorlat, melynek során fenntartjuk a természetes állapotunkat, anélkül, hogy valamilyen elképzeléshez próbálnánk rögzíteni, vagy elvárnánk, hogy egy bizonyos formát vegyen fel. Azért vált nehézzé az, hogy csak relaxáljunk és legyünk önmagunk, mert megszoktuk, hogy egy bizonyos módon csináljuk a dolgokat. A gyakorlat meg fogja mutatni az utat. Csak relaxáljunk zavartalan körülmények között. Eleinte lehet, hogy csak egy pillanatig fogjuk érzékelni a tiszta elmeállapotot. Ne aggódjunk emiatt. Az összes nagymester így kezdte. Csak az szükséges, hogy fenntartsuk az elme tiszta lényegét, anélkül, hogy beleesnénk abba a dualisztikus koncepcióba, hogy van egy megfigyelő, és egy megfigyelt tárgy. Anélkül kell fenntartanunk a tudatosságunkat, hogy a környezetünk elvonná a figyelmünket. Namkhai Norbu könyve: "The Crystal and the Way of Light" remek könyv, ha tisztán és közvetlenül szeretnénk megismerni a dzogcsen tanításait.
Egy másik módja a kristály-tudat megtapasztalásának a kristályok hangjának, a magas nazális "íííí" hangnak a kiadása. Ezt az éneklést sokféle kultúrában megtaláljuk, többek között a szúfiknál és a sámánomknál is. A törzsi kultúrákban a sámánok megszilárdult fénynek tekintették a kristályokat, a fénynek, amely kristályba zárta saját magát, és ez elvezet bennünket a következő szinthez: a fény-tudathoz.
Egy másik módja a kristály-tudat megtapasztalásának a kristályok hangjának, a magas nazális "íííí" hangnak a kiadása. Ezt az éneklést sokféle kultúrában megtaláljuk, többek között a szúfiknál és a sámánomknál is. A törzsi kultúrákban a sámánok megszilárdult fénynek tekintették a kristályokat, a fénynek, amely kristályba zárta saját magát, és ez elvezet bennünket a következő szinthez: a fény-tudathoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése