Holgrafikus memória

Ezt az elméletet az "Élet Virága" könyvben olvastam, és úgy gondolom, hogy lehet benne valami. leaglábbis ez megmagyarázná az Ákása-krónika keletkezését és létezését. Induljunk ki abból, hogyan működik a mi memóriánk, vagy emlékezőképességünk. Az előző életeinkben átélt élményekre általában egyáltalán nem emlékezünk, és abból, amit ebben az életünkben éltünk át, gyakran csak foszlányaink vannak. Még az is kiesik néha, amit szánt szándékkal megtanultunk annak idején. A holografikus memória ezzel szemben az emlékképek és tanult információk teljesen tudatos bevésését jelenti az elmében, amelyik bármikor szabadon visszaidézhető. Ráadásul egy populáción, vagy közösségen belüli egyedek nem csak a saját emlékeikben tudnak szabadon olvasni, hanem a közösség összes tagjáéban. Tehát ha én elolvasok egy könyvet és rájövök valamire, akkor másoknak mér nem kell ezt megtenniük, mert közvetlenül hozzá tudnak férni az általam átélt emlékképekhez is. Sőt, mintegy háromdimenziós, mozgó filmként bele tudnak lépni (persze csak nézőként), és minden oldalról meg tudják szemlélni, tapintani, ízlelni stb. Milyen jó lenne például, ha számomra is elérhető lenne az emberiség nagy bölcsei által megformált összes gondolat és következtetés, az eksztázisuk és tudati transzformációik összessége? Igazából ez hozzáférhető is, ha képesek vagyunk felemelni a rezgésünket a megfelelő szintre.

Drunvalo Melchizedek szerint Atlantisz lakói holografikus memóriával rendelkeztek, ezért nem kellett azokban az időkben semmit sem leírni. Ugyanezt olvassuk a Szatja-júga védikus bölcseiről is. Mindenki pontosan tudta, hogy miről is van szó, és gondolom, filozófiai viták sem nagyon voltak. Mindenki haladt a belső megtapasztalása útján. Ehhez képest, amikor az emberiség eljutott az evolúció (vagy inkább devolúció) következő fokára, akkor az emlékeink szétestek, az elménk szétszórttá vált. Érdekes, hogy Drunvalo szerint az ausztrál őslakosok például még rendelkeztek a holografikus memória képességével, meg vélhetően több ősi, törzsi kultúra is. Sőt, a kutatások szerint még az emberszabású majmok egymáshoz közel eső, de földrajzilag elszigetelt (például különböző szigeteken élő) populációi is képesek holografikusan megtanulni az eszközhasználatot. Vagyis amikor egy majom rájön, hogyan kell használni egy egyszerű szerszámot, másnap már az összes fogja tudni használni. Lehetséges, hogy az állatok, növények, sőt az ásványok is bizonyos tekitetben sokkal tudatosabbak, mint mi? Csak éppen nem tudunk olyan könnyen kommunikálni velük, és ezért inkább csak használjuk őket, ahelyett, hogy tanulnánk tőlük. 

A törzsi kultúrák is eljutottak arra a pontra valamikor a történelem során, amikor már csak egyes tagjaik, a képzett és beavatott sámánok tudtak transzállapotba kerülni és kommunikálni az istenekkel. Én azonban azt tapasztalom, hogy egy kis gyakorlással és kellő nyitottsággal, vagy bizalommal az Univerzumban szinte mindenki képes ráhangolódni a magasabb rezgésekre és tudatállapotokra a sámánrévülés vagy a transzlégzés egyszerű technikái segítségével. Tehát fokozatosan mindannyian képessé válunk arra, hogy az evolúció újabb fokára lépjünk, amikor az egyén és az Univerzum lényei vagy tudata közötti korlátok ismét leomlanak, és mindannyian érezzük az egységet, és tanulni tudunk belőle. Persze ez egyrészt választás kérdése is, másrészt arra sem számíthatunk, hogy ez csak úgy, ajándékként hullik majd az ölünkbe. Ennek eléréséhez erőfeszítést kell tenni, gyakorolni kell. Amikor készen állunk rá, akkor a tudás, tudatosság és megtapasztalás újabb és újabb rétegei nyílnak meg előttünk, és egymás után beléphetünk a holografikus emlékezés újabb és újabb dimenzióiba.