"Az emberiség egy, és minden ember hasonló, ami a teremtésüket illeti." /Bartolome de las Casas/
A legtöbb ember egocentrikus életet él. A világuk saját maguk körül forog, a saját boldogságuk elérésére és vágyaik kielégítésére törekszenek. Máris nagy lépést tettünk előre, ha hátrahagytuk önmagunk által kreált védőburkunkat. Kezdünk tudatossá válni arról, hogy az Emberiség részét alkotjuk. Egy intelligens lények alkotta hatalmas csoport részének lenni privilégium. Az egó hajlamos azt gondolni, hogy ő a cselekvő, és minden, amineki hiszi magát, a saját tetteinek eredményéből származik. Büszke az eredményeire és a sikereire. Amikor az egónk kudarcot él át, akkor a külvilágot okolja. Nem érti meg, hogy életének egy részét a korlátozott látásmódján túli dolgok befolyásolják. Fontos, hogy ezt megértsük. Az egó úgy láthatja, hogy minden más lénytől független, de a valóságban ez nem így van. Az emberiség része vagyunk ezen a bolygón, és mint ilyenek, fizikai és finom szinten is kapcsolatban állunk más emberekkel. Érdemes elolvasni C.G. Jung könyveit a kollektív tudatalattiról. A kollektív tudatalatti az emberiség által valaha átélt összes élmény gyűjtőhelye, mely mindannyiunkban jelen van. Nem csak azokat az állati ösztönöket és vágyakat biztosítja, melyek elengedhetetlenek a fajunk fennmaradásához, hanem mindent, ami intelligens lényekké tesz bennünket. A kollektív tudattalan a potenciálok hatalmas tárháza, mely arra vár, hogy használják azok, akik be mernek lépni a birodalmába.
A kollektív tudattalanhoz az álmokon, az álom és ébrenlét közötti tudatállapotokon, az intuíción, a transzon és a meditáción keresztül léphetünk kapcsolatba. De vigyázzunk, mert nem minden, amit ott találunk, lesz rózsaillatú! Felkészültnek kell lennünk, hogy szembenézzünk az alvilág démonaival. Sok ember fél szembenézni az emberiség belső démonaival. Fontos megértenünk, hogy minden, amivel találkozunk, a saját lényünk visszatükröződése. A jó, a rossz és a csúf is. Amivel találkozunk, azok alapvetően csak energia-formák. Egyesek közülük kellemesek, ezért jónak nevezzük őket. Egyesek pedig kellemetlenek, ezért rossznak vagy gonosznak tekintjük őket. Amikor tudatosítjuk a tudattalant, akkor olyannak kell elfogadni az energiákat, amilyenek. Az univerzumban semmi sem jó vagy rossz, ezek a fogalmak csak a mi tapasztalatainkra értelmezhetőek.
Nem ritka, hogy démonokkal vagy az ördöggel találkozunk a meditáció közben, vagy amikor bármilyen módszerrel belépünk a kollektív tudattalanba. Keresztül kell látnunk a fátylakon, a maszkokon, és a formákon, fel kell ismerni a mögöttük rejlő energiát, és fel kell tenni a kérdést, hogy miért jelenik meg előttünk. A legtöbbször olyan formákkal találkozunk, melyek a saját magunkban elnyomott energiákat képviselik. De ezek az energiák nem csak ránk jellemzőek, mindenki más is rendelkezik velük. Mivel ugyanazokban a frusztrációkban, félelmekben stb. osztozunk, könnyen befolyásolnak bennünket mások érzelmei és energiái, néha öntudatlanul is. Embernek lenni annyit jelent, hogy mindenben részt veszünk, amit mások átélnek. Nem csak finom energetikai szinten kapcsolódunk össze másokkal és a tapasztalásaikkal, hanem ezek folyamatosan befolyásolnak is bennünket. C.G.Jung felismerte, hogy az embert erősen befolyásolják a kollektív tudattalan archetípusai. Úgy értelmezte, hogy az archetípusok az emberiség által születése óta újra és újra megismétlődő élményenkből épülnek fel.
Az egó szeret irányítani, és e fejezet olvasása egy kicsit kellemetlenül érintheti. Annak érdekében, hogy haladni tudjunk az evolúciónkban, az egót fokozatosan kell feloldani, és a tudatunkat ki kell terjeszteni. Az emberiség-tudat két szinten terjedhet ki: a genetikai tudat és a karmikus tudat szintjén.
A genetikai tudat az egész emberiség élményeit jelenti legalább harminc millió évre viszamenőleg. Az elmúlt néhány évtizedben hatalmasat fejlődött a genetika tudománya. Mivel jelenleg materialista társadalomban élünk, a gének spirituális aspektusával nem sokan foglalkoznak. A gének a szüleink és őseink energetikai információját is hordozzák. Rupert Sheldrake "morfogenetikus mezőnek" nevezte a korábbi generációktól származó emlékekből és bölcsességből álló energetikai információt. Így öröklődik nemzedékről nemzedékre a tapasztalat, tudás, tehetség és bölcsesség. A Mozart család egy jó példa, az egész család zenei tehetséggel volt megáldva, és számos híres zenész került ki tagjai közül. Ugyanez igaz a pszichikus képességekre. A tisztánlátás és más természetfeletti képességek gyakran nemzedékről nemzedékre örkölődnek.
A genetikai tudatot azáltal is fejleszthetjük, ha temetőben sétálunk. A lassan bomló testek nagyon erős energiákat hoznak létre a sírokban. Érzékeljük ezeket az energiákat, és hogy milyenek voltak ezek az emberek! Vagy csak érzékeljük az egész temetőt! A temető az emberi élet mementója. Az élet jön és megy, és rajta hagyja lenyomatát a természeten. A temetők sajátságos energiával rendelkeznek, és ha erős a pszichénk, akkor rendszeres látogatással fejleszthetjük az irántuk való érzékenységünket. Persze résen kell lenni: figyeljük meg, érzékeljük az ott jelen lévő energiákat, de ne szívjuk magunkba! Ez bármilyen helyzetre igaz a hétköznapi életben is.
A szent helyek meglátogatása ugyanúgy javasolt, például Európában vagy más helyeken is ősi, megalitikus kőépítmények jelzik a Föld szakrális pontjait. Egyes ilyen helyek most is nagyon aktívak, és a közönséges emberek is érzik az energiájukat. Látogassuk meg az ottani templomokat, ketedrálisokat, mert sok keresztény tamplom korábbi, pogány szent helyekre épült, kihasználva a hely energiaörvényét.
Tudjiunk meg többet a saját őseinkről, és hogy milyen tehetségeik vagy traumáik voltak. A genetikai örökségünk felfedezése arra bíztathat bennünket, hogy olyan tehetséget fejlesszünk ki, amire eddig nem fordítottunk figyelmet. Ha az ősök traumáit is örököltük (például a családban húzódó fizikai vagy mentális betegségek formájában), akkor ideje foglalkozni a kérdéssel, és megváltoztatni ezt az egészségtelen energiát. Igazságtalanságnak gondolhatnánk, hogy olyan traumán kell dolgoznunk, ami nem is a sajátumnk. De gondoljunk rá eképp: mielőtt újjászülettünk, okkal választottuk ezt a testet és ezt a családot. Az élet egy iskola. Ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni a fejlődés útján, meg kell tanulnunk a leckéket. A jelenlegi inkarnációnkat részint azért választottuk, mert előző inkarnációinkban ezt készítettük elő. Ez pedig elvezet a második aspektushoz: a karmikus tudathoz.
A karmikus tudat mély hatást gyakorol az életünkre. A karma az ok és okozat összefüggését jelenti. Az univerzum úgy épül fel, hogy minden egyes tett egy hatást eredményez, amely egy másikat, majd az egy másikat, stb. Bármit is teszünk, annak mindig van következménye, jó vagy rossz, ez már a nézőpontunktól is függ. A múltbeli inkarnációinkban végrehajtott tetteink nem csak a jelenlegi személyiségünket alakították ki, hanem a legfontosabb eseményeket is, amelyek megtörténtek vagy meg fognak történni velünk. Igen, van szabad akaratunk is, de az korlátozott. A személyiségünk típusát a bolygók helyzete is mutatja a születésünk pillanatában. Az a sorsunk, hogy találkozzunk bizonyos emberekkel, és megtörténjenek velünk bizonyos események, a múltbeli tetteinknek megfelelően. Azért vagyunk a Földön, hogy tanuljunk és fejlődjünk. Mindaddig, amíg nem fedeztük fel valódi, belső Önvalónkat, a karma kerekéhez láncolva maradunk, örökké körben forogva az élőlények evolúciós folyamatában. Az életünkön, álmainkon, problémáinkon, képességeinken és tehetségeinken meditálva, hasonló gondolkodású emberekkel beszélve és spirituális konyveket olvasva kapcsolatba kerülhetünk múlt életeink energiáival. A múltunk emlékei mélyen a tudatalattinkban élnek, az általában okozati vagy "kauzális" testnek nevezett rétegben. A tisztánlátók is elérhetik ezt a testet. A múlt életeink ismerete annyiban hasznos, hogy segítehet bizonyos dolgok tisztázásában a jelenlegi életünkben, különösen, ha szeretnénk megérteni, hogy miért történik velünk ez vagy az.
Az is hasznos dolog, ha felfedjük az előző életeinkben birtokolt tehetségünket és továbbfejlesztjük azt. A pszichikus érzékenységgel rendelkező emberek általában több előző életükben rendelkeztek már ezekkel a képességekkel. Bár a rendkívüli képességek sok mindenki számára vonzóak, egy figyelmeztetést nem árt észben tartani. A múltban, különösen az ősi kultúrák misztikus templomaiban a pszichikus érzékenységgel megáldott embereket gyakran egy bizonyos képesség extrém mértékű kifejlesztésére képezték ki. Ez hasznára vált az adott papi rendnek, mert jól tudták alkalmazni az illető képességeit, de őbenne általában felborult az egyensúly. Manapság is van sok médium, akik mentális zavarokkal küszködnek. Ez a karmájuk része. Mindig tisztában kell lennünk azzal, hogy mit teszünk, és az milyen következményekkel jár!
Emberi lényként különböző karmákban veszünk részt. A személyes karmánk a jelenlegi és összes előző életünket felöleli. Vannak azután embercsoportokra, például nemzetekre vagy emberfajtákra vonatkozó karmák. Az emberiségnek is megvan a saját karmája, amint idővel fejlődik ezen a bolygón. Ezért fontos, hogy tudatossá váljunk az emberiség evolúciójának történetéről. Nem arról, amit a tankönyvekben olvasunk, hiszen az pusztán világi emberekre vonatkozó adatok halmaza. Azt kell megértenünk, hogyan jött létre az emberiség és hogyan fejlődött az Ember. Az ember eredete ezen a földön sokszínű. Amikor a föld még csak kihűlőfélben volt, már ott voltak bizonyos lelkek az éteri szinten, akik fokozatosan "sűrűsödtek be", hogy fizikai testet kaphassanak. Voltak lelkek, akik állati testbe kerültek, és emberit formáltak belőle. Az idők folyamán más bolygókról is érkeztek emberi lények. A földet mindig is a lassan fejlődő emberiség, és a más bolygókról érkező, fejlettebb lények népesítették be, akik segítőként vagy vezetőként érkeztek ide.
A lemuriai kultúra idején az ember primitív tudatossággal rendelkezett a dolgokról és eseményekről, de nem volt emlékezete. A pillanatban élt, és egy volt a környezetével. Érzékelte, megértette és kommunikált a természettel azáltal, hogy érezte, mi történik az élő formákon belül. Nem volt nyelvezete, de elénekelte, amit érzett. A dalait a természetből vett őshangok alkották. A lemuriaiak nyílt kontaktusban voltak a más bolygókról származó, fizikai és éterikus lényekkel, és elfogadták azok irányítását.
Az őket követő atlantiszi kultúra kifejlesztette a memóriát és a képekben való gondolkodás képességét. Az atlantiszi ember kifelé irányította a tudatát, és elkezdte kidolgozni a nyelvet. Ahogy növekedett az érzelmi teste, először jelent meg az önző szeretet és az egoizmus. Az atlantiszi társadalmat egy kis elit réteg vezette. Tudós papjaik magasan fejlett tudományra tettek szert. Kutatólaboratóriumaik általában a föld alatt voltak, hpogy megőrizhessék titkaikat a közönség előtt. Bár az atlantisziak is még kapcsolatban álltak a földönkívüliekkel, az atlantiszi, egoizmussal színezett intellektus fejlődése azt okozta, hogy fokozatosan elfordultak a földönkívüli irányítástól. Amikor elfordultak a vezetőiktől, az emberiség megszerezte szabad akaratát. A szabad akarat azonban a tévedés lehetőségét is magában hordozza. Az emberiség kiesett a Paradicsomból. Irányítás nélkül, az egójától megvakított emberiség elveszett a hibák labirintusában.
Most már az atlantisz utáni időket éljük. Az ember intellektusa kifejlődött, de a memória rovására. Kiterjedt az öntudata, de vele együtt az egoizmusa is. Figyelmét főként a fizikai test és a fizikai világ köti le. Alig tudatos az őt körülvevő spirituális erőkről, melyek akkor is hatnak rá, ha nem tudatos róluk. Jelen pillanatban az ember mejdnem teljesen elveszítette kapcsolatát a spirituális valóságokkal.
Azért fontos, hogy megismerjük az emberiség evolúcióját, mert annak termékei vagyunk. Tudnunk kell a helyünket és az időnket ebben az evolúciós folyamatban. A tudás hatalom. A természet nem bocsátja meg a tudatlanságot. Még fontosabb, hogy kapcsolatba kerüljünk ezekkel az energiákkal. Az egész emberiség története bennünk található. Amikor vágre sikerül visszaállítanunk a kapcsolatunkat az Emberiséggel, annak történetével, múltjával és jelenével, érzelmeivel, gondoloataival és érzéseivel, akkor állunk készen arra, hogy továbblépjünk a tudat következő szintjére, a kétéltű tudatra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése