"Meglátni a világot egy homokszemben,
És a mennyeket egy vadvirágban,
A végtelenséget tartani a tenyeredben,
És az örökkévalóságot egy órában."
/William Blake/
Tudatossá váltunk önmagunkról és a személyiségünkről. Felfedeztük, hogy az emberiség részét alkotjuk, és osztozunk a többiek tapasztalataiban. Most itt az ideje, hogy túllépjünk az emberi létállapoton. Az univerzum számtalan dimenziójában létező élőlények hatalmas hálózatának részét alkotjuk. Az univerzum olyan, mint egy háló, egy számtalan szálból szőtt szövet. Az Isteni Takács szövi a Teremtést a rokkáján. Minden teremtett élőlény kapcsolatban áll egymással. Amikor a magzat még az anyaméhben van, a köldökzsínóron keresztül van összeköttetésben az anyával. Ezzel egyidőben a gyermek megtapasztalja a kétéltű tudatállapotot, mert érzi a kapcsolatát az egész teremtéssel és annak energiáival. Tegyünk egy sétát a természetben, a hegyekben, a sivatagban, vegyünk egy mély levegőt, és érezzük a kapcsolatot azzal, ami körülvesz bennünket. Finom szinten mindig is egyek voltunk vele, viszont nem fordítottunk rá elegendő figyelmet. Minden él, az állatok, a növények, még a sziklák és a kristályok is. A természetben számtalan szellemi lény is lakozik. Mi is a részei vagyunk. Mindennek a részei vagyunk, ami létezik. Ideje feladni azt az illúziót, hogy különálló lények vagyunk. Az ember nem különálló és nem határolhatja el magát tovább a környezetétől azért, hogy uralja, irányítsa és kihasználja azt, ahogy jelenleg teszi. Saját magának okoz kárt, mert nem létezhet külön a környezetétől, és minden visszaélés vissza fog hatni rá.
A múltban az ember nagyobb összhangban volt a természettel, számos szent helyet hozott létre, mint a különböző ősi templomokat és megalitikus építményeket, melyek a Föld speciális erőpontjait jelzik. Ezeket használta az életkörülményei javítására, a terméshozam növelésére, gyógyító célokra és mágikus szertartásokra. Ezeknek a helyeknek egy része nem csak hogy fennmaradt, hanem az energiái is aktívak. Keressük fel ezeket a speciális energiájú helyeket, ne csak azért, hogy erősítsük a kapcsolatot az ősökkel, hanem ezért is, hogy kiterjesszük finom érzékszálainkat a létezés más szintjei felé. A Föld energiapontjai mind kapcsolatban állnak egymással és egy óriási hálózatot alkotnak, mely védőburokba csomagolja az egész Földet. Ez a hálózat az univerzum energiáival és kapcsolatban áll. A szent helyek olyanok, mint a kapuk, melyek más helyekre, világokba, más lények és energiák felé nyílnak. Egyes dolmenekben például van egy kör alakú nyílás a tetőkőben. A jurta füstlyuka is a felsőbb világok elérésére szolgál. A hagyomány szerint a halottak lelke ezen a nyíláson keresztül távoznak a Mennybe. Ez halvány emléke annak a gyakorlatnak, amit a régiek végeztek: befeküdtek a dolmenbe és kifelé néztek a nyíláson keresztül. Ennek az volt a célja, hogy ha rajta fekszünk egy energiaörvényen, és a nyílásra nézünk, a tudatunk a hétköznapi állapotból átkerül a kétéltű állapotba. Amikor átlépünk ezen a küszöbön, többféle hálózatszerű mintázatot vehetünk észre. Olyan, mintha hatalmas sebességgel haladnánk át rajtuk. Néha olyan gyorsan, hogy alig vesszük észre ezeket a hálókat. Az utazósebesség lecsökkentése persze lehetséges, és akkor tisztán láthatjuk őket. Ezek nem az elme termékei, vagy fantáziák, vagy álmok. Ez az univerzum szövete, éteri energiaszálak, melyek az egész Teremtést átszövik. Amikor áthatolunk rajtuk, akkor egy újabb létezési szintre jutunk. A kétéltű tudatállapotban megtapasztalhatjuk az univerzum multidimenzionalitását. Az univerzumban mindennek van struktúrája, és a struktúrában vannak lyukak. A sámánok az egész világon a lyukakat használják az átlépésre. A lyukak lehetnek az erőhelyen, a kristályokban, a levegőben vagy bárhol. Amikor Alice elalvófélben volt, akkor egy ilyen lyukon keresztül esett le Csodaországba.
A kétéltű tudatállapot totemállata a béka. A békapózban felszabadíthatjuk a testünk életenergiáit. Ebben a pozícióban békahangokat is adhatunk ki olyan helyeken, ahol hang tud keletkezni: a hasban, a gyomorban, a mellkasban, torokban, szájban, a nyelvünkkel, a szájpadlással, a fogainkkal, az ajkainkkal és az orrunkkal. A hangok kiadása önmagában nem elég, úgy is kell éreznünk magunkat, mint egy béka. Ezért, a pozíciót felvéve ritmikusan mozogjunk előre-hátra, és mozgassuk a karjainkat, mintha úsznánk. Amikor a kezeink összeérnek, tapsoljunk. Fontos, hogy a mozgás a lágyékból induljon, hogy fel tudjuk szabadítani az első csakra energiáit. Amikor bentről kifelé mozgunk, mint az úszásnál, azzal a víz elhagyását szimbolizáljuk, míg a fordított mozgás a vízbe történő belépést jelképezi. Addig kell végezni ezt a gyakorlatot, amíg nem érezzük, hogy száraz, meleg energia tölti fel a testünket. Engedjük, hogy a meleg átjárja az egész testünket, és addig folytassuk, amíg ragyogóvá és bizsergetővé nem válik.Ezáltal felszabadítjuk a testünk életenergiáit. Ezek az energiák mindenhol jelen vannak az univerzumban, mindent átitatnak, aki él, és összekötjük egymással. Ezeken az energiákon keresztül kapcsolatba kerülhetünk az egész teremtéssel. Mint minden ilyen gyakorlattal, fontos, hogy ne vigyük túlzásba.
A kétéltű tudat az evolúció azon szintjének felel meg, amikor a kétéltűek elhagyják a vizet és a szárazföldre lépnek. A szárazföldön fejlődött ki az ember teste és a különálló személyiség érzése. A víz, az óceán minden élőt összeköt. A tengeri élet az egység érzetét erősíti, azt, hogy mindennel egyek vagyunk, ami körülvesz bennünket. A kétéltűek, melyek totemállata a béka, a két fázis közötti átmenetet képviselik. A tudatszintek felfedezése közben visszamegyünk az óceánba, a vízbe, az anyaméhbe. Ott újra kapcsolatba kerülünk az Élettel az összes dimenzióban, és megtapasztaljuk az összes élőt átjáró életenergiákat. A békát az egész amerikai kontinensen tisztelték totemállatként. Ez egy titkos kultusz volt, mert az Univerzum életerőinek elérése nagy felelősséggel jár. A beavatatlan személyek megsemmisíthetik vele magukat vagy másokat is. A mesékben a béka gyakran egy kúthoz vagy tóhoz kapcsolódik, Mely átjáró a másik világokba. A békát az egész világon az életerők képviselőjének tartják. Kétéltű állatként, mely a vízben és a földön is él, a béka összeköti a vitális, éteri, spirituális, tudatalatti energiákat (a vizet) a kézzefogható, fizikai, tudatos energiákkal (a szárazfölddel).
A kétéltűek kifejlődésével együtt alakult ki a kisagy. Ez az agyszelvény irányítja a testi mozgások koordináltságát, és folyamatosan ellenőrzi és korrigálja egy cselekvés folyamatát. Finomabb szinten a kisagy felelős a paranormális vagy érzékeken túli észlelésért, és a kétéltű tudat emlékeit és energiáit is raktározza.
Egy másik gyakorlat a test életerejének felszabadítására a mély hangú torokéneklés gyakorlása, ahogy a sámánok vagy a tibeti szerzetesek teszik. Próbáljunk minél mélyebben énekelni, és a hasunkban képezni a hangot. Kiejthetjük a "Mu" hangot is, ezáltal megidézve Lemuria korszakát, amikor még mindenkiben erősek voltak az életenergiák.
Ahogy sikerül megtapasztalnunk a kétéltű tudatot, és érezzük a kapcsolatot az univerzum egyéb életformáival a különböző dimenziókban, egy új érzékelési módot fogunk kifejleszteni, mely kapcsolatban van az óceánnal, amelyből a kétéltűek származnak. Most elérkeztünk a következő lépéshez, melyet gömb-tudatnak nevezünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése