A hang ereje

 Most zárult le négynapos jóga- és önismereti elvonulásunk, melyet Dömösön tartottunk. Szeretnék röviden beszámolni az ott lezajlott programokról, de elsősorban a saját élményeimre fogok koncentrálni a beszámolómban. Remek volt a csapat, mindenki lelkesen részt vett az összes gyakorlaton, még az egót kényelmetlen helyzetbe hozókon is.  Csütörtökön tíz körül érkeztek a vendégek, és egyből elkezdtünk jógázni, utána pedig egy sámándobos hangutazás volt, melynek témája a félelmeink tudatosítása és a szembenézés lényünk azon részével, melyet nem tudunk elfogadni. Az ebéd után kimentünk kirándulni egy rövidet, majd délután volt másfél óra szaunázás, és kezdődött a jóga-gyakorlás Orsival. Csakránként haladtunk fölfelé az egyes gyakorlásokon. A jóga után elődást tartottam a hét csakra és a hét sámáni tudatszint kapcsolatáról, majd egy hangfürdő következett, melynek témája az elengedés volt. A vacsora után elindultunk a Duna-partra, hogy bemutassunk egy rövid szertartást az ősöknek, mivel november elseje volt. Mindenki hozott magával egy kis papírcsónakot, vagy valami kis úszólalkalmatosságot, és meggyújtottunk egy mécsest az eltávozott őseink emlékére. Én apám, anyám és apósom részére gyújtottam egy-egy mécsest, és imáim után vízre bocsátottam őket. Egy kicsit kellett terelgetni a cipősdobozt, amiben a mécsesek úsztak, de végül csak elindult a Dunak közepe felé. Lassan visszaindultunk lefeküdni. 

A második napon, pénteken a köldökcsakrára irányuló jógapózokat végeztünk, majd nádí sódhanát, azaz váltott orrlyukas légzést végeztük, és utána békapózban hajtottunk végre egy fél órás meditációt. A reggeli után hosszabb túrára indultunk, megjártuk a Vadálló-köveket és a Prédikálószéken lévő kilátót, ahol csodás kilátás nyílt a Dunakanyarra. A fárasztó kiránudlás után ismét másfél óra szaunázás következett. A szaunában is spirituális témákról beszéltem, és minden nap elénekeltünk egy-két mantrát. Az esti jógaóra után bódhiszattva-szívmeditáció volt. A gyakorlat lényege abban áll, hogy egymás felé irányítjuk a felfelé és lefelé áramló pránát, és egy energiagömböt hoztunk létre a köldökünk magasságában, majd ezt a gömböt felemeljük a szívcsakrába. Akkorára növeljük a légzésünkkel, hogy az alsó és a felső (Krisztus-) szívcsakrát is magába foglalja, majd minden egyes belégzéssel befogadjuk önmagunk szenvedését, és kilélegezzük a szeretetet, amivé átalakítottuk. A gyakorlat második részében kitágítjuk a gömböt, hogy az egész univerzum beleférjen, és mindenki szenvedését befogadjuk a szívünkbe, átalakítjuk szeretetté, és kilélegezve kisugározzuk minden élőlényre. A meditáció alatt gongon játszottam, majd amikor lefeküdtek a földre relaxálni, a fujarámon játszottam egy kis improvizációt. Volt, akinek a fujara hangjára egy Ayahuasca-utazás és vadászat ugrott be a dzsungelben. Minden ilyen gyakorlat után volt megosztókör, mely alatt mindenki elmesélte, hogy miket élt át meditáció közben. 

A vacsora után a tábortűznél beszélgettünk. A harmadik napon reggel hétkor ismét jóga volt, majd egy órás transzlégzést végeztünk. Ez még mélyrehatóbb változásokat idézett elő a résztvevőkben. Reggeli után ismét nekiindultunk egy túrának, ez alkalommal a Rám-szakadékon próbáltunk feljutni a gyerekekkel együtt, majd visszatérvén ismét másfél órás szauna következett. Este a hatodik csakrára irányultak a jógagyakorlatok, majd a hangot és a fényt használtuk a meditáció során. A hangsátor gyakorlatban mindenki játszott a sámándobokon és csörgőkön, és különböző hangokat adtunk ki a torkunkkal, ami éppen jött. Nekem eleinte nehezemre esett énekelni, mert a torokcsakrámban hosszú évek óta van valamiféle blokk. Utána az erőállataimra hangolódtam, és a jellegükben hozzájuk illő hangok jöttek ki a torkomon. A végére egészen feloldódtam, és a többiek is mindenféléket kurjongattak. 

Fél óra hangsátor után leültünk, és ülve énekeltünk az Óm mantrát. Mindenki a saját ütemében és magasságában énekelte, így a különböző hangok egy csodálatos szimfóniát alkottak. Bennem is megszűnt minden görcsösség, és felszabadult hanggal tudtam énekelni a mantrát. Először mélyebb, aztán magasabb hangok jöttek ki a torkomon. A mély hangok egészen a torokénekhez voltak hasonlóak, és a Föld magjában találtam magamat, láttam, ahogy a Föld szívcsakráját egy energiaszál köti össze Dobogókővel. Amikor alul jártam, akkor a Föld szívcsakrájában megpillantottam a fénylő Óm jelet. Egy pillanatra anyám is megjelent előttem, és betakart egy takaróval.  Utána egy utat láttam magam előtt, egy fekete erdőben. A háttér és a környezet fénylő fekete volt, az út pedig aranyszínben ragyogott. Elindultam rajta, néhányan még csatlakoztak is hozzám. Magam előtt láttam az aranyban fénylő Napkorongot, melyen ismét ott láttam az Óm jelet. A hátam mögött a nagy Holdanyót láttam. Amikor elértem az Óm jelet a Napban, akkor rájöttem, hogy a homlokomon belül van az aranyszínű Óm jel. Utána innen ismét kiterjedt kozmikus méretűvé, majd újra belerepültem. Ez így folytatódott a végtelenségig, mintha két egymással szembefordított tükör tükrözné folyamatosan. Az Óm éneklése végül magától elhalt, itt is nagyon szép élményekről számolt be mindenki.