Mivel az Atma Centerben nem igazán viselik el a szomszédok a dzsembét, cajont és egyéb ütős hangszereket, még a sámándobot is csak módjával, így a Bijó Rendezvényközpont Buddhapest jógatermében rendeztük meg ezt a transzeseményt. Öt kiváló zenész barátom tartott velünk: Balázs Gergő loophegedűn játszott, és hangmérnökösködött, Kőrösi Gábor gitáron, cajonon és dzsembén; Varga Zsolti handpanon, dzsembén és darabukán, Erdősi-Bóta Bence hang drumon és kalabashon játszott, Fonyódi Ádám pedig egy hatalmas digeridoon. Én meg hoztam a sámándobot, óceándobot, dorombot meg mindenféle csörgő-csengő-bongó eszközöket a meditáció elősegítésére.
Öt órára szépen meg is telt a terem, és néhány bevezető mondat után elkezdtük a légzést és a zenélést. Az első fél órát állva töltöttük, illetve a résztvevők állva lélegeztek és mozogtak, transztáncoltak, de becsukott szemmel, és nem értek egymáshoz sem. Volt, aki ettől tartott, de igazából ennek az a lényege, hogy könnyebben bele tudjunk kerülni a transzállapotba, anélkül, hogy izomgörcsök alakulnának ki az intenzív légzés miatt. Egyre gyorsult a zene, és egyre gyorsabban lélegeztünk a szánkon keresztül. A gyakorlott transzolók már az első pár perc után kívülről is látható módon "elszálltak", mindenféléket mozogtak meg még hangokat is adtak ki, főleg, amikor begyorsult a zene. A transzlégzés hatására megemelkedik az oxigénszint a sejtekben, a széndioxid pedig lecsökken, így az idegrendszer hiperaktív, hiperérzékeny és nyitott állapotba kerül. Ez kifogja a szelet az elme vitorlájából, amely szeret másokkal foglalkozni és a hétköznapi dolgokon pörögni. Amint kikapcsoljuk az elmét, megélhetjük a magasabb tudatosság eksztatikus érzését, és olyan mélyre és magasra tudunk menni, amit egyébként csak pszichedelikumokkal vagy évtizedekig tartó meditációs gyakorlattal érhetnénk el.
A zenészek remekül érezték egymást, voltak gyorsabb és lassúbb részek is. Én közben mondtam néha az instrukciókat. A transzlégzés ugyanis egy nagyon magával ragadó folyamat, de az egésznek a hajtóműve a légzés. Ekkor tudjuk elérni az olyan tudatalatti tartalmakat, amiket amúgy hosszú évekig tartó meditációval tudnánk csak a felszínre hozni, így pedig egy óra alatt kitisztul egy csomó dolog. De ha nem dolgozunk a légzéssel, akkor nem tudjuk kikapcsolni az elmét, és olyan lesz az egész, mintha kívülről nyalogatnánk egy mézesüveget.
Amennyire láttam, azért az első alkalommal transzolóknak is sikerült egészen belelazulniuk, a zene mindenkit vitt a szárnyán, a légzés pedig adta az erőt az egészhez. A transztánc végén leereszkedtünk a földre, először néygkézláb, majd mindenki lefeküdt. Ott folytattuk a transzlégzést, további intenzív megéléseket sikerült még előcsalogatni mindenkiből. A zenészek nagyon együtt voltak, és az utolsó fél órában mantrákat énekeltünk, közben a résztvevők már abbahagyták az intenzív légzést, felültek, és bekapcsolódtak a mantrák éneklésébe. Volt, aki ekkor is táncra perdült.A z Óm, Óm Mani Padme Hum, Óm Namo Nárájana és Óm Namah Sivája mantrákat énekeltük együtt, szintén jól megpörgetve a zenét hozzá.
Ennek az utolsó fél órának az a szépsége, hogy amikor már kitranszoltad magad, akkor lassan rávezet arra, hogy a "másik" világ és ez a világ igazából nem két különböző hely, hanem egyszerre van jelen mindkettő. A transzállapotból visszatérni a testbe és a fizikai valóságba nem mindig könnyű, de a mantrázás sokat segít ebben. Így mindenki megnyugodva, kisimulva, frissen érkezett meg az utazás végén. Én már a kunyhózás óta a folyamatos hála áramlásában voltam, ezért szerencsére nem izgultam a program előtt, és ez a hála teljesen túlcsordult a transzutazás végére. Mindenki megölelt mindenkit a végén, éreztük egymás pulzáló szívcsakráját. Azt hiszem, felejthetetlen élmény volt mindenki számára, és ezért már tervezzük a következő alkalmat, december 21.én, pénteken este 6-tól. Jegyezzétek fel a naptárba, és küzdjétek le az idevezető akadályokat, az egót, a szégyenlősséget, a gátlásosságot, a félelmeket, legalább annyira, hogy itt tudjatok lenni, és elkezdjetek lélegezni. A többi már menni fog magától! Namaste! Hálásan köszönöm mindenkinek, hogy ez megvalósulhatott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése