Néhány évvel ezelőtt rákattantam a viking kultúrára, elolvastam egy csomó irodalmat róla és megtanultam a rúnákat, még vettem is egy szett rúnakövet, melyet az északi varázslók jóslásra is használtak. Az Edda énekek szerint Odin fejjel lefelé lógott a Világfára, az Yggdrasira kötve, hogy megkaphassa a rúnák tudását. Tehát ez nem csak egy ábécé volt az északiak számára, hanem isteni jelentéstartalmakat hordozó szimbólumok, csakúgy, mint számos másik ősi nyelv írásjelei.
A "klasszikusnak" számító, 24 rúnából álló Futhark ábécé eléggé ismert, és számos viking-korabeli rúnakövön találtak feliratokat ezekkel a jelekkel. Egyik sámándobos utazásom során azonban személyesen Odin tanított, és rúnaköveket nyújtott felém a kezében, amiken azonban másmilyen jelek voltak, mint a futhark rúnák. A futhark ugyanis csak egyenes vonalakból áll, nincsenek benne ívek. Én azonban íves szimbólumokat láttam, és így elraktároztam magamban, hogy ennek majd utána kell járni valamikor. A napokban posztolt egy ismerősöm egy számi (skandináv natív kultúra) sámándobot, melyet a berlini Néprajzi Múzeumban állítottak ki. Ezen a dobon az általam látottakhoz hasonló szimbólumok vannak, méghozzá kb százötven darab.
A képet itt közlöm, és az eredeti linken találtok egy még nagyobb felbontású verziót. Egyes kutatók szerint a dob valamiféle utánzat lehet, vagy oktatási céllal készült, ugyanis az összes olyan szimbólumot tartalmazza, melyet a számik valaha is használtak a dobjaikon. Elképzelhető, hogy ezért is vannak rajta az arab számok, tehát ezt valamiféle ábécének is tekinthetnénk. Minden esetre úgy látom, hogy érdemes lesz megismerkedni a számi nép vallásával és nyelvével, hátha jutok valamire! Egy százötven szimbólumból álló rendszerrel már sok mindent ki lehet fejezni. Hasonló képírásos rendszer maradt fenn a japán és kínai nyelvben, és néhány ősi nyelvben, például az egyiptomiban, az ősi sumér nyelvben, a maja írásban, valamint a székely-magyar rovásírás elődje is képírásos szimbólumrendszer volt. Számomra elképzelhető az is, hogy egy magasabban rezgő tudatú lény teljes jelentéstartalmakat tud átadni valaki másnak néhány szimbólum használatával, míg mi a modern európai nyelvek huszonnégy-huszonhat betűjével és viszonylag szűkebb jelentéstartalmú szavaival is néha erősen félreértjük egymást.
Érdekes dolog még az, hogy a szanszkrit nyelv, melyet szintén univerzálisnak tartanak, elsősorban a hangképzésre alapozza jelkészletét, és a jelek képi tartalmáról még nem igazán hallottam semmit. Viszont a klasszikus szanszkrit nyelv gyökei általában szintén szerteágazó jelentéstartalommal bírnak, így a szanszkrit írásokban az értelmezések végtelen sokszínűsége rejlik, ami persze csak a megfelelő tudati szinten tárul fel az olvasó vagy hallgató számára. Addig csak a felszínt kapirgássza és a saját felszínes gondolkodási szintjére próbálja leképezni az általa olvasottakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése