Később az jött le ezzel az élménnyel kapcsolatban, hogy amikor anyukám terhes volt velem, tüdő- vagy nyirokmirigy-rákot diagnosztizáltak nála, és minél előbb el akarták kezdeni kezelni, de addig nem lehetett, amíg én bent voltam. Azt nem tudom, hogy koraszülött voltam-e, de valószínű, hogy azzal az érzéssel jöttem ki anyukám méhéből, hogy odabent már nem biztonságos a helyzet. Anyatejet sem kaptam, mert egyből elkezdték kezelni sugárterápiával. Ebből aztán több dolog is származott, ami a szülőkkel való kapcsolatomban és a párkapcsolati mintázatomban is megmutatkozott, de mindezt azóta sikerült tudatosítanom, és úgy érzem, megoldanom, amióta elkezdtem foglalkozni a sámánizmussal.
Minden esetre, miután erre rájöttem, megértettem, hogy miért menekültem ki a kunyhóból, és reméltem, hogy a következő alkalommal már végig tudom csinálni. Orsival együtt mentünk le Oguzhoz az őszi napforduló alkalmából tartott izzasztókunyhóra. Amikor megérkeztünk, éppen a tűzgyújtáshoz készülődtünk. Mindenki felvett egy követ, egy kis dohányt ajánlott neki (ez szent növénynek számít a sámán-kultúrában, mert a szellemek nagyon szeretik), és elmondta az imáit magában. Én mind a négy égtáj felé meg fölfelé és lefelé is imádkoztam, majd behelyeztem a követ a farakás közepébe. Utána felülről is beborítottuk a köveket fával, majd Oguz meggyújtotta a tüzet. Ekkor nagyon kellett koncentrálni, emlékszem, hogy ez a Krisna-tudatban általam végzett tűzáldozatoknál is fontos momentum volt.Amíg a tűz lobogott, mi köré ültünk, és hallgattuk Oguzt, aki a kunyhózás rejtelmeiről beszélt. Mivel a kunyhó az anyaméhet jelenti, a tűz az apát, a kunyhó és a tűz között elhelyezkedő oltár pedig az isteni erőket, nem volt szabad átjárkálni a kettő között, mert ott egy köldökzsinór húzódott, amin keresztül a kövek majd bekerülnek a kunyhóba. A sikeres kunyhózás számomra az újjászületést, a születés előtti traumáim feloldását jelentette, úgyhogy készültem, bár nem izgultam egyáltalán.
Amikor már leégett a tűz, és vörösen izzottak a kövek, vizet hoztunk a sátor mellé, és Oguz elsőnek lépett be a kunyhóba, majd én jöttem, körbefüstöltem magamat a füstölővel, és négykézláb beléptem a kunyhóba. Utánam Orsi jött, majd a többi résztvevő, azt hiszem hogy tizennégyen voltunk bent. Zoli, az egyik résztvevő segédkezett a kövek behozásánál, de ő is beült a kunyhóba. Az első körben bejött a hét kő, Oguz gyógynövényeket szórt rájuk, majd imákat ajánlottunk az ősznek az elengedés szellemében. Közben teljes sötétség volt odabent, és Oguz locsolta a vizet a kövekre. Énekeltünk, Oguz dobolt, mi pedig csörgőztünk. Így jobban telt az idő, bár az első kör még egyáltalán nem volt vészes. A kör végén Oguz kinyitotta a kunyhó ajtaját, így némiképpen fel tudtunk frissülni, főleg mivel mellette ültem, és nem a kunyhó belső felén, ahol sokkal kevésbé jár a levegő.
A második körben újabb hét kö érkezett, a tél erői, a víz elem és a tisztulás folyamata volt a meghatározó. Mindenki elmondta imáiban az ügyes-bajos dolgait, és hogy mit kér az isteni erőktől. Én már el is fejeltettem, hogy mit kértem éppen, de általában a lelki fejlődésért és a helyes útra találásért imádkoztam elsősorban. Nem szeretek ilyenkor nagyon anyagi dolgokat kérni, mert úgy érzem, hogy az úgyis megoldódik valahogy, míg a lelki fejlődéshez valóban szükségünk van Isten kegyére. A második kör végére már lett azért nagyobb pára, de pont amikor kezdett volna túl meleg lenni, Oguz ismét kinyitotta a kunyhó ajtaját. A harmadik körben újabb hét kö került be a kunyhóba, a tavasz és a újjászületés erőihez intéztük imáinkat, majd odaillő dalokat énekeltünk. Bár a sok ima és a hozzá kapcsolódó személyes drámák megérintettek, ugyanakkor ki is zökkentettek a meditációmból. Plusz a szünetek és az ajtó nyitogatása is egy kicsit "visszahozott", így nem tudtam úgy révülni, mint egy dobolásnál például. De azért a harmadik körben, amikor éppen azt éreztem, hogy ez most már kezd eléggé elviselhetetlenné válni, hirtelen úgy éreztem, mintha egy nagy védelmező energia-ernyő borulna a kunyhóra, és ha valaki nagyon erősen koncentrál felfelé és megnyitja a koronacsakráját, akkor minden szenvedés elillan, mintha ott se lett volna. Hiszen a szenvedés csak az elménkben jön létre. Ezt akartam is mondani a többieknek, mert nekem ettől hirtelen nagyon könnyűvé vált a benti lét, egy páran viszont mér fetrengtek és éppen a kimenetelen gondolkodtak. Persze Oguz nem engedte őket, inkább bíztatta, hogy maradjanak.
Az erő-kupola, amit láttam, valamiért a Mer Ka Bá-ra emlékeztetett, pedig az Élet Virága könyvben még nem jutottam el odáig, hogy elolvassam, mi is ez. Csak említés szintjén volt eddig szó róla, de valahogy ez így megnyilvánult előzetesen, mint ahogy a Krisztus-hálóról is írtam már az egyik korábbi látomásom során. Azt láttam az egyik utazásnál, hogy a földet egy fényháló szövi körbe, mintha egy világító pókháló lenne. A csomópontjaiban piramisok, szent helyek, sztúpák, templomok vannak, és persze azok a fényes aurájú, tiszta szívű szentek, aki teljes hittel járják a saját spirituális útjukat. Drunvalo Melchizedek ezt a védelmező energiateret nevezi Krisztus-hálónak.
Szóval láttam és éreztem a kupolát a kunyhó felett, és húzta felfelé a koronacsakrámat, és hirtelen minden nagyon könnyű lett. Utána azt éreztem, hogy Siva a meditáló jógi formájában beereszkedik a kunyhóba, és helyet foglal az izzó köveken, lilás fényben tündöklő hologram formájában. Erről eszembe jutott, hogy nem sokára be fogjuk avatni Siva Nataraja murtiját az Atma Centerben. Így amikor a negyedik körben az Erőért imádkoztunk, akkor ahhoz kértem erőt és áldást, hogy beavathassuk az Úr Siva múrtiját, meghívjuk Őt az Atma Centerbe. Aki már nagyon nem bírta a meleget, az valahogy elheveredett a kunyhóban, én ezt pont a legvégén tettem meg, amikor Oguz kinyitotta a kunyhó ajtaját, és a vezetésével egymás után kimentünk a kunyhóból. Kissé szédelegtünk, és leheveredtünk odakint, amíg ki nem hűltünk és vissza nem tértünk a "hétköznapi" valóságba.
Orsi röviden úgy foglalta össze az élményt, hogy ez nehezebb volt mint egy szülés. Amihez persze nem tudtam hozzászólni, de valóban megszülettünk, és nekem ez most békésebb és biztonságosabb volt, mint az első alkalom. De persze még sokat kell csinálni ahhoz, hogy teljes transzban tudjak meditálni végig a kunyhóban. A végén volt egy kis közös lakoma, Oguz felesége, Anett nagyon finom vegán sárgaborsólevest főzött. Volt más fogás is, de én a vegán dolgokra koncentráltam. A többiek még lakomáztak, de nekünk már indulnunk kellett haza, mert bébiszitter vigyázott a gyerekekre. Nagyon örültem, hogy Orsival részt tudtunk venni ezen a szertartáson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése