Az Ákása-krónika

Több helyen hallottam már említve az Ákása-krónikát, például az Élet Virága könyvben is van róla szó, amikor az egyik egyiptomi uralkodó Ehnaton igyekezett az egyistenhit felé terelni az egyiptomiakat, akik nem értették a viszonyt az általuk imádott különböző isteni formák között. Ebből az esetből úgy tűnik, hogy ha valaki, például egy vallásalapító, nagy tanító, próféta véghez visz bizonyos jelentős dolgokat, akkor ezek "felvésődnek" az Ákása-krónikába, és onnan kezdve az univerzum történelme már könnyebben képes ismételni önmagát. 

Nade térjünk vissza akkor a kérdésre, hogy mi is az az Ákása-krónika, hol található, és mi van benne? Ezekre a kérdésekre nagyjából egy félórás egyéni transzlégzés-terápia alatt kaptam választ, amit én vezettem, a vendég pedig lélegzett. Én közben ütöttem a dobomat, és azt vettem észre, hogy a segítőim valamiféle magasabb világban elhelyezkedő helyre vittek, az általam leírásból ismert helyek közül a legjobban a Tejóceánhoz tudnám hasonlítani. Ide szoktak eljönni a félistenek, ha nagy gáz van, és hívják az Úr Visnut, aki vagy válaszol, vagy nem, vagy megjelenik, vagy nem. Szóval egy tejszerű ködben lebegtünk, és egy nagy könyv jelent meg előttem, az is csak úgy a semmiben lebegett. Öreg, sötétbarna bőrkötése volt, és még egy nagy zár is volt rajta, gondolom azért, hogy az illetéktelenek ne tudják kinyitni. 

Ebben az esetben azonban nyitva volt, és én belenéztem. A könyvben nem kétdimenziós betűk és képek voltak, hanem hármodimenziós, mozgó, élő jelenetek emelkedtek ki a lapokból. Szinte át lehetett élni azt, amiről éppen olvastam. Valami hasonlót láttam a Harry Potter filmben, de itt a "bejátszások" nem csak egy-két percesek voltak, hanem mindegyik oldalon egy szinte végtelen filmet, a karmikus valóság egy-egy dimenziószálát lehetett végignézni. És nem csak háromdimenziós hologramnak tűntek a jelenetek, hanem végtelen mélyen beléjük is lehetett hatolni, mintha a figyelmünkkel és a tudatosságunkkal együtt mélyültek volna a dimenziók. Csak akkor kellett lapozni, ha ugorni akartam egyik témáról a másikra. A következő oldalon mindig az jelent meg, ami éppen engem érdekelt, mintha egy gondolatolvasó könyv lenne.

A könyvben megtalálható volt az egész univerzum összes bolygójának történelme, minden spirituális hagyományuk, a végtelen különféle isteni formák és vallási rendszerek, a spirituális tudás különböző iskolái és tanításai, de ugyanúgy a tudomány vívmányai és az összes művészeti alkotás, a különböző galaktikus kultúrák nyelvei, szimbólum-rendszerei, szokásai, hagyományai mind-mind megtalálhatóak voltak az Ákása-krónikában. Persze azokról a dolgokról nem olvashattam benne, amik az emberek elméjét a hétköznapokban 99 százalékban lekötik, mivel annak az információnak vajmi kevés szerepe van abban, hogy megismerjék a tényleges Önvalójukat. 

Az írott betű vagy képírásos szimbólumrendszerek nem tudják teljesen átadni azt az információmélységet, amit a hang át tud adni. Ezért tanítottak szóban, beszédben, énekben, mantrákban sok ősi kultúrában. De még ennél is szélesebb információátviteli csatorna az, amikor telepatikusan kommunikálunk. Az Ákása-krónika esetében is ez történik, az aktuális információ kép, hang, tapintható forma, illat, íz, érzelem, érzés formájában is megmutatkozik az olvasó előtt, bár ő végig tudatos arról, hogy csak szemtanúként van jelen, és nem avatkozik bele az általa szemlélt eseményekbe.

A különböző témák mellé, amiket meg lehetett ismerni és megtanulni az Ákása-krónikából, számos tanító gyűlt össze az univerzumból. Körbeállták, vagy ülték a könyvet, és segítettek megérteni az adott témával kapcsolatos igazságokat. Ebből is levonhattam a következtetést, hogy a tudást nem elég könyvekből megszerezni, hanem kellenek azok az útmutató személyek, akik meg tudják értetni velünk a tudás adott aspektusát. 

Az Ákása krónika tulajdonképpen az egész Világmindenség holografikus memóriája, és mint ilyen (erről majd a jövő héten fogok írni részletesebben), minden tudás, amit valaki valaha megkapott és megértett, mindenkinek a rendelkezésére áll, ha képes valóban olvasni az Ákása-krónikában. A másik kérdés, ami felmerül: vajon a könyv csak a múltban lezajlott események krónikája-e, vagy pedig a tudati tisztaság bizonyos szintjén lévő emberek ugyanúgy képesek kilépni az idő egydimenzionalitásából, és a jövőbeli eseményekkel kapcsolatos információkat is lehívni. Számos híres jós és jövőbelátó esete az utóbbit támasztaná alá. 

Ezután visszatértünk az Életfához. Most már tudom, hogy létezik az Ákása-krónika, bár az még nem világos, hogy mikor és hogyan fogok tudni majd onnan információkhoz jutni. Minden esetre ígéretes kezdet, a mozaik újabb darabkája került a helyére.