A Holtak Birodalma

Ma este a jógaóra után a relaxáció alatt doboltam egy kicsit. Ilyenkor, amikor relax alatt dobolok, vagy a gyerekeket altatom, néha össze szoktak jönni fontos sámán-utazások, de nem mindig, mert van, hogy dekoncentrált vagyok én is, és inkább kifelé fordul a tudatom. Ez alkalommal azonban az alábbi érdekes utazáson vettem részt. Az Életfánál mindig a sasomat szoktam meglátni először, és sokat szárnyalunk vele különböző helyekre. Most azonban a farkas jött, és elvitt az Alsó Világba, arra a helyre, ahol már megfordultam egy párszor. Ez a Holtak Birodalmát az élőkétől elválasztó folyó. A folyó egyik (folyás szerint jobb) oldalán vannak az elkóborolt, gazdátlan erőállatok, ez az oldal kevésbé zord. Ha valakinek vissza kell hozni az erőállatát, akkor ezen a vadregényes, dzsungeles tájon kell keresgélni. De ez egy másik történet. 

A Holtak Folyójának a görög mitológiában azt hiszem, Styx a neve, a hindu mitológiában pedig Viradzsá, de sok más mondakörben is felbukkan a róla szóló leírás. A bal oldalon kezdődik maga a Holtak Birodalma, ahová nem olyan könnyű bejutni. A hindu hagyományban a halottak testét elégetik egy szent máglyán, majd a hamvaikat egy szent folyóba szórják. Így, ha a testük átalakult a tűz és a víz tisztító hatása alatt, már akadálytalanabbul beléphetnek a Holtak Birodalmába. Akinél ez kimaradt, az gyakran addig nem léphet be, amíg a teste nem vált teljesen a férgek martalékává. Ahhoz, hogy a halott lelke újjászülethessen egy másik testben, először be kell jutnia a Holtak Birodalmába, majd onnan eltávozva fog tudni újra testet ölteni. 

Azok az emberek, akik még nem készek meghalni, csak tetszhalott állapotba, kómába, vagy a klinikai halál állapotába kerültek, de a karmájuk szerint még vissza kell térniük, a folyó jobb oldalán rostokolnak egy tutajon, amíg újra fel nem élednek jelenlegi testükben, és véghez nem viszik a hátralévő feladataikat. Azok viszont, akik meghaltak, de nem voltak felkészülve rá, szintén nem tudnak bejutni a Holtak Birodalmába, vagyis nem is akarnak. Belőlük lesznek az úgynevezett "éhes kísértetek", akik a holttestük vagy a régi otthonuk, hozzátartozóik körül bolyonganak szellemtestben évekig, míg tudomásul nem veszik, hogy tovább kell menniük, vagy amíg egy sámán át nem segíti őket a Holtak Birodalmába. 

A sámán fontos feladata volt régen és ma a halottkísérés, hiszen ma néha csak azért sírunk, ha valaki meghal, mert már nincs itt köztünk, azzal nem sokat törődünk, hogy megfelelően tovább tudott-e menni a reinkarnációs ciklusban. Az a halott, aki saját maga vág neki a folyónak egy tutajon, hamar elérkezik egy vízeséshez, és ott összetöri magát, majd ismét az élők és holtak birodalma között kényszerül bolyongani. Ha viszont egy sámán vagy beavatott, a lelkek útját ismerő pap kíséri, akkor a folyó partján megkerülik a vízesést, és így jutnak be a Holtak Birodalmába. A gyilkosok és öngyilkosok sem jutnak be, hanem ők egy sokkal mélyebb és sivárabb pokolba kerülnek, nagyon hosszú időre.

Azok a lelkek, akik bejutottak a Holtak Birodalmába, néha körbe-körbe bolyonganak és elmúlt életeiken gondolkodnak, vagy csak csendben ülnek egy "tűz" körül. Itt nem sok fény van, a tűz lángjai is inkább kékesfeketén imbolyognak a sötétben, és nem igazán melegítenek. A meleg és a fény az Élők Birodalmának sajátja. Eléggé komor hely, és sokan éheznek meg szomjaznak. A halott ember rokonainak feladata ugyanis, hogy elemózsiával lássák el a halottat, hogy ne éhezzen odaát, és hamarabb leteljen a várakozási ideje. Olyan az egész, mint egy komor pályaudvar. 

A védikus hagyomány szerint a halott lelkének tizenkét napon keresztül ajánlottak megszentelt gabonaételt, és ezen élt, amíg a Holtak Birodalmában időzött. Ez lehetett tizenkét nap, tizenkét hét, vagy tizenkét hónap is, a karmájától függően. De olyan is van, hogy a magukra hagyott halottak sokkal több ideig várnak. Nem volt véletlen, hogy az egyiptomi uralkodókat annyi minden földi jóval látták el, és még a testüket is konzerválták. Így sokáig elvoltak a Holtak Birodalmában, és volt, hogy még kommunikálni is tudtak a hátramaradt élőkkel. A vikingek is fegyverekkel, ékszerekkel, étellel-itallal, szolgálókkal együtt temették az előkelő halottaikat, nem egyszer hajóban a föld alá, vagy egyenesen a vízre bocsájtották a halotti hajót, és még fel is gyújtották azt. Így a halott el volt látva túlvilági útja során. 

Nem árt tehát, ha tanulmányozzuk a különböző kultúrák halotti hagyományait, mert a halál nem csupán annyi, hogy a szaggatott EKG-vonal kiegyenesedik és megszűnnek az életjelenségek. Ha egy pánikban lévő halott lelkének ott a folyó partján kell megmagyarázni, hogy ő már meghalt, de mivel örök lélek, ezért tovább kell mennie, az jóval hátlátlanabb feladat, mint ebben az életünkben képezni magunkat a lélek tudományára. Tehát nagyon fontos, hogy foglalkozzunk a lelki tudással, mert a saját utunkat egyengetjük vele. Végül visszatértünk a farkasommal az Életfához és búcsút intett nekem.