Végre eljutottam Simonfi Etele és Kalmár Andrea hangfürdőjére, melynek címe: "Ős Hangok Útja" volt. Éppen ma ért egy kisebb baleset. 30 év után rá akartam állni egy gördeszkára papucsban, persze abban a pillanatban kiszaladt alólam a lábam, és a jobb csípőmben egy erőteljes húzódás keletkezett. Úgyhogy azzal a szándékkal érkeztem a hangfürdőre, hogy a jobb csípőmre kérek egy kis gyógyító őserőt, illetve teremtő erőt is kérek a céljaim megvalósításához.
Egy kis bevezető után elkezdődött a hangfürdő. Csengő-bongó harangok, gong és hangtálak hangját lehetett hallani. Eleinte nehezen tudtam ellazulni, majd végül, amikor sámándobot is hallottam, akkor eljutottam az Életfához, és a sas felfelé vitt a Nap felé. Megérkeztünk a Napisten szekerére, és lefeküdtem, majd a Napisten rátette a lábát a jobb csípőmre, ami fájt, és azon keresztül az egész testemet feltöltötte gyógyító fénnyel.
Utána azt éreztem, hogy a szívcsakrám kiemelkedik, és egy nagy lótusz jelenik meg a mellkasom fölött, amiben Laksmí, a szerencse istennője foglal helyet, és mozgósítja a bőségteremtő és kreatív energiáimat. Aranypénzek és egyéb áldást hozó arany virágszirmok hullottak alá a lótuszból. Ezután űrutazásra indultunk a sasommal, és kijelentette, hogy a Marson található arc egy szfinx, és hogy elsüllyedt piramisok is vannak a Marson. Úgy látszik, hogy a Marsot, Holdat és a többi közeli bolygót is lakták különböző civilizációk a múltban, csak rosszak lettek az életkörülmények, így az ott élő civilizáció kihalt. Vagy teleportált egy másik helyre? A közlésből még annyit lehetett tudni, hogy van olyan bolygó az univerzumban, ahol a piramisok még mindig működnek, és a piramis-erővel hajtják végre az utazást a bolygók között. A Nibiru ez a bolygó, de fogalmam sincs, hogy hol van. A piramisok erejéről sok érdekeset olvastam Haich Erzsébet "Beavatás" című könyvében, és mivel a föld több pontján is találtak hasonló építményeket, elképzelhető, hogy valóban fontos szerepet játszottak az ősi civilizációkban, lehetséges, hogy éppen a földi beavatottak és az égi istenek közötti kommunikációban.
Utána visszatértünk az Életfához, és egy új erőállat jelent meg, az oroszlán. Felkapott a hátára, és össze-vissza száguldoztunk, majd közölte, hogy a gyógyításban van szerepe, mert ahol gyulladás van, vagy láz, hő, energiatöbblet, onnan elveszi az energiát. Érdekes módon a szfinx egy olyan mitológiai élőlény, amelynek oroszlánteste, sas-szárnyai és emberfeje van. Az űrutazások közepette úgy éreztem, hogy egy másik testhelyzetet kell felvennem, és a lábaimmal a szvasztika (horogkereszt) alakját vettem fel, a medencémet kissé oldalra fordítva, valamint a karjaimat is behajlítottam és a jobb karomat fölfelé fordítottam. Felicitas Goodman amerikaia antropológus kutatásai szerint, aki sokat foglalkozott az ősi mitológiai és törzsi ábrázolásokon feltüntetett testhelyzetekkel, és azok eksztázisra gyakorolt hatásával, ez a póz a harcos Medusa-póz. Ide linkelek egy cikket róla, mert a pózt eredetileg egy emberi és állati attribútumokat is tartalmaztó istenségről mintázták, aki a Kundaliní/Ősanya halál/megújulás aspektusa (a felfelé tekeredő, gyógyító kígyó helyett a kísértésbe vivő kígyó), illetve egyes kultúrákban a sárkány szintén kettős erejével hozták összefüggésbe. Ahogy Oguz mondta, a sárkány eredendően se nem jó, se nem gonosz, attól függ, hogy mire használod az energiáját. Tehát a fenti képen látható póz tükörképében feküdtem.
Az utolsó utunk lefelé vezetett, a Föld mélyébe, ahol szintén egy működő piramist láttam. A piramis csúcsából elképesztő energia tör elő, mint egy izzó tűzcsóva. A piramis négy sarkánál négy állat állt: a sas, a farkas, az oroszlán és egy bika. A piramisban a beavatottak Siva és Sakti energiáit próbálták egyesíteni, ami persze sok mindent jelent, meg a természet rendjében is ez történik. Illetve pontosabban Siva és Sakti, az aktív és passzív vagy jang és jin közötti feszültség és vonzerő tartja működésben az univerzum minden egyes atomját. Ha sikerül önmagunkon belül egyesítenünk ezt a két erőt (például a Kundalinít felvezetve a koronacsakrába, hogy ott egyesüljön Istennel, Sivával), akkor elérjük a megvilágosodást és a felszabadulást.
A hangfürdő ekkor véget ért, én pedig még mindig lent voltam a Föld mélyén a piramis csúcsa fölött, és nagyon érdekelt volna, hogy pontosan mi történik a piramison belül. De ahogy Etele elmondta az elején, igyekeztem visszakecmeregni a saját erőmből, de nehezen ment. Ahogy láttam, mások is félig kábult állapotban feküdtek még. Én a bal oldalamra fordultam, és a jobb csípőmre tettem az erőkristályomat. Ekkor Etele felajánlotta, hogy tart még egy kis földelő dobolást azoknak, akik nem jöttek vissza teljesen. Pár ember mögé odaállt és ütött egy mély sámándobot. Már ekkor kezdtem jobban visszatérni, de amikor mögém állt, akkor azt láttam, hogy a piramis az óramutató irányába forog alattam a négy erőállattal, és a csúcsából kitörő energianyaláb visszarepít a testembe. Így már jobban vissza tudtam térni a testembe és megköszöntem Etelének és Andinak a remek hangfürdőt. Ismét van minek utánakutatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése