Nézz szembe a félelmeiddel!

A keddi nap a szokásos reggeli/délutáni jóga kombóval zajlott a táborban. Este egy beszélgetést szerveztünk, ahol mindenki feltehette a kérdéseit. Például kérdeztek arról, hogy a reinkarnációs utazással kapcsolatos élményeket mennyire tekinthetjük megbízhatónak, illetve sok más témáról a sámánizmussal és a jógával kapcsolatban. Ha nektek is van kérdésetek, akkor kérdezzetek nyugodtan, és igyekszem megválaszolni a blogban.

Szerdán este került sor egy féleleműző szertartásra a korábban felfedezett barlangban. Ugyanis egész Primostenben tűzgyújtási tilalom van, és itt tudtuk megoldani a tüzet. Szerencsére szellőzött azért a barlang, így nem fulladt meg senki. A barlang mintegy 45 percnyi járásra volt a szállásunktól a tengerparton, este 8-kor indultunk oda. Egy betonból készült, emberkéz alkotta barlang a sziklafalban, de elég tágasan elfért benne a tíz ember, plusz én. Az ott lévő kövekből raktunk egy kis tűzhelyet, majd fákat gyűjtöttünk a környéken. Utána megmutattam Beának, hogyan kell mindenkit megtisztítani zsálya füstölővel, és egyenként elfoglalták a helyüket a tűz körül, a hangszereket is kiosztottam már előre. 

Meggyújtottam a szertüzet, ahogy még annak idején a krisnásoknál tanultam, és meghívtam bele az összes védikus istenséget. Siva oltára is ott volt a barlangban, a kis Siva-szobrot minden jógaórára és egyéb programra elvittem a táborban. Amikor már égett a tűz, Bea mindenkinek kiosztott egy tuja-ágat és egy fél marék rizst. Ezt a két tenyerükben tartva meditáltak, előhívva a legerősebb félelmeiket, és megélve azokat a múlt- vagy jövőbeli élethelyzeteket, amiket félelmetesnek éreznek. Én közben doboltam, majd a meditáció végén képzeletben egy fekete gombócba összegyúrtuk a félelmeinket, és belehelyeztük a rizsbe. Ezután mindenki egyenként odament a tűzhöz, és hangosan imádkozott, elmondva, hogy milyen félelmektől szeretne megszabadulni, majd belehelyezte a rizst és a tuját a tűzbe. Amikor végigért a kör, még énekeltünk egy kicsit a barlangban. A Gájatrí mantrát énekeltük, illetve a végén a "Zsálya, zsálya" kezdetű sámándalt. 

Ekkor már kezdett nagyon fojtogatóvá válni a füst, többen ki is menekültek a barlangból. Mi a fennmaradó emberekkel eloltottuk a tüzet a magunkkal hozott vizespalackokból, majd szintén kimenekültünk a fojtogató füst elől. Volt velünk egy hivatásos tűzoltó is, úgyhogy azért biztonságban voltunk. A szer előtt egy védő ernyőt vontam a barlang köré, így senki nem zavart meg bennünket a folyamat közben. Utána visszaindultunk a szállásra. 

Az utolsó két nap eseményeit a harmadik blogbejegyzésben olvashatjátok majd el.