Milyen gyorsan érhetjük el az Istentudatot?

Tegnapelőtti bejegyzésemben arról beszéltem, hogy nincs feltétlenül szükség közvetítőre Isten és az egyéni lélek között, illetve hogy a tudatosítás és öntisztítás folyamatát nem lehet megkerülni azáltal, hogy egy szent, vagy guru, vagy megvilágosodott ember a fejünkre helyezi a lábát. A tudatosítás, öntisztítás, és a lelki gyakorlatok végzése által tehetjük magunkat alkalmassá a megvilágosodás elérésére, persze a végső stádiumban az önerő már nem elég, azt Isten kegyéből érhetjük el. Isten persze bárkit a kegyében részesíthet, de igazából csak annak fogja megadni a végső tökéletesség és felszabadulás áldását, aki életek óta ezt a vágyat erősíti a szívében, és mindent ennek rendel alá. 

Ennek egyszerű oka van: Isten szabad akaratot adott minden teremtményének, és akiket még elbűvöl az illúzió fátyla, azok nem igazán akarják elérni az Istentudatot. Legalábbis nem teljesen őszintén törekszenek rá, és nem készek mindent feláldozni ezért a célért. Mielőtt az Istentudat elérésének gyorsítását célzó módszerekről beszélnék, egy történettel kezdeném, ami a múltkori blogban idézett pszichedelikus gururól, Terence Mckenna-ról szól. Az ifjú kereső már tinédzser-korában érdeklődött az eme és a pszichológia kérdései iránt, és a Psylocibe gomba hatásaival már 11 éves korában megismerkedett. Ezzel párhuzamosan a kannabiszt is rendszeresen szívta, de az ópiumot, hasist is kipróbálta. A legtöbbet valószínűleg vadkenderből, varázsgombából és ayahuascából, illetve más, DMT-tartalmú növényekből fogyasztott, és transzcendens élményeinek, valamint ezekről szóló előadásainak, munkásságának a középpontjába is ezek az entheogén növények kerültek. McKenna gyakran küzdött erős migrénekkel, 1999-ben pedig megállapították, hogy agresszív agydaganata van. McKenna kifejezte aggodalmát orvosai felé, hogy a daganatot a hallucinogén anyagok magas dózisban történő használata okozta, ám az orvosok szerint nem volt oki összefüggés a kettő között. 2000 áprilisában, 53 évesen halt meg agyrákban.

Ha tippelni kellene, hogy mi történt, a következő idézettel válaszolnék: 

"A nagy beavatás során mind a hét tudatossági szintnek megfelelő erőáramot - kezdve a legalacsonyabbtól, majd sorban haladva a legmagasabb, isteni teremtőerőig - a testbe vezetik. A jelölt az összes erőben megkapja a beavatást, az összes szinten tudatosul. Ha a jelölt mindezt túléli, az annak a jele, hogy tudata és vele együtt testének ellenálló ereje már korábban elérte a hatodik fokozatot. Alacsonyabb szinten álló élőlények számára az eljárás az azonnali halált jelentené." (Elisabeth Haich - Beavatás).

A könyvben Haich Erzsébet (1897-1994), aki reinkarnációs emlékeit felidézve rájött, hogy az ókori Egyiptomban átesett a nagy Beavatáson, ennek részleteit tárja az olvasó elé. Azt írja, hogy a tudatosulás hét szintjének megfelelően különböző kémiai és energetikai változások is végbemennek az ember finom és durva fizikai testében, mely ellenállóvá teszi az adott tisztaságú és frekvenciájú tudati energiával szemben. Tehát a rezgésszint külső eszközökkel történő megemelését csak az arra alkalmas és felkészült emberek esetében lehet biztonsággal végrehajtani, és még nekik is végig kell járniuk utána a karmájuk maradékának elégetésével és az anyagi egó felszámolásával járó tudatosulási folyamatot, különben még mélyebbre esnek vissza, mint ahol beavatásuk előtt voltak. Az ókori és a modern Indiában Saktipátnak nevezik ezt a rezgésszint-emelést, melynek segítségével a megvilágosodott guru képes kézrátétellel felébreszteni a tanítvány Kundaliníjét és végigvezetni azt a gerinccsatornáján, aktiválva a hét fő csakrát. Ha azonban a tanítvány nem készítette fel magát a jógászana és pránájáma által, és a testében, valamint az energiacsatornáiban még vannak szennyeződések, akkor a saktipát is lehet akár halálos, vagy előidézhet súlyos testi vagy idegrendszeri betegséget. Amikor a jelölt nem kész, a nagy mennyiségű, magas frekvenciájú tudati energia, amit belevezetnek, kisüléseket és pusztítást okoz. A misztikus beavatás tehát szintén kétélű fegyver, csak nagyon alapos felkészítés és szűrés után alkalmazható biztonsággal.

A pszichedelikumokkal ugyanez a helyzet: A felkészületlen és lelki háttérrel még nem rendelkező kísérletező sem a megváltozott tudatállapotban átélt élményeket nem tudja megfelelően integrálni világképébe és az élethez való viszonyulásába, sem a magasabb rezgésű energiát nem tudja problémamentesen asszimilálni. Nem véletlen, hogy az amazonasi sámánok gurunak tekintik az Ayahuasca növényt, és ha valaki negatív élményeket él át az alkalmazásakor, azt "tisztulásnak" tekintik. Véleményem szerint tehát McKenna is olyan mennyiségű pszichedelikus élménynek és energiának tette ki magát, amit az agya és az energiarendszere már nem volt képes károsodás nélkül elviselni. Az entheogének tehát szintén kétélű növények, képesítetlen jelöltek esetében legalább annyi kárt tudnak okozni, mint amennyi előnyt remélünk tőlük. A közbülső utat a meditáció és a révülés biztonságosabb, ám esetenként "melósabb" módszerei alkotják, amelyekkel lassabban haladhatunk ugyan, de legalább van időnk mindent tudatosítani és integrálni, hogy lépésről lépésre közelebb kerülhessünk az Istentudat állapotához.