"Általában minden fizikai tevékenység eleinte fájdalmat fog okozni a testnek. Hasonlóképpen, a jógábhjásza is fog okozni valamennyi fizikai fájdalmat. De néhány napon belül a fájdalom magától elmúlik. A testgyakorlásnak két változata létezik: az egyes testrészek edzése külön-külön, és az egész test edzése. Manapság a nyugati gyakorlatokat és módszertant követjük, azt gondoljuk, hogy az könnyű, sok pénzt költünk rá, drága felszereléseket veszünk külföldről, és következetesség vagy terv nélkül edzünk. Ez nem egy eredmény, amit a testünk elér, hanem test nélküli vagy a testet tönkretevő erőfeszítés. Ez nem kitaláció, hanem azon tevékenységek megfigyeléséből levont következtetés, amit a nyugati edzésmód követői végeznek. Ezen kívül, ezek a gyakorlatok javítani fogják egyes testrészek vérkeringését, míg máshol csökkentik azt. Ez csökkenteni fogja az erőt, és végül bénuláshoz és korai halálhoz vezet.
(Valószínű, hogy Krishnamacharya a testépítők és erősemberek mérték nélkül, nagy súlyokkal végzett gyakorlataira gondol, melyek valóban erőteljes vérnyomás-ingadozást képesek előidézni az egyes izmok megfeszülése és ellazulása során. Akinek nem teljesen egészséges a szíve és az érrendszere, és emellett sok állati eredetű ételt fogyaszt fehérjebevitel céljából, hajlamosabb lehet a szívinfarktusra és a stroke-ra, ha nagy súlyokkal edz. Ezt a tényt orvosi kutatások is alátámasztják. A szív-és érrendszeri betegség kialakulásának esélyét még tovább lehet növelni a modern teljesítményfokozó doppingszerek használatával, ami azért valószínűleg Krishnamacharya idejében még nem volt elterjedt. A stroke következtében kialakuló bénulás, és a szívroham miatti korai halál azonban valós kockázati tényezők.)
Ami még rosszabbá teszi a dolgot: megfigyelhetjük, hogy a manapság létező tornagyakorlatok végzői erős hangokat adnak ki gyakorlás közben, és a szájukon keresztül veszik a levegőt. Ez nagyon veszélyes, az életünket kockáztatjuk vele. Csak addig élünk, amíg a prána váju a testünkben tartózkodik. Ezért az ilyen gyakorlatok nem felelnek meg a mi országunk lakosai számára. Sokkal értelmesebb dolog, ha a testünk táplálására, fejlesztésére fordítjuk a pénzünket, mint az ilyen fizikai gyakorlatokra.
(A jóga 19. századi felvirágzását Indiában egyfajta nemzeti öntudatra ébredéssel is azonosították, amikor az indiaiak a nyugati típusú gimnasztika és testedzés helyett a hagyományosan indiai jógagyakorlatokat és birkózást kezdték el gyakorolni, mintegy politikai tiltakozásképpen. Emellett a jóga tradicionálisan az orron keresztül történő, lassú légzést tekinti legfontosabb eszköznek az élet meghosszabbításához. A jóga-írások szerint, ha a szánkon keresztül lihegve elpazaroljuk a sorsunk szerint kiszabott lélegzetvételeket, akkor hamarabb meghalunk, mintha az orrunkon keresztül lélegeznénk, nagyon mértékletesen, és a hosszú légzésszünetekre törekszünk. A légzésszünet során a prána felfüggesztődik a nádík rendszerében, és az elme is elcsendesedik. Így nem halhatunk meg, és ez a legkedvezőbb állapot a meditációhoz). Bár a jógában kevésbé alkalmazzák a szájon keresztül történő, intenzív légzést, más ősi, törzsi kultúrákban ez egy bevett módszer volt a transzállapotok elérésére és a tudatalatti tartalmak feldolgozására.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése