" 2.1 A jama és a nijama
Ahimszá, szatja, asztéja, brahmacsarja, ksamá, dhriti, dajá, árdzsavam, mitáhára és saucsa – ezt a tízet nevezik jamának.
- Nem bántani senkit elmében, beszédben vagy tettleg – ez az ahimszá.
- Mindig az igazat mondani jószándékkal, és ezen keresztül az összes lény hasznára lenni – ez a szatja.
- El nem tulajdonítani más eberek vagyonát elmében, beszédben vagy tettleg – ez az asztéja.
- Nem elpazarolni a vírjamot (életerőt, nemzőerőt) semmilyen módon – ez a brahmacsarjam.
- Nem változtatni az elménk állapotán attól függetlenül, hogy megkapjuk-e a tetteinkért várt eredményeket vagy nem – ez a ksamá (közömbösség).
- Bármilyen megpróbáltatások is nehezítik a boldogságunkat és a jólétünket, ha szilárd elmével és bátorsággal folytatjuk a munkát, amit végre kell hajtanunk – ez a dhriti (kitartás).
- Legyen az ellenség, barát, idegen (akivel nem állunk kapcsolatban vagy nem érdekel) vagy egy rokon, ha képesek vagyunk mindenkivel megkülönböztetés nélkül, ugyanolyan jó szándékkal viseltetni – ez a dajá (kegyesség).
- Ha megtartjuk az elme őszinteségét (egyenességét) – ez az árdzsavam (egyszerűség).
- Ha csak a gyomrunk felét töltjük meg étellel, a másik felét pedig egyenlő arányban hagyjuk meg a víz és a váju szancsaram (légmozgás) részére – ez a mitáhára.
- A külső és belső tisztaság fenntartása – ez a saucsa.
Ha nem harácsoljuk a pénzt, azt aszancsajamnak nevezzük, és ez is egy jama. A jó cselekedetek félelem nélküli végrehajtása is egy jama.
(Krishnamacharya a Hatha-jóga Pradípikában található tíz jamát sorolja fel, míg Patandzsalí csak ötöt ismertet a Jóga-szútrában: ahimszá, brahmacsarja, szatjam, asztéja és aparigraha – ez utóbbi a birtoklásvágytól való mentesség, melyet Krishnamacharya is megemlít a felsorolás végén.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése