"Tapasz (lemondás), szantósa (elégedettség), ásztikja (istenhit), dána (adakozás), ísvara púdzsa (isten imádata), sziddhánta vákja sravanam (a szentírások hallgatása), hrí (szégyenérzet), mati (eltökéltség), dzsapa (mantrázás), hómam (tűzáldozatok végzése)- ezt a tizet nijamának nevezik.
(A felsorolás megint csak megegyezik Szvátmáráma tíz nijamájával a Hatha-jóga Pradípikából. Patandzsalí a következő öt nijamát sorolja fel a Jóga-szútrában: tapasz, szvádhjája, ísvara pranidhána, saucsa és szantósa)
1. Hideg és meleg, öröm és bánat, tisztelet és becsmérlés - ha mindezek közben képesek vagyunk fenntartani a szilárd elmeállapotot, és követni a kasztunknak megfelelő dharmát, ez a tapasz.
(A dharma az előírt vallásos és társadalmi kötelezettségeket jelenti, melyek az egyes varnák (kasztok) szerint eltérnek: a bráhmanák (papi rend) kötelessége a tanulás és tanítás, valamint Isten imádata és az áldozati szertartások végzése; a ksatriják (harcosok) kötelessége a politika, az irányítás, a hadviselés, az ország lakóinak és törvényeinek védelme a külső és belső ellenségekkel szemben; a vaisják (kereskedők) kötelessége a mezőgazdaság, kereskedelem és a különböző mesterségek űzése, valamint az adományozás; míg a súdrák (kétkezi munkások) az előbbi három kaszt szolgálatában tevékenykednek a természetük szerint, egyszerűbb munkákat végezve.)
2. Az idő és hely változásainak következtében fellépő öröm és bánat elfogadása békés, elégedett elmével - ez a szantósa.
3. Határozott hittel rendelkezni abban, hogy mind a tizennégy világban egy Paramátmálétezik, amely védelmezi ezeket a világokat, és biztosnak lenni abban, hogy nélküle ez a végtelenül változatos univerzum nem jöhetett volna létre, és eldönteni, hogy megtaláljuk és megismerjük ezt a Paramátmát - ez az ásztikja.
(Az ásztikja kifejezés az aszti létige-tőből fakad, vagyis arra a hitre utal, hogy létezik egy Végső Igazság mindenen túl, mely személyiséggel is rendelkezik. A buddhizmus vagy ateizmus például a násztikja (na-aszti - "nem létezik") filozófiák közé sorolható, az advaita védánta pozíciója pedig vitatható, mivel a nirguna brahmant tekinti a végső igazságnak, ami nem azonos a Paramátmával vagy Patandzsalí Ísvarájával. A Paramátmá fogalma Patandzsalí Ísvara fogalmához hasonlítható, vagyis a mindenki szívében és minden atomban jelenlévő Istenséget jelenti, de mindenki a saját ísta dévatájának (választott istenségének) formájában fogja megpillantani a meditációjában, pl. Visnu vagy Siva is tekinthető Paramátmának.)
4. Eladományozni a (becsülettel megkeresett) keresetünket jó célra ok nélkül, és semmit nem várva cserébe - ez a dána.
5. Választott istenségünket imádni a Védákban előírt módszer szerint - ez az ísvara púdzsa.
6. A szanátana dharma megalapításának céljából tanulmányozni a Védákat, a Védántát, a szmritit, a puránákat és az itihászákat, ezeket tanulni és ismételni, megérteni a különböző dharmák működését, és a nagy bölcsek beszédeit hallgatni - ez a sziddhánta vákja sravana.
(A négy Véda és azok kiegészítői az áldozati himnuszokat tartalmazzák. A Védánta-szútra az Upanisadok filozófiájának összegzését tartalmazza. A szmriti a hat védángát, a dharma-sásztrákat, az itihászákat (eposzok, a Rámájana és a Mahábhárata) és a purénákat (mitológiaia krónikák), valamint a kiegészítő magyarázatokat magába foglaló írásokat jelenti.)
7. Ha tudatlanságból tévútra léptünk a három (a test, a vagyon vagy a lélek) egyikével, akkor a vezetők tájékoztatása titkolózás nélkül, a megbánás érzése és az ígéret, hogy sohasem ismételjük meg, valamint alázatosnak lenni az elménkben - ez a hrí (szégyenérzet).
8. A sásztrák szerint előírt utunk követése, és közben a választott istenségünk isteni, kedvező formájának vizualizálása egy pontra szegezett figyelemmel, és a meditáció az istenségen - ez a mati (eltökéltség).
9. A guru irányítása alatt tanult nagy mantrák helyes éneklése a hangsúly, versmérték és ütem figyelembevételével, valamint értve a jelentését - ez a dzsapa.
10. A nitja, naimittika és a kámja a srouta szmárta karmák (a Védákban előírt rítusok és kötelességek) három típusa. Félretéve a kámja karmát (az önző motivációval vagy egy vágyott eredmény elérése érdekében végrehajtott tettet vagy rítust), a nitja és naimittika karmák (A nitja karma a mindennapos kötelesség, a naimittika pedig az alkalmanként vagy periodikusan végzendő rítus) végrehajtása a megfelelő időben és a dévatákkielégítése érdekében, és a mantrák eléneklése után a havis (rizs) felajánlása az áldozati tűzbe a sásztrák előírásai szerint - ez a hómam."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése