Szóval jóga után lefeküdt a kb. 15 résztvevő, egy kört alkotva, fejjel a középpont felé. Ott állt a kis oltáram Sivával és én is. Miután lemondtam nekik, hogy körülbelül mire számíthatnak, elkezdtük a tisztítást egy kis zsálya füstölővel és sámáncsörgővel. Közben bevezettem őket egy relaxációba, ahogy a jógaóra végén szoktuk. Majd elkezdtem lassú ütemben dobolni a sámándobomon, és lassan kezdtünk el lélegezni, teljes tüdőből, nyitott szájjal. A lassú ütemről a gyakorlottabbak hamar váltottak gyorsabbra, majd még gyorsabbra, és felvettek egy utazósebességet, amivel végig tudták dolgozni a fél órát. 15-20 percnél mindenkinél el szoktak kezdődni a transzélmények, feltéve, ha elég intenzíven lélegzik.
Vannak olyanok is, akik nem igazán mernek lélegezni, és ezért már az elején abbahagyják, aztán pedig csak fekszenek és persze nem tudnak meditatív állapotba kerülni. Van, aki azért nem mer lélegezni, mert fél kiadni az irányítást a keze közül és belecsúszni a transzállapotba, ahol az ember olyan dolgokat él meg, amit éber tudatállapotban inkább elsüllyeszt a tudatalattijába. Persze ettől frusztrált meg neurotikus lesz, de legalább fenn tudja tartani a rendezettség látszatát. Egy ilyen csoportos transzlégzésnél mindenkiből előjön minden, ezért már előtte megegyezünk abban, hogy az itt megélt, megosztott, vagy másoktól tapasztalt dolgokat nem adjuk tovább, hanem bizalmasan kezeljük. A felső képen éppen transzlégzés után a megosztókör zajlik.
Vannak, akik attól riadnak meg, hogy hallják a mellettük levők hörgését, sikolyait, sírását, nevetését vagy esetleges beszédét, és szégyellik, hogyha esetleg velük is ilyen történne a transzállapot átélése közben. Ezeket a gátlásokat kell először leküzdeni ahhoz, hogy valóban meg tudjuk élni annak az élményét, amikor nem mi irányítjuk a belső folyamatainkat, hanem a magasabb tudatosság lép érvénybe, és megmutatja nekünk azokat a tudatalatti tartalmakat, amiket fel kell dolgoznunk, vagy olyan útmutatásban, istenélményben részesít bennünket, amelyre pont szükségünk van, és ami a számunkra befogadható, értelmezhető, és teljesebbé teszi az életünket, a tudatunkat.
A transzlégzést mindenki végigfeküdte, bár volt, aki mozgolódott közben, vagy csak a második felére engedte bele magát a transzélménybe. Akik nem lélegeztek, csak feküdtek, azok persze nem éltek át semmi különöset. A többiek a kör végén megosztották megéléseiket, vagy legalábbis egy részét. Van, akinek ilyenkor érdemes egy terapeutával tovább dolgoznia a megélt tudati tartalmakkal, hogy valóban felé tudja dolgozni azt, amivel szembetalálta magát, és amiről esetleg eddig nem vett tudomást.
A legtöbben mély hálával élték meg ezt a találkozást a belső világukkal, és remélem, hogy jó ismerkedés volt ez a számukra a transzlégzés módszerével. A következő lehetőségre szeptember 23-án fog sor kerülni, és ezt mindenkinek ajánlom. Öt profi zenész fog élő spirituális jam-zenét játszani a transzlégzés alatt. Az első fél órát állva, táncolva töltjük a matracunkon, ezáltal elkerülhető az oly gyakran bekövetkező izomgörcs a kezekben, lábakban, és nagyon könnyen elérjük a mély transzállapotokat. A második fél órában fekve folytatjuk a transzlégzést, itt pedig mélyebbre mehetünk a tudatalattinkban, hogy a legvégső blokkjainkat, korlátozó hiedelmeinket is a felszínre tudjuk hozni és fel tudjuk oldani. A folyamat harmadik fél órájában szanszkrit és buddhista mantrák lesznek. Ezt fekve, ülve vagy állva is eltölthetjük, ahogy jólesik. Szeretettel várunk mindenkit a Napforduló Transzutazáson!
Vannak, akik tartanak a mantra-énekléstől nyilvánosság előtt. Egyrészt itt mindenkinek csukva lesz a szeme, tehát nem látszik majd, hogy ki énekel és ki nem, és mindenki magával fog foglalkozni. Másrészt nem lesz kötelező énekelni, lehet csak feküdni, ülni vagy táncolva meditálni, vagy pedig velünk együtt énekelni a tisztító mantrákat.
A tábor utolsó napján, pénteken reggeli Ashtanga órát tartottam, és utána elvégeztünk egy kis termékenységi szertartást. Mindenkit megkértem, hogy szerezzen egy gránátalmát, aminek persze nem volt szezonja, de azért akadt a piacon. Az ilyen szertartáshoz olyan érett gyümölcs kell, amiben sok a mag, és aminek a magját is megeszi az ember. Például füge is jó, vagy a bogyós gyümölcsök. Azzal kezdtük a szertartást, hogy mindenki egyenként odament az oltárhoz, és hangosan vagy magában imádkozva felajánlotta a gyümölcsöt Sivának (vagy Isten azon formájának, amit ő tisztel vagy el tud képzelni). A képen láthatjátok kis oltárunkat. A termékenység sokféle formát ölthet: nem csak a gyermekáldást jelentheti, hanem a kreativitást, a művészi önkifejezést, a munkánkban olyan érték létrehozását, amely fontos az emberiség számára, vagy akár a bőség megteremtését magunk körül.Szóval mindenkinek szüksége van a teremtő energiára ilyen vagy olyan formájában. Miután mindenki elmondta az imáit, visszavettük a saját gyümölcsünket, és hanyatt fekvésben elhelyezkedve a köldökünkre helyeztük a gyümölcsöt. Doboltam tíz percen keresztül, és mindenki azon meditált, hogy az isteni Teremtő Erő a Legfelsőbb Forrásból beáramlik a köldökcsakráján keresztül, és megtölti az egész testét, auráját, tudatát, életét. A köldökcsakra nem csak az élet forrása, hanem az akaraterőnk kifejezésének kapuja is. Tehát ha valamit szeretnénk létrehozni vagy véghezvinni, akkor azt a köldökcsakrán keresztül tudjuk megvalósítani. Jövő pénteken (szeptember 7-én) lesz egy hangfürdő az Atma Centerben, aminek szintén a kreativitás lesz a témája, mindenkit szeretettel várunk arra is! A szertartás utolsó mozzanata az volt, hogy még aznap meg kell enni a gyümölcsöt. Ezt a szertartást bárki elvégezheti otthon is, a siker legfontosabb összetevője az odaadás!
Még egyszer köszönöm a jógatáborosoknak, hogy lelkesen részt vettek a programokon, és remélem, hogy maradandó élményekkel tértek haza. Az egyik résztvevő szavai:
"Nehezen tudom szavakba önteni, hogy milyen sokat jelentett nekem veletek ez az egy hét, számomra túlzás nélkül katartikus élménnyel járó utazás volt kívülre és belülre egyaránt. Köszönöm a sok kedvességet, támogatást, nyitottságot, amit kaptam tőletek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése