Az Önvaló megismerése

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Tehát az elme, amikor a jógában tett erőfeszítés és eredmény támogatását élvezi, képessé válik a legtisztább tudás befogadására. Csupán a sásztrák (szentiratok) tanulmányozása és a tarkam (róluk szóló viták) nem fogják megadni a jóga eredményeit. Az abhjásza az egyetlen módszer, mely a jóga szádhanagyakorlására szolgál. Hadd jegyezzék meg az olvasók ezt a három aspektust: hallás (sravanam), megfontolás (mananam) és a gyakorlatba ültetés (nididhjászam) a sásztrákban foglalt módszer. „A Védák kijelentik, hogy az igaz tudás csak az előtt nyilvánul meg, akit kiválaszt. Csupán olvasás és tanulás által nem juthatsz el a megértésig.” Az olvasónak fontolóra kell vennie ezt a nagyszerű aforizmát, és ebből megértheti, hogy a jóga szádhana mindannyiunk számára elengedhetetlen. 

(Az idézett vers a Katha Upanisad 1.2.23. verse:

nájam átmá pravacsanéna labhyó na médhajá, na bahuná sruténa,
jam evaisa vrinuté téna labhjasz taszjaisa átmá vivrinuté tanúm szvám

„Az Önvalót nem lehet megérteni tanítás, sem kiváló intelligencia, sem sok hallás útján. Csak az érheti el, akit az Önvaló kiválaszt. Számára az Önvaló megnyilvánítja saját természetét.”)

1.5 Kinek van felhatalmazása a jóga gyakorlására?

„Ardzsuna, az, aki a jamát és nijamát követve gyakorolja a jógábhjászát, magasabb rendű átmá azoknál, akik tapaszvík, gjáník, vagy akik a nitya, naimittika, kámja karmát (előírt kötelességeket) gyakorolják. Ezért követned kell a jamát és a nijamát, le kell győznöd az elmédet és jógivá kell válnod.”

Ezt tanácsolja Srí Krisna, a Paramátmá (Felsőlélek), dicsőítve a jógábhjásza erényeit, és ebből nyilvánvaló, hogy a jóga nagyon magas szintű eredményeket ad."

(Az idézett vers a Bhagavad-gítá 6.46. verse:

tapaszvíbhjó 'dhikó jógí gjáníbhjó 'pi mato 'dhikah
karmíbhjas csádhikó jógí taszmád jógí bhavárdzsuna

„A jógi nagyobb, mint az aszkéta, a tudás művelője és az áldozatokat végző. Ezért, Ardzsuna, minden körülmények között légy jógi!”

A tapasz az aszkézis gyakorlását jelenti, mely a nyolcfokú jóga része ugyan, de ha öncélúan végezzük, akkor kevésbé fejlett út, mint a jóga gyakorlása. A tudás művelése odaadás és gyakorlás nélkül szintén inkább száraz spekulációnak tekinthető, mint az Önvalóhoz vezető egyenes útnak. A karma (előírt kötelességek) végzője általában ragaszkodik a tettei gyümölcséhez, és azok az anyagi testhez kötik. Így nehezebben érheti el a felszabadulást, mint a jógi. Az előírt kötelességeket három kategóriára szokták osztani: nitja-krijá (mindennapi kötelességek), naimittika-krijá (időszakos kötelességek) és kámja-krijá (anyagi cél érdekéáben végzett kötelességek). Srí Krisna, a Bhagavad-gítá elmondója nem más, mint a Paramátmá, vagyis a mindenütt jelenlévő Felsőlélek, mely tudatával és energiájával áthatja és irányítja az anyagi és a ellki megnyilvánulásokat is.)