Patandzsalí a csitta szót használja az elme megjelölésére a Jóga-szútrában, mely a "csit" (tudat, tudás, tudatosság) tőből származik. A csitta nem csak a tudatos, de a tudatalatti és tudattalan elmét is jelöli. A szamszkárák (tudatalatti benyomások), vászanák (feltételekhez kötött természet) és a karmásaja (a karma összessége) is itt található. A csitta az antahkarana (belső érzékszerv) négy részének egyike (a többi három a manasz (tudatos elme), buddhi (intelligencia) és ahankára (hamis egó). A dolgot némiképpen bonyolítja az, hogy a csitta szót a tudat megjelölésére is használjuk, mely esetben a lélek (átmá) tudatosságát jelöli, amely nem tekinthető anyagi képződménynek, bár az anyagi megnyilvánulások mégis hatást tudnak gyakorolni rá.
Patandzsalí szerint a jóga állapota az elme hullámzásainak (változásainak) megszűnése (jógas csitta-vritti niródhah), vagyis az elme felfüggesztett állapota. Vjásza elmagyarázza kommentárjában, hogy az elme öt állapota a zavart (ksipta), tompa (múdha), csapongó (viksipta), egyhegyű (ékágra) és a felfüggesztett (niruddha). Az első három szint nem igazán alkalmas a jóga gyakorlására, csak a negyedik és az ötödik. Találkoztam egy érdekes kategorizálásával az öt szintnek, ezt szeretném most megosztani veletek:
Állapot Múdha Ksipta Viksipta Ékágra Niruddha
Guna tamasz radzsasz kevert tiszta gunák fö-
(Kötőerő) (tétlenség) (aktivitás) szattva szattva lötti
Szimptóma alvás fájdalom öröm növekvő megállapodás
illúzió szorongás türelem elkülönülés az Önvalóban
félelem csapongás erény
lustaság önzés önzetlenség
Okok kéj, düh ragaszkodás önzetlenség szenvtelen- szenvtelen-
mohóság ellenszenv erényesség ség ség
függőség önzőség alsó foka felső foka
Hajlam bűn bűn és tudás bölcsesség felszabadulás
erény erény
szenvtelenség
lelki bőség
Mentális extrovertált extrovertált introvertált egyhegyű kontrollált
változás megosztott megosztott meditatív szabídzsa nirbídzsa
szamádhi szamádhi
Gyakorló legalsó általános aspiráns jógi sziddha
szintje
A táblázatból sok minden kiderül, például az, hogy éprdemes tanulmányozni a gunák tudsományát a Bhagavad-gítából, és a szattva-guna (jóság minősége) predominanciája felé haladni az életmódunkban, szokásainkban, ugyanis a magasabb elmeállapotokat csak akkor érhetjük el és tarthatjuk fenn, ha a szattva, és főleg a tiszta szattva felé haladunk. Ez utóbbiba nem keveredik bele a radzsasz és tamasz parányi nyoma sem, de a legtöbb embernek sok életen keresztül tart, mire a természetét és a karmáját erre a szintre tudja hozni. Persze a meditáció, pránájáma, tapasz, tanulás, Isten imádata és a különböző áldozati szertartások végzése ebbe az irányba viszi a lelket, akkor is, ha jelenleg még a tudatosság alacsonyabb szintjén tartózkodik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése