"3. Az átmá az, amit sohasem lehet elpusztítani. Ez azt jelenti, hogy változatlan és nem ölt fel minden pillanatban újabb formákat. A test és az elme viszont folyamatosan változik és minden pillanatban új formákat vesz fel. Amikor a test elenyészik, az átmá felölt egy újabb testet. Ez olyan, mint amikor eldobjuk a régi ruhánkat és újat öltünk magunkra. Az, hogy milyen lesz az új test, amit kapunk, az életünk és a tetteink eredményétől és az eredmények utáni vágytól függ (kámja karma phalam). Ha valaki niskámjakarma (önzetlen tetteket végez és mentes a világi vágyaktól), akkor az átmá nem fog kötődni a prákrita (anyagi) test bizonyos formájához. A Nap nagyon fényes. Mégis, bár a napfény mindent bevilágít, nincs kapcsolat a Nap és mindazon tárgyak között, amiket bevilágít. Hasonlóképpen, az az átmá, amely a niskámjakarma által elérte a test nélküli állapotot, mindenhol lakik és minden testet áthat, mégsem keveredik a gunákkal és a testek dósáival (biológiai erőivel)."
(A Bhagavad-gítá a következő módon foglalja össze a halhatatlan lélek tudományát (2.16-25):
“Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a nem létező [az anyagi test] számára nincsen állandóság, az örökkévaló [a lélek] pedig változatlan. Erre mindkettő természetének tanulmányozásával jöttek rá. Tudd meg, hogy az, ami áthatja az egész testet, elpusztíthatatlan! E halhatatlan lelket senki sem képes megsemmisíteni. Az elpusztíthatatlan, mérhetetlen és örök élőlény anyagi teste mindenképpen megsemmisül; ezért hát harcra fel, ó, Bharata leszármazottja! Aki az élőlényt gyilkosnak hiszi, vagy azt gondolja, hogy megölhető, az nem rendelkezik tudással, hiszen az önvaló nem gyilkos és nem is ölhető meg. A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el. Ó, Pártha! Hogyan lehetne gyilkos, vagy miképpen vehetne rá bárkit is az ölésre az, aki tudja, hogy a lélek elpusztíthatatlan, örök, megszületetlen és változatlan? Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy válik meg a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testektől, hogy újakat fogadjon el helyükbe. A lelket semmilyen fegyver nem képes feldarabolni. Tűz nem égetheti, víz nem nedvesítheti, és szél sem száríthatja. Az egyéni lélek törhetetlen, feloldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet. Örökkévaló, mindenhol jelen van, változatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz. Úgy mondják, hogy a lélek láthatatlan, felfoghatatlan és változhatatlan. Ezt tudván nem szabad bánkódnod a test miatt.”
A káma karma phala kifejezés a reinkarnáció és az azt irányító karma törvényére világít rá. Milyen tényezők határozzák meg azt, hogy milyen testet kapunk következő életünkben? Az egyik tényező az eddig elkövetett tetteink, meghozott döntéseink megérett karmikus visszahatásainak összessége, ami lehet fekete (bűnös karma, mely szenvedést okoz), fehér (jámbor karma, mely élvezetet okoz) és kevert (az öröm és fájdalom kettősségét hordozza). A másik tényező a szamszkáráink (tudatalatti benyomások) és a vászanánk (feltételekhez kötött természetünk) alapján az elménkben kialakuló vágyak, ragaszkodások. Amennyiben a karma ezt lehetővé teszi, a vágyaink beteljesítésére is módot kapunk a következő életünkben.
A nsikámjakarma kifejezés azokra a jógikra utal, akik a tudással, az eredményekhez való ragaszkodás nélkül, a Legfelsőbbnek szánt áldozat gyanánt, kötelességként végezték tetteiket, és ezáltal nagyobb szabadsági fokra lépnek. A niskámjakarma tökéletessége a dzsívanmukta állapot, amikor az élőlény bár az anyagi világban tartózkodik, és anyagi teste is van, de a karmikus visszahatásainak láncolata már megszakadt, így a testével való kapcsolata is csak látszólagos, valójában befolyásolja a tudatát. Az ilyen jógik számos misztikus képességgel is rendelkezhetnek, de a haláluk pillanatát is meg tudják választani, illetve eldöntik, hogy a haláluk után végleg kilépnek a szamszára körforgásából, vagy önként elfogadnak egy újabb anyagi testet, hogy a lelkek megmentésén és szenvedésük enyhítésén munkálkodhassanak. Az ilyen tanítók a szadguruk, vagy nitja-sziddhák, illetve a buddhimzusban a bódhiszattvák, a dzsainizmusban a tirthánkarák.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése