Sámándob-készítés Oguzzal - 1. rész

Múlt hétvégén végre sikerült eljutnom Diósjenőre, ahol Majercsik János Oguz lakik családjával. Itt volt a kétnapos sámándobkészítő tanfolyam, és mivel szerettem volna egy igazi, beavatott sámándobot, kaptam az alkalmon. Annyi volt a kérésem, hogy lehetőleg lóbőrből legyen készítve, mert a lovakat talán nem lövik úgy ki, mint a szarvasokat. Van már egy kecskebőr dobom, amit boltban vettem. Nagyon jól szól az is, és vettem még egy műanyag Remo Buffalo Drum-ot is, ez teljesen vegán. A Remo cég nagyon jó műanyag dobbőröket fejlesztett ki, igazából mindkét dobomra nagyon jól lehet révülni. Plusz a műanyag dob előnye, hogy nem érzékeny a nedvességre és nem ereszt le, viszont nem jó a tűz fölé tenni, mert akkor tönkremegy. 

Körülbelül tizenketten lehettünk, akik összegyűltek Oguznál dobot készíteni, és szerencsére tudott szerezni lóbőröket is. Úgy látszik, hogy nem csak nekem tetszett meg a lóbőr, ami kicsit vastagabb általában, mint a szarvas, mert az összes elkelt, ami volt. Először mindenki keretet választott magának, én egy kerek keretet néztem ki, nagyjából mind egyforma volt, 46 cm átmérőjűek lehettek. Utána a bőröket terítettük ki, és választottunk szín és rajzolat alapján szimpatikusat. 

A dobkészítés egy intuitív munka, rá kell hangolódni, hogy milyen dob akar megnyilvánulni a kezed alatt, aztán majd összecsiszolódunk a használat során. Kicsit olyan, mint a gyerek születése, nem mindig olyan lesz, amilyennek te elképzelted. Az én lovacskám egy viszonylag kisebb példány volt, arany árnyalatú volt a bőre. Szép áttetsző, középvastag, sajátos mintával benne. Ezután megjelöltük a bőreinket és beáztattuk őket egy nagy hordóba. A kezeletlen nyersbőr a felázás után nyújtható, formázható, és amikor kiszárad, akkor keményebb lesz, szóval ha egy bőrt egyszer felhúztak egy dobra, akkor addig kell használni, amíg el nem szakad, utána pedig újat kell tenni rá. A dobbőr beszakadása általában valamilyen fájdalmas, tragikus vagy katartikus eseményt kísér vagy jelez előre. 

Ahogy nézegettük a dobokat könyvből, és ami ott volt Oguznál, úgy alakult ki, hogy milyen is legyen a miénk. Nekem közben jött, hogy legyen rajta nyolc bütyök, a fogója pedig a Napkereszt alakját mintázza, nyolc bőrküllővel. Így a Napisten szimbolikáját eléggé alaposan sikerült is kimaxolni. Szóval a bütykökhöz kerestem egy körtefa-ágat, és lecsiszoltam henger alakúra. Levágtan a nyolc korongot, a többi részéből pedig ütő lesz. A megfaragott, lecsiszolt bütyköket ráragasztottam a keretre. Utána lassan már elkészültek a bőrök, és kivettük őket a vízből. Most következett a feszítés. Rámértük a kávát a bőrre, hogy az a minta jelenjen meg az ütőfelületen, amit szeretnénk, majd jó tizenöt centi ráhagyással körbevágtuk a bőrt. Nekem a bütykök miatt még többet is ki kellett hagyni. 

A kivágott bőrt az átellenes oldalakon apró szegekkel erősítettük a káva belső oldalára. Ekkor kellett jól megfeszíteni és behajtogatni a bőrt, hogy szépen szóljon, ha majd megszárad. Ha itt elrontja valaki, akkor a száraz bőrt már nem nagyon tudja feszítgetni. A felszögezés után ki kellett luggatni a bőrt azon a harmipchat helyen, ahol lyukak voltak fúrva a kávába, hogy át tudjuk fűzni egy bőrzsinórral. A bőrzsinór befűzése volt az egyik legnehezebb feladat, főleg azoknak, akik túl széles sávot vágtak ki a leeső állatbőrükből. Végül csak sikerült körbeérni a fűzéssel, elcsomóztuk a bőrzsineget, és eltettük a dobokat száradni, pihenni a jurtába. 

Eddigre be is esteledett, úgyhogy a tábortűznél sütögettünk, vacsoráztunk, és hallgattuk Oguzt, ahogy a dobok használatáról és a sámán-hagyományról mesélt. Én ekkorra már jó fáradt voltam, néha majd' beleestem a tűzbe. Kétszer is azt láttam, hogy az egyik erőállatom, a farkas áll a parazsak között, lángoló füleit hegyezve. Egyszer farkasszemet is nézett velem. Tizenegy körül végül takarodót fújtunk és befeküdtünk a jurtába aludni. A képen a dobom még nedvesen pihen Oguz subája mellett a jurtában. A mintázatban megjelenik mindhárom erőállatom, ha jól megnézi az ember.