"Ez egy fontos és hiteles kijelentés a gjánam doktrínájával kapcsolatban. Az ősi nagy risik, akik az idők kezdete óta követik a szanátana dharmát (az örök vallásos elveket), szakértői lettek a jamának, nijamának, ászanának, pránájámának, pratjáhárának, dháranának, dhjánának és a szamádhinak, megfékezték az elme minden külsődleges változását, és a rádzsa-jóga(királyi jóga, a nyolcfokú jógarendszer négy magasabb foka) ösvényén járva elérték a boldogság magasabb szintjét ebben a világban és ezen túl, és mind a mai napig tapasztalják ugyanezt. De az ősidőkben mindenki magas szintű jóga-gyakorló volt, és ezért jó egészséggel és erővel rendelkezett, hosszú élettel volt megáldva, és szolgálni tudta a közösséget. Viszont, mint ahogy a rossz társulás miatt rossz gunákra (tulajdonságok vagy kötőerők) teszünk szert, a mai korban a rossz befolyás miatt az emberek letértek a szanátana dharma és a jóga útjáról, folyamatosan betegek, gyorsan megöregszenek, rövid az élethosszuk, koravének, és szégyenszemre önző életet élnek. Néha, nagy ritkán, mint egy ritka virág, felbukkannak olyan emberek, akik tudással rendelkeznek a jógáról, és hittel gyakorolják a jógát, nem törődve a veszteségekkel és a nehézségekkel, amiken át kell menniük. A jóga tanítása által fejlesztik az élet minőségét a világban. Úgy jelennek meg, mint a valódi gyémánt a sok utánzat között, és így el sem ismerik a tehetségüket.
Tegyük most félre az országunk, India állapotát, és vegyük fontolóra a külföldiek életét. Ők nem gyakorolják a jógát, mégis megkérdezhetnénk, hogy miért jó az egészségük és miért erősek? Egészségesek, robusztusak, mentálisan élénkek, de megkérdezhetnénk, hogy boldogok és elégedettek-e? Ne feledjük, hogy Isten megteremtette Indiát, és annak természete, talaja, ételei és klímája szerint megtervezte a hozzá illő munkát, művészetet, tehetséget, éberséget és mentális képességeket. Hasonlóképpen, minden nemzet számára megteremtette a különböző ételeket, munkát, stb., mindent, ami a szükségleteikhez illeszkedik. Nem kell mindezt elmagyaráznom a modern embereknek, akik külföldre is utaztak: minden országban más az étrend, a testfelépítés, a forma, a szépség, a járás, és a ruházat.
Mégis, az az egészség, testi és mentális erő, amire a jóga által szert teszünk, különbözik attól, amire csak azáltal teszünk szert, hogy hol élünk. Az első isteni tudást és átma-gjánamot is ad a világi ismeretek mellett. Az utóbbi viszont csak a világi dolgok ismeretét adja, ami ahhoz szükséges, hogy ebben a világban létezzünk. De nem mondhatjuk azt, hogy az Indián kívüli emberek a jógábhjászát gyakorolják, és nem csak a testedzés valamilyen formáját. Nem tudom, hogy mit gyakoroltak korábban, de amit ma gyakorolnak, az emlékeztethet a jógábhjászára, vagy azon alapszik, ahogy a külföldre látogató emberek megfigyelték."
(Krishnamacharya idejében nagyon kevesen ismerték és gyakorolták a nyolcfokú jógát Indián kívül, és bár a mai korban a jóga az egész világon elterjedt, javarészt még mindig igaz Krishnamacharya megfigyelése: a nyugati kultúra szülöttei sok esetben csak testgyakorlási rendszernek tekintik a jógát, és nem foglalkoznak a jóga önmegismerést segítő egyéb eszközeivel, beleértve az életmódot (jama és nijama), a légzést (pránájáma), a meditációt (dhjána), az önvaló tanulmányozását (szvádhjája) és Isten megismerését (ísvara-pranidhána). A jógábhjásza mindezen gyakorlatok teljes rendszerét jelenti, mely az egyén és a társadalom testi-lelki és erkölcsi jólétét is képes előmozdítani.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése