Everness Fesztivál - szombat

Szombatra virradóra már elállt az eső, és a Nap is kikandikált néha a felhők mögül. Nem mondom, hogy strandidő lett hirtelen, de legalább már fesztiválozni lehetett. Ma idejében kellett átmennünk a Pelso Campingbe, a fesztivál színhelyére, mert Orsi tíztől előadást tartott, én pedig workshopot a Spiri Lounge-ban. A workshopon a jóga és a sámánizmus közötti kapcsolatra igyekeztem rávilágítani elméleti és gyakorlati szempontból. Az első fél óra egy bevezető volt, amiben beszéltem például arról, hogy mindkét út azt a célt szolgálja, hogy a tudatunkat összekapcsoljuk a magasabb világokkal, létszférákkal. A jógában nincs meghatározva, hogy milyen formában imádjuk vagy képzeljük el Istent, és a sámánizmusban is Isten behelyettesíthető az adott törzsi kultúra hagyományaival, míg maguk a sámáni módszerek és gyakorlatok az egész világon szinte teljesen megegyeznek. A jóga célja a tudatunk megváltoztatása, megtisztítása, és a sámánizmusban is erre törekszünk- Míg a sámán gyógyító, és igyekszik eltávolítani, "kiszívni" a betegséget okozó energiát, valamint visszaállítani a lélek egységét, egyben tanító is, aki tanítja az eksztázis technikáit és másokat is rávezet a belső világuk megismerésének útjaira.

Ezután légzőgyakorlatokat végeztünk sámándobbal. Néhány mély lélegzetet vettünk állva, majd a karokat a magasba emelve, utána pedig belégzésnél nyútózkodtunk felfelé, majd kilégzésnél előrehajoltunk és a földre tettük a kezeinket. Ezután öt perc intenzív transzlégzés következett a dob hangjára, miközben mindenki állt és felfelé nyújtotta a kezét, igyekezve kiterjeszteni a tudatosságát a felső és az alsó világok felé is. A végén leengedtünk a kezeinket és visszatartottuk a levegőt, ameddig bírtuk. Ezután ülve folytattuk a transzlégzést, de most az orrunkon keresztül, mint a jógikus fújtató légzésben. Ezt is egy légzésszünettel zártuk le, és lefeküdtünk egy kör alakzatba, mindenki a fejével a középpont felé. Még öt percig ment a transzlégzés, majd egy légzésszünet következett (ami ilyenkor spontán módon is perceking tarthat), és végül rátértünk a workshop harmadik részére, ami egy fekvő sámánutazás volt, sámándobbal kísérve. 

Az ilyen utazásokhoz mindig az Életfa szimbolikáját szoktam használni, amit sokan el tudnak képzelni, és el tudnak indulni a múlt vagy a jövő, az alsó vagy a felső síkok felé. A dobolás nagyjából fél óráig tartott, Bársony Bálint éppen arra járt és a fent látható fotón meg is örökítette, ahogy révültek az emberek. A végén visszahívtam mindenkinek a lelkét az utazásról, és ragyogó arccal tértek magukhoz, és még kérdezgettek sok mindent. Egy szép út kezdetén járunk mindannyian, remélem hogy sokan velem fognak tartani. 

A workshop után 4.15-kor kezdődött ismét a jógaórám, most a jó időre való tekintettel már többen jöttek jógázni. A jógaórák végén tartottunk egy-egy kisebb meditációt, az első napon a gyökér- és szexcsakrán meditáltunk a Lam és Vam mantrákkal, majd pénteken a köldök- és szívcsakrán a Ram és Jam mantrákkal, ma pedig a torok- és harmadik szem csakrán a Ham és Óm mantrákkal, és közben vizualizáltuk is a mantrákat. 

A workshop befejeztével én még maradni akartam, mert Ölvedi Gábor tartott egy jam-et tíz órától. Miután kikísértem a családomat az autóhoz, visszafele úton pont Gáborba botlottam, és azt mondta, hogy ha nagyot akarok jammelni, akkor menjek most az Intergál Akadémia sátrába. Ott a fesztivál legjobb dobosai ültek a hangszereik mögött, és én is gyorsan magamhoz vettem a dobomat. Gánti Bence egy dohány-imával kezdte a transzdobolást. Szerencsére én akkor még nem ültem a zenészek között, így nem kellett slukkot szívnom a cigarettából, amitől lehet, hogy köhögő rohamot kaptam volna, mert még életemben nem dohányoztam. 

Minden zenész elmondta magában az imáját, majd elkezdődött a zúzda. Az emberek szinte azonnal feloldódtak és eksztatikusan táncolni kezdtek, mi pedig ütöttük a ritmust. Bence rámutatott egy üresen álló székre, hogy üljek oda, és én is lelkesen csatlakoztam a dobosokhoz. A Tribali együttes vezetője is ott volt, nagy dobpárbajt nyomtak Gáborral, majd vezette a dobolást és az éneklést. Volt ott torokének meg kurjongatások is rendesen. Egy-két rövid szövegű nótát is beleszőttek, de a lényeg a ritmus volt. Ilyen jót még életemben nem doboltam. Mintegy két óráig tartott az őrület, utána lenyugodtak a kedélyek. Én pedig annyira feltöltődtem, hogy haza is indultam, lemondtam a tíz órai dzsemről, be kell osztani a jót is!