Siva teste is aranyszínű, így a Gauranga nevet rá is használják. Azonban a testét általában a halottégető máglya hamujával keni be, és így inkább szürkéskék színben szokták ábrázolni. Siva táncát tándava-nritjának is nevezik, mert ha nagyon beindul, akkor az egész univerzum, az összes teremtés szétesik elemeire és lángba borul, Ezért ő az univerzum pusztító fázisának, a dühnek, a tűznek, és a háborúnak is az istensége. Természetesen Siva a legfelsőbb jógi, ezért képes kontrollálni iszonyú erejét, és ugyanúgy tud teremteni vele, vagy beteljesíteni a lelkek vágyait ebben a világban, de a felszabadulásokat is elő tudja segíteni az egó megsemmisítése által. Tehát Siva tánca békésebb formát is tud ölteni, és Kailása-dhámában, ahol Szadásiva formájában lakik, mindig táncol a hívei és társai körében. Siva tánclépéseiből származik minden táncmozdulat, melyet az ember képes végrehajtani, és a nyolcmillió-négyszázezer jógapóz is, melyet Siva mindet végrehajtott és közben meditációba merült. Van, amikor két karja van, van, amikor négy, és van, amikor végtelen számú. Van, amikor egy feje van, van, amikor öt, és van, amikor párjával és gyönyörenergiájával, Párvatíval táncol, és a testük egybeolvad az eksztázisban. Siva és Sakti egybeolvadt formáját Ardhanárísvarának nevezik, Siva és Visnu egybeolvadt formáját pedig Hariharának.
Siva fejét a tündöklő félhold díszíti, és Gangá déví is örökké a fürtjei között lakik. Hatalmas raszta tincsei jobbra-balra szállnak tánc közben, a nyakában a rudráksa magokból készült füzérek és emberi koponyák repülnek ide-oda. Siva tigrisbőrbe van öltözve, és arany ékszerek díszítik a testét. Négy karjában a szigonyát, a damaru dobját, a pusztítás és tisztítás tüzét tartja, valamint az abhaja-múdrát, vagyis a félelemnélküliség jelét mutatja.
Siva körül állnak a társai, a harcosok, a bölcsek, a szellemek és a démonok, akiket csak ő képes elfogadni, kontrollálni és a lelki fejlődés útja felé terelni. Siva ténylegesen megvalósítja azt, hogy minden lélek egyenlő, és még a legszerencsétlenebb karmával rendelkező lelkeknek is megadja a lehetőséget a megvilágosodás elérésére. Ganésa, és Skanda, Siva fiai is ott táncolnak körülötte, valamint természetesen Sakti, azaz Párvatí, aki gyönyörű szárit és ékszereket visel, és minden női bájat és vonzerőt megtestesít. Sakti néha egy formában táncol Siva körül, néha kilenc formába terjed ki, és néha végtelen formában jelenik meg, mint ahogy maga Siva is. Néha pedig összeolvadnak és egy testként táncolnak eksztázisban. A hívek dobokon, cintányérokon, fúvós és húros hangszereken játszanak, és Siva neveit éneklik. Néha azonban Siva maga kezd el énekelni, és ilyenkor Krisna és Visnu neveit énekelve merül eksztázisba, és a különböző isteni formákon és az Isteni Lényegen meditál.
Egy legenda szerint egy dél-indiai dzsungelben számos bölcs élt, akik szembeszálltak az Úr hatalmával. Annak érdekében, hogy móresre tanítsa őket, Siva megjelent előttük, az Úr Visnu kíséretében, aki elragadó nőnek álcázta magát. A bölcsek először parázs vitára gerjedtek egymás között, majd a haragjuk Siva felé fordult, és az áldozati tűzbe mondott varázsigékkel igyekeztek megsemmisíteni Sivát. Az áldozati tűzből először egy hatalmas tigris lépett elő a bölcsek mantráinak hatására, és Sivára támadt. Siva azonban higgadtan és mosolyogva elkapta az állatot, a kisujja körmével lenyúzta a bőrét és a dereka köré tekerte azt, mint egy ruhadarabot. A bölcsek nem adták fel, tovább kántáltak, és ekkor egy hatalmas kígyó jelent meg a tűzben. Ekkor azonban Siva elkapta a kígyót, és a nyaka köré tekerte, mintha egy virágfüzér lenne. Ezzel Siva táncra perdült, de ekkor támadott rá az utolsó gonosz teremtmény, egy törpe képében. Siva a lábujjával lenyomta a törpét a földre és eltörte a gerincét, így Siva folytatta táncát a törpe hátán.
A törpét Apaszmarának nevezik, és a tudatlanságot, valamint az őrületet képviseli. Annak érdekében, hogy a világ tudása ne vesszen ki teljesen, Apaszmarát életben kellett hagyni. Ha Siva megölte volna a törpét, akkor a tudás és a tudatlanság egyensúlya felborul, és erőfeszítés, odaadás és kemény munka nélkül lehetne tudáshoz jutni. Így Apaszmara nagyon arrogánssá vált a hatalma miatt, és Sivára támadt. Ekkor vette fel az Úr Siva a Natarádzsa (a Tánc Ura) formát, és eljárta a tándava-nritját, vagyis a pusztító táncot, mely alatt Apaszmara gerince eltört.
Ahhoz, hogy megértsük Natarádzsa személyiségét, meg kell értenünk magának a táncnak a lényegét. A jógához hasonlóan, a tánc transzállapotot, eksztázist és Isten megtapasztalását eredményezheti. Következésképpen Indiában egymás mellett létezett a tánc és a félrevonult meditáció (böjt, teljes elfordulás mindentől stb.) Siva ezért az istenek jógija és a jógik istene, de ugyanakkor a táncosok királya is egy személyben. Siva Natarádzsa szobrait először a 10-12. században kezdték el készíteni Dél-Indiában. Ezeken az ábrázolásokon Siva jobb lábával egy törpén táncol. Bal lábát elegánsan a levegőben tartja, egy kobra tekeredik körbe az alsó jobb karján, a félhold és a Gangesz díszítik a haját. A lángok gyűrűjében táncol. Siva táncát ánanda-tándavának (gyönyörtáncnak) is nevezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése