Siva Sankara Mantra

A Halhatatlanság Tava utolsó mantrája természetesen egy Siva-mantra volt, mert Siva neveit énekelni mindig nagyon kedvező. Emellett Siva a nagy jógiként és a nagy gyógyítóként van számon tartva, tulajdonképpen az Élet és Halál ura. A korábban már idézett Mahá-mritjundzsaja mantrában is a halál elkerülése érdekében fohászkodunk. Valójában a hinduizmusban Sivát gyakran Visnuval vetekedő rangsorban említik, sőt érdemes megjegyezni azt is, hogy egymásba olvadt, kombinált formában is imádják Harit (Visnut) és Harát (Sivát). Az alábbi mantrában tehát a Haré ismételten vonatkozhat Sivára, Visnura, illetve mindkettejük gyönyörenergiájára (Párvatí, illetve Laksmí).

Dzsaja Siva Sankara Bom Bom Haré Haré

Dzsaja Siva Sankara Bom Bom Haré Haré

Haré Haré Haré Haré Bom Bom Haré Haré

Haré Haré Haré Haré Bom Bom Haré Haré

Dzsaja – éljen; Siva – Siva, a kedvező; Sankara – a kedvező tettek és a szamádhi előidézője; Bom Bom – a damaru dob hangja; Haré – Ó Hara (aki elveszi a kedvezőtlen dolgokat).

Éljen Siva, a Kedvező, a kedvező tettek és a szamádhi előidézője aki táncol és a damaru dobján játszik, és aki elvesz a kedvezőtlen dolgokat.


A "Bom Bom" mantrát is többféle módon szokták értelmezni. Egyrészt úgy is tekintik, hogy Siva damaru dobjának hangját képviseli, melyen tánc közben játszik, és ilyenkor még a bokacsenygettyűi is ide-oda csilingelnek. Vannak olyan saivita szádhuk, például a nágababák, akik egy agyagpipát készítenek maguknak, és abban vadkendert vagy hasist szívnak. Ennek pöfékelésére is használják a "Bom Bom" kifejezést, mert hitük szerint a chillum (pipa) rakétaként repíti őket az Úr Sivához. Természetesen az Úr Siván hallucinogén szerek nélkül is lehet meditálni.