1918-ban, miután évekig tanulmányozta a jógát Tibetben, Krishnamacharya visszatért Varanasiba. Különböző tantárgyakból vizsgázott le, figyelemre méltóan rövid idő alatt. Például belekezdett egy négy év hosszú Mímámsza Tírtha kurzusba, és mindössze kilenc hónap alatt felkészült a vizsgára. A vizsga négy napos volt, de az első szóbeli vizsganapon a vizsgabiztos kijelentette, miután hallotta Krishnamacharya szövegmagyarázatát, hogy neki már nem kell tovább folytatnia a vizsgát a fokozat megszerzéséhez. Nem sokkal ezután, Vijayanagar Mahardzsájának halálát követően vita keletkezett azzal kapcsolatban, hogy milyen védikus rituálét mutassanak be. Kétségek merültek fel, hogy a kusmánda hóma nevű szertartást teljes egészében be kell mutatni, vagy elég-e csak a mantrákat énekelni. Mivel ez a kérdés a királyi családot érintette, a kérdést feltették a Hindu Dharma Samsthapan bizottságnak. A bizottság feje, Gurulinga Shastri Krishnamacharya vezetése alatt tanulmányozta a védikus rituálékat, így megkérte Krishnamacharyát, hogy fejtse ki a véleményét, és terjessze a bizottság elé. Krishnamacharya beleegyezett, hogy kifejtse a véleményét, ha a tanára, Vamacharany Bhattacharya engedélyt ad rá. Az engedély megkapása után Krishnamacharya egy értekezést írt az álláspontja kifejtésére, és mások, akik szintén részt vettek a vitában, szintén írásban nyújtották be a véleményüket.
Krishnamacharya írt egy "Mantra Padartha Tatva Nirnaya" című értekezést. A bizottság tagjai elbírálták a munkákat, és Krishnamacharyáét találták a legjobbnak. Ezek után a Nyayacharya és Mimamsa Ratna címekkel is felruházták, és megkapta a Damodar Das aranyérmet is.
Ekkor a Parakala Math vezetője, Sri Vageesa Brahmatantra Swami meghalt. Krishnamacharya nagybátyja elutazott Észak-Indiába, azt az utasítást hozva a mathból, hogy Krishnamacharya vegyen szerzetesi fogadalmat és térjen vissza Mysore-ba, hogy átvegye a math irányítását. Krishnamacharya azonban tovább akarta tanulmányozni a jógát. Visszautasította a math felkérését, értésükre adva, hogy csak akkor veszi fontolóra a visszatérést, amikor bevégezte a tanulmányait. Krishnamacharya tovább utazott, vitákban és megbeszéléseken vett részt, tovább tanult, és olyan címeket szerzett Észak-India-szerte, mint a Veda kesari vagy Nyaya Ratna. Baroda és Kasi uralkodói is méltatták, a vitában tanúsított bátorságáért és tudományos felkészültségéért.
Krishnamacharya elkezdett előadásokat és jóga-bemutatókat tartani, miután visszatért Tibetből. 1926-ban, a mysore-i maharadzsa, Krishnaraja Wadiyar, találkozott Krishnamacharyával Varanasiban, és személyiségét, tanultságát elragadónak találta. Meghívta Krishnamacharyát, hogy jöjjön el a mysore-i palotába jógát tanítani. Ennek eredményeképpen Krishnamacharya nyitott egy jógaiskolát Mysore-ban (ma Mysuru) a Maharaja védnöksége alatt. 1943-ban Krishnamacharya írt egy könyvet Yoga-makaranda címmel, melyet a Mysore Egyetem publikált. Továbbra is sokat utazott Indiai különböző részeibe, hogy demonstrálja a jóga erejét, beleértve azt a képességét is, hogy akarattal megállította a szívét, majd újraindította. Az 1946-ot követő politikai változásokat követően, miután India függetlenné vált az angol gyarmatosítástól, a maharadzsák hatalmát korlátozták, új kormány került hatalomra, és a jógaiskolát bezárták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése