4. Kévala Kumbhaka
Akévalaszó jelentése: „egyedül”, és amikor a kumbhakákra alkalmazzuk, akkor a légzés feletti kontrollról történő lemondást jelenti. Üljünk egyenesen, kényelmes testhelyzetben, csukott szemekkel. Először figyeljük meg a légzésünket. Ne próbáljuk bármilyen módon kontrollálni vagy megállítani. Csak figyeljük meg. Ha nehezünkre esik a figyelem fenntartása a légzésen, akkor hasznos lehet, ha csak az orrnyílások és a felső ajak közötti területre koncentrálunk. Két hajlamot figyelhetünk meg közben: az elménk vagy elvándorol a passzív megfigyelés állapotából, és gondolatokba vagy fantáziálásba merül, vagy megpróbálja átvenni az irányítást a légzésünk felett. Ne tegyük egyiket sem, csak figyeljük meg a légzést.
Kifejlődik egy ciklikusság a figyelem, figyelmetlenség és a kontroll között. Ahogy fejlődik a megfigyelési képességünk, a figyelmetlenségre vagy kontrollra irányuló hajlam lecsökken. Képessé válunk arra, hogy eltérülés vagy beavatkozás nélkül megfigyeljük a természetes légzésünket. A légzésünk fokozatosan lágyabbá és finomabbá fog válni. A belégzés és a kilégzés között megjelenik a sztambha, vagyis a légzésszünet. Egy idő mólva azt vesszük észre, hogy a légzésünk egyszerűen megáll.
A légzés megállása alatt az elménk is hajlamos az elcsendesedésre. Valamikor (másodpercek vagy percek múlva) az idegrendszer ismét beindul és elkezdünk lélegezni. Ne erőltessünk vagy irányítsunk semmit, amikor a légzésünk szünetel. A természetes légzésszünet hossza fokozatosan növekedni fog, ahogy gyakorlunk. Ez a legfinomabb kumbhaka, mert amikor a légzés szünetel, akkor mi más van jelen? A kévalaaz egyetlen kumbhaka, amely a cselekvés hiányából fakad. Ami a kévala kumbhakát illeti, nem számít, hogy a légzésünk egyébként mély-e vagy sem. Ha elég hosszú ideig ülünk, a légzésünk akkor is felszínessé válik. Ahogy növekszik a belső csend, úgy leszünk egyre tudatosabbak a prána finom áramlatairól a testünkön belül.
Ha a testünk mozgása kevésbé finom, akkor a tudatosságunk általában csökken. Egy pózban való megnyugvás elősegíti a finom tudatosságot, míg a mozgás általában durvább szintű tudatosságot igényel. A vinyásza megtisztítja és élettel tölti meg a testünk gyengébb aspektusait. Miközben mozgunk, a nádíkat feltöltő életerő valamennyire növekszik. Mozgás nélkül az életerő általában minimum-szinten marad. Azonban nem következik be az Önvalóval kapcsolatos tudatosság addig, amíg nem érjük el a valódi mozdulatlanságot (tétlenséget). A vinyásza és a mozdulatlanság egymást kiegészítő aspektusok (jang és jin).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése