A lélekvisszahívás kapcsán sokakban felvetődött a gondolat, hpogy miképpen veszíthetjük el a lekünket, amikor voltaképpen nem vagyunk más, mint maga a lélek. Kezdjük tehát a lélek (vagy dzsívátmá) meghatározásával a Bhagavad-gítá alapján:
A lélek a tudat forrása, egy és oszthatatlan, megváltoztathatatlan, nem hatnak rá az anyagi világ és anyagi energiák változásai. Örök, tehát soha nem volt teremtve, nem volt kezdete és nem lesz vége sem. Nem semmisülhet meg, sem a tűz, sem a víz, sem a szél, sem a föld, sem bármilyen fegyver által nem lehet megsebezni. A transzcendens lélek tehát felosztatatlan, és nem veszíthetjük el, illetve nem hasadhat le belőle egy darab.
Az angol nyelvű források ezt a lelket a "spirit" szóval illetik, ellentétben a "soul" szóval, melyet némileg más értelemben használnak. Térjünk vissza a védánta és a szánkhja meghatározásához. Az átmá maga ugyan megváltoztathatatlan, de a tudat (csitta), amely beragyogja fényével a testünket, az auránkat és az érzékszerveinket, már reagál a külső/belső változásokra. Mindezt azáltal teszi, hogy a tudat képes azonosítani magát a lelket befedő anyagi rétegekkel. Ezek közül három finom fizikai energiával kell tisztában lennünk: az elme (manasz) a gondolatok, érzések, akarat színtere. Az értelem (buddhi) a megkülönböztető, analitikus tudás színtere, míg az egó (ahankára) a hamis azonosság kialakulását teszi lehetővé. Mindezt a három elemet bizonyos esetekben azonosítják a csittával, de az biztos, hogy összekapcsolódva funkcionálnak a finom fizikai testként. És ne felejtsük ki a pránát, vagyis az életerőt, mely a durva és finom fizikai testünket is átjárja, és nélküle nem tudnánk funkcionálni semelyik szinten sem.
A lélek fogalma a sámánizmusban
Mint látni fogjuk az alábbi néhány példán keresztül, az, amit a különböző sámáni tradíciók léleknek tekintenek, általában a finom fizikai test egyik vagy másik részét jelenti. Mivel láttuk, hogy funkciójuk szerint többféleképpen is feloszthatjuk a finomfizikai test alkotóelemeit, így a "többszörös" lélek elmélete is összhangba hozható a védikus lélek/finomfiziaki test/durva fizikai test elképzeléssel.
Jonathan Horowitz így fogalmaz: "A legtöbb törzsi kultúra szerint az állatoknak és az embernek is két lelke van. Az egyik a "rögzített lélek", mely a fizikai testhez tartozik és a testi funkciókért felelős, például a növekedésért, légzésért, emésztésért, pulzusért, vérkeringésért, szaporodásért stb. A második lélek a "szabad lélek", amely érez, érzelmeket él át, amely éjszaka, álom közben vagy sámánutazás közben elhagyja a testet."
Az indonéz elképzelés szerint az embernek három lelke van: a halál után az egyik a sírban marad, a másik leszáll az Árnyak Birodalmába, a harmadik pedig felmegy az Égbe. A burjátok szerint a halál után az egyik lélek a csontokban marad, a másikat felfalják a szellemek, a harmadik pedig kísértet alakjában mutatkozik néha.
Az obi ugorok szerint a férfiaknak öt lelke van, a nőknek pedig négy. Az első, az árnyék-lélek nem csak emberekben és állatokban, de mozdulatlan tárgyakban is jelen van. Az élet során a testben van, a halálkor is a testtel megy a sírba. A második lélek "a lélek, amelyik lemegy a folyón". Ez a lélek általában csak a halálkor jelenik meg. Normál esetben mindig jelen van és csak az álom sorén tud elszabadulni, bár a sámánokról azt tartják, hogy akaratlagosan is el tudja hagyni a második lelkük a testüket. A harmadik lélek egy erdőre emlékeztet, és általában a testen kívül, lakik, egy erdőben. Csak álom közben tér vissza, ezért "álmodó léleknek" is nevezik. Amikor ez a lélek veszik el, az illetőt alvászavarok gyötrik, és a halál majdnem bizonyos, ha nem sikerül visszaszerezni ezt a lélekrészt. A negyedik lélek a "reinkarnációs lélek", mely a halál után egy másik testben reinkarnálódik. Az ötödik lélek is reinkarnálódik, ezt "erő-léleknek" nevezik. Mivel a törzsi társadalomban a férfiaknak kellett leginkább kimutatniuk az erőt és a hősiességet, ez a lélekrész a férfiként születettek sajátja volt.
A baskirok szerint négy lélekkel rendelkezünk: jan ("élet-lélek"), isem ("név-lélek"), kot ("szerencse-lélek") és tin (" lélegzet-lélek"). Az élet-lelket tartják a legfontosabbnak, mert az dönt az élet és halál kérdéseiben. Bár a testben lakozik, el is távozhat, amikor a tulajdonosa meghal, alszik, vagy öntudatlan állapotban van, de vissza is tud térni. A név-lélek szerepe is fontos, mert a baba nevének kiválasztása hitük szerint meg fogja határozni a gyermek sorsát, fizikai vonásait és jellemét is. Ha pedig a szerencse-lélek elszáll, akkor azt mondják, hogy a tulajdonosa nem találja a helyét, folyamatos balszerencse kíséri. Ezt több dolog is kiválthatja, például egy beteljesítetlen, erős vágy vagy egy viszonzatlan szerelem.
Utolsó példánk a mongol sámánizmusból ered: A mongolok szerint három lelkünk van: a Föld-lélek, az Alvilág-lélek és a Mennyei lélek. A Föld-lélek a rövid távú memória székhelye, amelyet a külvilággal, az érzékszervekkel történő kommunikációra használunk nap mint nap. A racionális gondolkodás, a törvényszerűségek felismerése, az asszociációs készség és mindezek földelése a test/elme komplexumba, a külső tudatosság állapota mind a Föld-lélek funkciói.
Az Alvilági vagy Álom-lélek az, amelyiket az álmaink közben használunk. Mivel éjszaka az érzékeink kikapcsolnak, az figyelmünk az Álom-lélek felé fordul. Ennek a léleknek a megtapasztalásaival kapcsolatos emlékek és tevékenységek felidézését tekintjük álmoknak vagy transzélménynek éber állapotban. Az Alvilág-lélek tartalmazza az életerőnket, melyet minden nap megújítunk. Az életerő, vagy Erő, ahogy a sámánizmusban emlegetjük, rezonál a gondolatainkkal, érzéseinkkkel, benyomásainkkal, élményeinkkel és észleléseinkkel, melyek emlékekké válnak. Ha nincs elegendő életerő, akkor ezek a benyomások sem elég határozottak, illetve nem tudjuk megfelelő figyelemmel feldolgozni, kiértékelni őket és feldolgozatlan konfliktusként, traumaként vagy egyszerűen megemésztetlen élményként süllyednek a tudatalattiba. Az alvilági lélek tartalmazza a hosszú távú, esetleg előző életbeli emlékeket.
A Mennyei lélek a magasabbrendű Énünk, mely ösztönösen törekszik a tisztaságra és tökéletességre, és amelyen keresztül magasabb irányítást kaphatunk az életünkben. Amikor a figyelmünk (tudatunk) a Mennyei lélekre irányul, akkor repüléssel és magasabb világokkal, lényekkel kapcsolatos álmaink vagy transzélményeink vannak, és ezek az élményeink tartósan megváltoztathatják a világról alkotott képünket.
A fenti példák hasonló megközelítéseket mutatnak, mint ahogyan a modern pszichológiai irányzatok igyekszenek kategorizálni az elme/lélek működését. Minden esetre a többszörös lélek-modelleket úgy tudjuk összeegyeztetni a védikkusl lélek/tudat+finomfizikai test/fizikai test modellel, hogy ezeknek a lélek-funkcióknak a párhuzamait keressük a tudat+finomfiziaki test komplexumban, amely viszont felosztható, sebezhető, és valóban leszakadhatnak belőle bizonyos személyiségrészek és energia-adagok, melyeket betegségként vagy lélekvesztésként élünk meg.
Az obi ugorok szerint a férfiaknak öt lelke van, a nőknek pedig négy. Az első, az árnyék-lélek nem csak emberekben és állatokban, de mozdulatlan tárgyakban is jelen van. Az élet során a testben van, a halálkor is a testtel megy a sírba. A második lélek "a lélek, amelyik lemegy a folyón". Ez a lélek általában csak a halálkor jelenik meg. Normál esetben mindig jelen van és csak az álom sorén tud elszabadulni, bár a sámánokról azt tartják, hogy akaratlagosan is el tudja hagyni a második lelkük a testüket. A harmadik lélek egy erdőre emlékeztet, és általában a testen kívül, lakik, egy erdőben. Csak álom közben tér vissza, ezért "álmodó léleknek" is nevezik. Amikor ez a lélek veszik el, az illetőt alvászavarok gyötrik, és a halál majdnem bizonyos, ha nem sikerül visszaszerezni ezt a lélekrészt. A negyedik lélek a "reinkarnációs lélek", mely a halál után egy másik testben reinkarnálódik. Az ötödik lélek is reinkarnálódik, ezt "erő-léleknek" nevezik. Mivel a törzsi társadalomban a férfiaknak kellett leginkább kimutatniuk az erőt és a hősiességet, ez a lélekrész a férfiként születettek sajátja volt.
A baskirok szerint négy lélekkel rendelkezünk: jan ("élet-lélek"), isem ("név-lélek"), kot ("szerencse-lélek") és tin (" lélegzet-lélek"). Az élet-lelket tartják a legfontosabbnak, mert az dönt az élet és halál kérdéseiben. Bár a testben lakozik, el is távozhat, amikor a tulajdonosa meghal, alszik, vagy öntudatlan állapotban van, de vissza is tud térni. A név-lélek szerepe is fontos, mert a baba nevének kiválasztása hitük szerint meg fogja határozni a gyermek sorsát, fizikai vonásait és jellemét is. Ha pedig a szerencse-lélek elszáll, akkor azt mondják, hogy a tulajdonosa nem találja a helyét, folyamatos balszerencse kíséri. Ezt több dolog is kiválthatja, például egy beteljesítetlen, erős vágy vagy egy viszonzatlan szerelem.
Utolsó példánk a mongol sámánizmusból ered: A mongolok szerint három lelkünk van: a Föld-lélek, az Alvilág-lélek és a Mennyei lélek. A Föld-lélek a rövid távú memória székhelye, amelyet a külvilággal, az érzékszervekkel történő kommunikációra használunk nap mint nap. A racionális gondolkodás, a törvényszerűségek felismerése, az asszociációs készség és mindezek földelése a test/elme komplexumba, a külső tudatosság állapota mind a Föld-lélek funkciói.
Az Alvilági vagy Álom-lélek az, amelyiket az álmaink közben használunk. Mivel éjszaka az érzékeink kikapcsolnak, az figyelmünk az Álom-lélek felé fordul. Ennek a léleknek a megtapasztalásaival kapcsolatos emlékek és tevékenységek felidézését tekintjük álmoknak vagy transzélménynek éber állapotban. Az Alvilág-lélek tartalmazza az életerőnket, melyet minden nap megújítunk. Az életerő, vagy Erő, ahogy a sámánizmusban emlegetjük, rezonál a gondolatainkkal, érzéseinkkkel, benyomásainkkal, élményeinkkel és észleléseinkkel, melyek emlékekké válnak. Ha nincs elegendő életerő, akkor ezek a benyomások sem elég határozottak, illetve nem tudjuk megfelelő figyelemmel feldolgozni, kiértékelni őket és feldolgozatlan konfliktusként, traumaként vagy egyszerűen megemésztetlen élményként süllyednek a tudatalattiba. Az alvilági lélek tartalmazza a hosszú távú, esetleg előző életbeli emlékeket.
A Mennyei lélek a magasabbrendű Énünk, mely ösztönösen törekszik a tisztaságra és tökéletességre, és amelyen keresztül magasabb irányítást kaphatunk az életünkben. Amikor a figyelmünk (tudatunk) a Mennyei lélekre irányul, akkor repüléssel és magasabb világokkal, lényekkel kapcsolatos álmaink vagy transzélményeink vannak, és ezek az élményeink tartósan megváltoztathatják a világról alkotott képünket.
A fenti példák hasonló megközelítéseket mutatnak, mint ahogyan a modern pszichológiai irányzatok igyekszenek kategorizálni az elme/lélek működését. Minden esetre a többszörös lélek-modelleket úgy tudjuk összeegyeztetni a védikkusl lélek/tudat+finomfizikai test/fizikai test modellel, hogy ezeknek a lélek-funkcióknak a párhuzamait keressük a tudat+finomfiziaki test komplexumban, amely viszont felosztható, sebezhető, és valóban leszakadhatnak belőle bizonyos személyiségrészek és energia-adagok, melyeket betegségként vagy lélekvesztésként élünk meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése