Égi jel

Egy dologról elfelejtettem említést tenni a pünkösdi elvonulás kapcsán, ez pedig egy különleges égi jel vagy jelenség, melyet az utolsó napon láttunk mindannyian, amikor a Balaton-parton napoztunk a jógaóra után. Az égen megjelent egy szivárvány, de nem függőlegesen, a horizonton, ahogy szokott, hogy a két lába a földet éri, hanem vízszintesen, éppen felettünk, a magasan járó nap körül. Ezáltal nem is egy félkör volt csak, hanem egy teljes szivárványkör, egyenlő távolságban a Naptól. Gondolom, hogy ez viszonylag ritka égi jelenség, mert én most láttam ilyet életemben először. 

A sámánizmus és a védikus asztrológia is azt tanítja, hogy figyelni kell a természeti jelekre, így hát elkezdtem figyelni. Nem sokára egy repülőgép húzott el a Nap alatt, pontosan a közepén megfelezve a szivárványkört, és így már a fény harcosának a jele rajzolódott ki az égen (lásd az első képen medál formájában), egyenesen a fejünk felett. Az én olvasatomban ez a szimbólum a következőket jelenti: A kör az egész világmindenséget és az azt beragyogó Napot szimbolizálja, míg a két függőleges vonal az Életfát, vagy az univerzum központi tengelyét, a mikrokozmoszunkban pedig a szusumnát, a központi energiacsatornát jelképezi, mely magában hordozza a spirituális evolúció lehetőségét. Ám ahhoz, hogy a Földet össze tudjuk kapcsolni az Éggel, szükség van a döntésünkre és az erőfeszítésünkre, önmagától nem fog megtörténni. Csak akkor, ha tanulunk, meditálunk, valamilyen spirituális utat járunk. 

Kisvártatva egy másik repülőgép is el haladt a Nap alatt, ezúttal keresztben húzva két kondenzcsíkot. A kirajzolódó szimbólum ezúttal már a Napkerék, vagy Napkereszt szimbólum volt, mely ugyanúgy, mint a Fény Harcosa szimbólum, számos ősi kultúrában ismert volt, és már barlangrajzokon is megtalálták. A második ábrán egy Utah állambeli barlangrajzon láthatjuk a Napkeresztet. A körben megjelenő kereszt az én olvasatomban annyi plusz jelentést hordoz az első szimbólumhoz képest, hogy az embernek nem csak az a legfőbb kötelessége, hogy haladjon a saját spirituális útján, hanem az is, hogy másoknak is elvigye a Fényt, a tudást, mások javára is cselekedjen. Ezt jelképezi számomra a két vízszintes vonal. 

Az üzenet egy bizonyos szempontból egyértelmű, de persze cselekedni is eszerint kell. Többek között ezért írom ezt a blogot. Az elvonulás után két héttel ismét eljutottam Oguzhoz dobkörre, és ott egy gyakorlatot végeztünk, mellyel behívtuk a Nagy Medve gyógyító szellemét. A Nagy Medve a Göncölszekér csillagképben is jelen van, és akkor jön a segítségünkre, amikor gyógyításra és védelemre van szükségünk. 

A gyakorlatot állva végeztük, és intenzíven lélegeztünk, miközben Oguz dobolt. A vége felé igyekeztünk hangos kiáltással kilélegezni a minket nyomasztó vagy számunkra már nem szükséges dolgokat. Amikor letérdeltünk a gyakorlat végén, úgy éreztem, hogy mély, morgó hangokat kell kiadnom a hosszú, véget nem érni akaró kilégzések alatt. Az utolsónál pedig egyszerűen megállt a légzésem, ami gyakori az ilyen intenzív transzlégzések közben. Csak aki még nem ismeri ezt a jelenséget, az elkezd ezen pánikolni, én pedig tudtam, hogy úgyis ismét fogok levegőt venni, amikor szükségem lesz rá. 

A spontán légzésszünet mentális csendjében megjelent a csukott szemeim előtt egy szimbólum, egy fényes, csillogó medálon. Igyekeztem lerajzolni, itt látható a harmadik képen. Meg is kérdeztem Oguztól, hogy mi ez, amire rávágta, hogy napkerék szimbólum. A középső korong a kettős keresztvonalakkal aranylóan ragyogott, míg a négy oldalán látható "gyökerek" is fénylettek még, de a száraikat már a sötétség fogta közre. 

Gondolkodtam rajta, hogy mik lehetnek ezek a lépcsőzetes vonalak, és a mexikói piramisokra asszociáltam, mert azoknak ilyen lépcsőzetes a szerkezetük. Utánanéztem az interneten, és kiderült, hogy valóban van egy Nap-piramis Teotihuacanban, Mexikóban. Így néz ki ma:

A maják szerint ezt a piramist maguk az istenek építették, és jelenleg kb 1500-2000 évesnek tekintik őket. A közelben van egy-egy maja Nap- és Holdtemplom is. Egyiptomban Rá-ként imádták a Napistent, és bár az egyiptomi piramisok között is vannak ilyen lépcsőzetes szerkezetek (például a legrégibbnek hitt, kb 4700 éves Dzsószer-piramis, a legalsó képen), talán a karnaki vagy Abu Simbel-i Ra-templom az, ami leginkább képviseli a Nap felé fordulást. 

Nem tartom kizártnak, hogy a négy lépcsőzetes alakzat a szimbólumban, amit láttam, arra utal, hogy a négy égtáj felé létesítettek Nap-templomokat vagy piramisokat az őseink, és globális vallási kultuszként imádták a Napistent, talán még kommunikáltak is a magasabb szférákból érkező lényekkel. Persze nem vagyok régész, és ezért nem akarok a valóságtól elrugaszkodott tézisekkel előállni, de érdekes, hogy a Nap imádata ugyanolyan egyetemesnek tűnik, mint a sámánizmus különböző technikái, melyeket térben és időben egymástól távol eső helyeken szinte pontosan ugyanúgy gyakoroltak. Minden esetre megértésem szerint a hármas lépcső a templomot, mint Isten felé vezető lépcsőt jelképezheti, a három világot vagy az élőlény hármasságát (test, elme, lélek) átfogva. A külső lépcsősor a külső világban megnyilvánuló templomokat jelképezheti, míg a belső, kisebb szentély a mikrokozmoszunkban létrehozott belső templomot.