"Hogyan képes az alvás ennyi sok hasznot hozni? Honnan jön az ereje? Miért van az, hogy elegendő alvás nélkül az élőlények elméje eltompul, a testük felmelegszik, és az intellektusuk is tompa lesz, elveszítik a lelkesedésüket, és elgyengülnek? Fontos, hogy először ezt magyarázzuk el részletesen az olvasóknak. Az erre adott válaszok sok kétséget eloszlatnak majd, amivel az olvasók rendelkeznek. E magyarázatok által a korábbi kérdéseket is helyesen tudjuk megválaszolni. Amikor az elme aktivitása megszűnik, jól tudunk aludni. Máskülönben nem lesz alvás. Senkinek sem volt még olyan tapasztalata, hogy egyszerre aktív volt az elméje és aludt is. Amikor az elme összes változása lecsökken, amikor az „Én”, „enyém”, én nagyságom” stb. gondolatok megszűnnek, és az elme összes tevékenysége megáll, csak akkor lehetséges a megfelelő alvás. Csak az ilyen alvás biztosítja a jólét érzését a test és az elme számára.
Ha bármilyen apró gondolat vagy mentális tevékenység megmarad, akkor az alvásunkat álmok fogják tarkítani. Az álmodással kísért alvás nem fog hozzájárulni a test és az elme jólétéhez. Mindenki tudja, hogy csak akkor lehetséges a megfelelő alvás, amikor az elme mozdulatlan marad egy bizonyos állapotban és az olyan mentális tevékenységek, mint a cselekvésre irányuló gondolatok, valamint a gondolatok, álmok és fantázia hullámzásai elcsitulnak. Amikor az elme ilyen jellegű aktivitása megszűnik, lehetségessé válik a jó alvás. Tehát az alvás az elme összes tevékenységének megszűnését jelenti. Ebből megérthetjük, hogy az alvásból származó összes kedvező eredmény az elme csendjének köszönhető. Amikor a gondolatok és az elme ide-oda vándorol, nem fogunk tudni aludni. Inkább azt fogjuk érezni, hogy majdnem megőrülünk.
Adzságrata avaszthában (ébrenléti állapot) az elme ide-oda vándorol. Ennek köszönhetően minden élőlény belekeveredik minden egyes tevékenységbe, amivel szembetalálkozik, az elme az élvezet és a szenvedés állapotait éli át, és ennek következtében kimerült és megviselt lesz. Az elme tehát időnként igyekszik elmenekülni és pihenni, és megpróbál valahogy békét és gyógyírt találni a kimerültségre, és megpróbál aludni. Mindannyian tudjuk, hogy a kimerültséget követő alvás bizonyosan megfiatalítja az elmét és megszünteti a fáradtságot. Ezért nem kétséges, hogy a mély alvás képes megszüntetni az elme megviseltségét. Ebből pedig azt tanulhatjuk meg, hogy az olyan jó tulajdonságok, mint a lelkesedés, jó egészség, tudás, éles memória, tettrekészség, elégedettség és a mások iránti gyengédség csak akkor fejlődnek ki valakiben, ha az elméje mentes az izgatottságtól és a zavartól.
Ha viszont az elme zavarttá válik, olyan negatív tulajdonságok fognak kialakulni, mint a fáradtság, a lelkesedés hiánya és a lustaság, és szenvedést okoznak az illetőnek. Ezért alszik minden élőlény minden nap és ezáltal frissül fel. Egyidejűleg a fizikai kimerültség és fáradtság is megszűnik. Ezen felül világosan kijelenthetjük, hogy aki egy ideje nem aludt rendesen, az közelebb van a halálhoz. Ahhoz, hogy megfelelően aludjunk, az elme minden aktivitásának meg kell szűnnie."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése