Reggeli után autókba ültünk, és elindultunk a Krisna-völgybe, ahol éppen henna-fesztivál volt. A csajok próbáltak bejutni a hennázókhoz, de sajnos nem mindenki került sorra, pedig még verseny is volt a hennázók között. Volt persze kirakodóvásár, mindeféle étel-ital, meg lehetett nézni a szép templomot, nekem még az Úr Siva (Gopesvara Mahádéva, a gópík ura) előtt is sikerült imádkoznom egyet. A gyerekek is nagyon élvezték a Krisna-völgyet, különösen a tehenészetet. Délután felé elindultunk a Csodaszarvas Völgyébe, vagy Gyulavölgyébe, mert azt is meg akartuk még nézni.
Ezt a helyet Pucskó Zsolt néptánctanár hozta létre, a saját keze munkájával. A területen több földház található, két jurta, egy szabad téri naptemplom és egy kunyhószentély is. Van még búbos kemence, istálló lovakkal meg kecskékkel, nyilazó és botozó pálya, meg úgy minden, ami egy honfoglaláskori kis faluban szokott lenni. Emellett Zsolti a rovásírás nagy szakértője, és mindent elmesélt nekünk az különböző betűkről, a csakrákról és a hozzájuk kapcsolódó törvényekről és a rovások szimbolizmusáról. Érdekes dolog volt hallgatni. Különösen a szertartás-kunyhóban el tudtam képzelni, ahogy őseink összegyűltek, hogy énekeljenek a Napnak, a Holdnak, a Földanyának és az Égatyának. Amikor az ember a saját keze munkájával teremt meg mindent, és nem készen vesz mindenféle műanyag és mesterséges vackot, akkor közelebb kerül a természethez és ezáltal Istenhez is, és a felszínre tudja hozni az istenadta bölcsességét, mely mindannyiunk szívében jelen van.
Érdekes látogatás volt, és nagy kontraszt a Krisna-völgy meleg és színpompás forgataga után. Sokan járnak ki Zsoltihoz a negyedévenkénti ünnepekre, de hétközben csendes a tanya, csak egy vigyázó ember lakik ott, aki a jószágokat gondozza.
Visszaindultunk Bálványosra, ahol hét órakor Kundaliní jóga kezdődött. Én nem voltam ott, mert Orsi ment, és mi a gyerekekre vigyáztunk addig, amíg az anyukák jógáztak. A vacsora után, este kilenc fele ismét meggyújtottuk a tábortüzet, ezúttal mindenki hangszert ragadott, és együtt énekeltük a szanszkrit és buddhista mantrákat. Nagyon jó volt a hangulat, de tizenegykor ismét le kellett feküdni.
Hétfőn reggel az elvonulás utolsó napjára virradt. Ekkor már nem mindenki volt képes fölkelni a reggeli Astangára, de aki ott volt, azzal megismertettem a második sorozatot, persze könnyített és rövidített változatban, másfél órát gyakoroltunk összesen. A gyakorlás végén mindenki elhelyezkedett hanyatt fekvésben, és egy kis Életfa-meditációval bevezettem a sámándobos utazást. Aki nem ismeri még az Életfát, az majd eljöhet a Jade Spirit Fesztiválra, vagy az Evernessre, mert ott is fogok tartani ilyet.
A sámándobos utazás általában aktívabb vizuális vagy akár hang, testérzet, érzelmi megélés formájában jelentkező élményeket ad, mint egy hangfürdő. Fél óráig doboltam, majd lassan mindenki visszatért, és beszámoltak, hogy miket éltek át. Sokan látták az Életfát, és elindultak rajta fölfelé, sok fényt láttak az Életfa lombkoronájában, illetve állatokat is láttak: sólyom, medve, oroszlán és egyéb állatok. Ezeket erőállatoknak hívják a sámánizmusban, és ha többször megjelennek a meditációban, akkor valamilyen erőt, segítséget adnak a meditálónak. Sokan megéltek jeleneteket az életük korábbi szakaszaiból, és volt, aki nem is akarta elmondani, hogy mit élt át, de látszott, hogy mélyen meghatotta a dolog.
Utána következett a reggeli, majd Balatonföldvár felé vettük az utat. Letelepedtünk a szabadstrandon egy kis lazulásra, napozásra, majd délután kettő felé nekiálltunk jógázni. Én levezényeltem a napüdvözleteket, majd Orsi tanított páros nyújtásokat a már megcsappant résztvevőknek. Ez nem volt olyan megterhelő, mint az Ashtanga gyakorlás, ugyanis mindenki kifáradt az előző két nap intenzitásától. A páros nyújtások végeztével kipróbáltuk a múrccsha (ájulós) pránájámát, majd a méhecske-légzést is. Mindkettő nagyon relaxáló, révülős hatású pránájáma, de persze tíz kör nem olyan sok belőle. Utána mindenki lefeküdt relaxálni, most azt gyakoroltuk, hogyan tudjuk függetleníteni magunkat a külső környezet befolyásától. A fiúk, vagyis én és Ádám a vízbe is bemerészkedtünk, egészen nyárias volt. A gyerekek jót pancsoltak a parton, közben ment a beszélgetés, az élmények feldolgozása. öt óra felé már elindultunk haza, és jó fáradtan érkeztünk meg. Augusztusban folytatjuk a horvátországi jógatáborban, addig pedig találkozunk a nyári fesztiválokon, és természetesen az Atmában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése