"Egy másik példa – a mangófa esete. Tételezzük fel, hogy rengeteg gyümölcs van rajta. Azt is tételezzük fel, hogy a fa tulajdonosai megengedték, hogy leszedjük és megegyük a gyümölcsöket. Mégis mindemellett, ha nem mozdulunk el a jelenlegi helyzetünkből, vagy még ha el si mozdulunk, de nem a mangófához megyünk, vagy tegyük fel, hogy elmentünk, de nem tettük meg az erőfeszítést, hogy megmásszuk, vagy tegyük fel, hogy megmásztuk, de nem nyúltunk ki leszedni a gyümölcsöt, vagy tételezzük fel, hogy kinyúltunk, de nem fáradtunk azzal, hogy leszedjük; vagy ha le is szedtünk, nem kóstoltuk meg, hogy milyen az íze – Az isteni nektár megízlelése nélkül, hogyen tudhatjuk meg, hogy milyen az íze? A gyümölcs megízlelésének öröme messze meghaladja a fa megmászását vagy a gyümölcs leszakítását, ezt nem kell hangsúlyozni. Mégis, mint mondhatunk arról, aki odaér a fához, és anélkül, hogy leszedné a gyümölcsöket, azonnal elkezd sopánkodni, hogy nem ízlelhette meg a mangót és nem hajlandó visszamenni a fára? Elérhet-e bárki bármit erőfeszítés nélkül? Hasonló a helyzet a jógában is, ha nem gyakorlunk teljes hittel, akkor semmilyen haszonra nem teszünk szert. Bármilyen törekvést teljes elkötelezettséggel kell végezni, amíg be nem fejeztük, ha el akarjuk érni az eredményét. Hasonlóképpen, nem kétséges, hogy ha a jógábhjászát nem ezzel a hozzáállással gyakoroljuk, minden nak az előírt helyen és időben, akkor nem fogjuk megkapni az elvárt hasznot.
Mint ahogy a Tirupati hegy megmászásához is lépcsőről lépcsőre kell haladni, és csak a végén kapjuk meg a Swami (az Úr) darsanáját (megláthatjuk az istenábrázolást a templomban), és érezhetjük a boldogságot, hasonlóképpen azoknak, akik a jóga-szásztra (a jógikus szentírások) útját követik, a megfelelő sorrendben végig kell haladniuk a jama (tilalmak), nijama (előírások), ászana (jógapózok), pránájáma (légzőgyakorlatok), pratjáhára (érzékek visszavonása), dháraná (koncentráció), dhjána (meditáció) és szamádhi (elmerülés) fokozatain. Bárki, aki a megfelelő sorrendet betartva végigmegy ezen a nyolc lépcsőn, örömöt fog tapasztalni. Más tevékenységek esetében néha várni kell a végégi, hogy élvezhessük az eredményt. A jógábhjászára ez nem igaz. A gyakorlás minden szintjén vannak eredmények. Ha csak az ászanát gyakoroljuk, akkor erős lesz a testünk; a jama gyakorlása által kifejlődik az együttérzésünk minden élőlény iránt; csak a pránájáma gyakorlása által elérhetjük a hosszú életet és a jó egészséget. Ezekről részletesebben lesz szó az adott résznél. Hadd foglaljam most össze röviden: Ha valaki rendszeresen és hiba nélkül követi az ahimszá (erőszakmentesség), szatja (igazmondás), asztéja (nem-lopás), aparigraha (nem-birtoklás) és brahmacsarja (cölibátus) elveit, akkor kifejlődik benne a szeretet és az együttérzés nem csak más emberek, hanem minden élőlény iránt. Ez a hozzáállás, amikor minden élőlényt teljes pártatlansággal (egyenlőséggel) tudunk látni, elengedhetetlen a társadalom jólétéhez.
Az öt nijama a saucsa (tisztaság), szantósa (elégedettség), tapasz (lemondás), szvádhjája (tanulás) és az ísvara pranidhána (Isten imádata). Ha kramaként (fokozatosan) követjük őket, akkor az összetűzések, düh, gyűlölködés és ellenségeskedés illúzióvá fog válni és lassan el fog tűnni a társadalomból. Amikor az ilyen hozzáállás megszűnik a társadalmon belül, akkor ki tudjuk fejleszteni a belső tisztaságot és a környezetünk tisztaságát is, ami elhárítja az akadályokat a reformok elől, és a társadalom a béke és nyugalom legmagasabb és állandó állapota felé tud fejlődni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése