E klasszikusan jógikus légzéstechnikák mellett most már egyre több teret hódítanak az olyan "alternatív" légzéstechnikák, melyeket modernebb kutatók és tanítók hoztak létre, például az orron be - szájon ki típus fújtató légzések, illetve a szájon keresztül történő különböző transzlégzések (Wim Hof-légzés, sámánikus légzés, holotróp légzés, rebirthing stb.) Ezek a légzéstechnikák kétségkívül nagyon jók és hatékonyak, például elősegítik a tudatalattiban rejtőzködő érzelmi blokkok felszabadulását, a transzállapot elérését, a test hőszabályozásának fejlődését, és a hosszú kumbhakák végrehajtását is. Viszont, ha túlzott mértékben, és egyoldalúan alkalmazzuk az ilyen technikákat, abból baj is lehet.
Az ismerősöm, akiről a bejegyzés elején szó volt, arra panaszkodott, hogy pár hónap intenzívebb fújtató légzés gyakorlása után kialakult nála egyfajta nehézlégzés, vagyis mintha asztmatikusan fulladna, szorító érzése van a mellkasában, és nem tud mélyen levegőt venni. Sporttevékenység közben ez kifejezetten kellemetlen lehet, de amúgy is felborítja az ember belső homeosztázisát idegi, hormonális és immunrendszer szintjén, valamint persze energetikailag is. Ilyenkor azt szoktam javasolni, hogy egy időre kerüljük a hiperventilláló légzéseket, és nagyon lassú, váltott orrlyukas légzést végezzünk, esetleg légzésszünetekkel. Ez a legjobb módja az egyensúly helyreállításának, mivel a nádí sódhana megtisztítja az ídát és a pingalát, és egyensúlyba hozza a bennük áramló energiát. Utána vissza lehet térni a hiperventilláló légzésekre, nagyon fokozatosan haladva, és a kumbhakákról el nem feledkezve. A hiperventilláció és a hosszú légzésszünetek megfelelő egyensúlyával nagyon messzire juthatunk a pránájáma-gyakorlásunkban és a meditáció előkészítésében, az egészségünkre gyakorolt pozitív hatásairól nem is beszélve.
Most nézzük meg azonban, hogy mi okozhatja ezeket a tüneteket? A magyarázat, mint mindig - nagyon egyszerű. A természet visszaveszi azt, amiből túl sokat zsebeltél be. A légzés olyan, mint az evés. Egész életünkre ki van szabva agy bizonyos ételmennyiség, és lélegzet-mennyiség a számunkra. Ez kinek mennyi, a karmája függvényében. Ezt kell tudni helyesen beosztani. Ha túl sokat eszünk, akkor mindenféle betegségek fognak kialakulni a szervezetünkben, ami előbbre hozhatja a halálunkat. Ha módjával eszünk, böjtölünk, akkor pedig meghosszabbíthatjuk az életünket.
Ez ugyanígy igaz a légzésre. Ha "túllélegeztük" magunkat, akkor a természet megszorongatja egy kicsit a tüdőnket, és nem fogunk tudni egy jó, mély levegőt venni, amikor kell. A transzlégzések túlzott és egyoldalú alkalmazása tehát a legtöbb embernél egyensúlyzavarokat fog előidézni. Azt se felejtsük el, hogy az intenzív légzés, főleg a szájon át, szimpatikus idegrendszeri stimulációt okoz (jang-üzemmód), míg a légzésszünetek és a nagyon lassú légzés paraszimpatikus túlsúlyt eredményez (jin-üzemmód). Ezeknek egyensúlyban kell lenniük, még egy adott gyakorláson belül is.
A Youtube-on is terjednek a transzlégzés-videók, például az egyikben egy srác bátorítja a nézőit, hogy érjék el a fél órát a hanyatt fekve végzett transzlégzésben minél előbb. De azt elfelejtette mondani, hogy hetente egyszer ajánlott fél órát transzlélegzeni, és nem minden nap. Az egyik nézője pedig pont azt posztolta, hogy elkezdte minden nap végezni, de nem jut tovább tíz percnél. Ez nem véletlen, és szerencse is. Harminc perc transzlégzés legalább három-négy napra hiperérzékenyé teszi az embert, addig jönnek fel a különböző érzelmi dolgok a tudatalattiból, amiket fel kell dolgozni, be kell integrálni. Ha másnap rátoljuk a következő adagot, akkor nem lesz időnk feldolgozni a tisztulási folyamatokat, és megborul az egyensúly. Nem véletlen, hogy érdemes egy pránájáma-oktató vezetése alatt gyakorolni bármilyen légzéstechnikát, mert ő hamarabb észreveszi, ha valami túl sok vagy nem megfelelően reagál rá a szervezetünk.
Ettől eltekintve mindenkit bátorítok, hogy kísérletezzen különböző légzéstechnikákkal, de az a legjobb, ha ezt egy tanár jelenlétében tesszük, és nem könyvből vagy Youtube-videók alapján. A légzéstechnikák segítségével mélyen belepillanthatunk az elménkbe, és megérezhetjük, hogy milyen dimenzió rejlenek még előttünk, amiket a legfelelő légzés-felkészítés után meditációval el tudunk érni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése