Krishnamacharyában nagy vágy ébredt arra, hogy mélyebben megismerje a jógát. Megkérdezte Ganganatha Jha-t, hogy kitől tanulhatna, mire ő azt válaszolta, hogy túl kell mennie Nepálon is, Tibetbe, és meg kell keresnie Ramamohana Brahmacarit, aki képes megtanítani neki mindent, amit szeretne tudni a jógáról.
A tibeti utazáshoz különböző útiokmányokat kellett beszerezni. Ehhez Ganganatha Jha beajánlotta Krishnamacharyát az alkirályhoz Simlába. Simla a Himaláha északnyugati régiójában található, és jelenleg Himachal pradesh fővárosa, abban az időben pedig az angol helytartók kedvelt tartózkodási helye volt. Krishnamacharya megérkezésekor az alkirály cukorbetegségben szenvedett. Devendra Bhattacharya volt az alkirály orvosa, aki egyben Vamacharana Bhattacharya, Krishnamacharya varanasi tanárának fia is volt. Krishnamacharya bevetette a jógával kapcsolatos ismereteit az alkirály kikúrálása érdekében. Hat hónap alatt sokat javult az állapota. Az alkirály lekötelezve érezte magát Krishnamacharyának, és megszervezte az utazását Tibetbe, még kísérőket is adott mellé. Azt kérte Krishnamacharyától, hogy minden évben térjen vissza három hónapra, és tanítsa őt tovább a jógára.
Krishnamacharya elindult Nepálba. Utazása során meglátogatta Muktinarayana templomát, megfürdött a Gandaki folyóban, és talált egysálagráma-sílát(szent követ). Muktinarayana, vagy Muktinath temploma 3700 méter magasságban található a jelenlegi Nepál területén. Ez egy régi vaisnavatemplom és zarándokhely, melyet a buddhisták is nagy tisztelettel látogatnak. A templomtól nem messze folyó Gandaki folyó is történelmi jelentőségű. Ott szokták találni a sálagráma-sílákat, melyek isten képviselői a védikus hagyomány szerint. A vaisnavahitvallásban a köveken található jelek alapján határozzák meg a salagrámaáltal képviselt istenség azonosságát.
A Muktinath felé vezető út gyalogszerrel még ma is nagy kihívás, amikor már vannak utak és modern civilizáció. Krishnamacharya három hét alatt több, mint kétszáz mérföldet tett meg, amikor a kísérői társaságában végül eljutott a Manasarovara folyó partjára. A Manasarovara folyó Tibetben található 4600 méter magasságban, a Kailása hegy lábánál, melyet Siva szent hegyének tekintenek. Hosszas kutatás után Krishnamacharya rátalált Ramamohana Brahmacari ásramjára, ami tulajdonképpen csak egy barlang volt. A hosszú szakállú szent, aki a vaisnava hívők jeleit viselte magán, és a lemondott bölcsek által használt fapapucsban közlekedett, a barlang bejáratánál találkozott Krisnamacharyával. Krishnamacharya hasra feküdt a guruja előtt (ez a tisztelet felajánlásának tradicionális módja), és megkérte, hogy hadd lehessen a tanítványa. Ramamohana Brahmacari hindi nyelven kérdezte meg tőle, hogy mit akar, mire Krishnamacharya elmondta, hogy szeretné megtanulni a jóga titkait.
Ramamohana szeretettel fogadta Krishnamacharyát, és bemutatta a feleségének, valamint a gyermekeinek, majd gyümölccsel kínálta. Utána pedig körbevezette a Manasarovara tó partján, de figyelmeztette, hogy ne érjen a vízhez, a saját feketévé vált kisujját mutatva neki. Krishnamacharya megjegyezte, hogy bár olyan magasan volt a hegyekben, egy tó mellett, ami telenként be szokott fagyni, mégsem érezte a hideget. Lehet, hogy a gyümölcs miatt, vagy pedig a „guru kegye” miatt.
Ramamohana Brahmacari elküldte Krishnamacharya kísérőit. Azt az utasítást adta neki, hogy csak gyümölcsöt egyen a következő nyolc napban (ezzel valószínűleg megtisztította és előkészítette a testét a komoly jóga-gyakorlásra). Nyolc nap múlva kezdődött a jóga tanulása. Krishnamacharya megkérte guruját, hogy minden évben visszatérhessen három hónapra Simlába és taníthassa az alkirályt. Ramamohana beleegyezett, és még a fiát is elküldte vele.
Az ezt követő hét és fél évben Krishnamacharya szorgalmasan tanulmányozta a jógát, miközben a guruja mellett élt. Az első néhány évben a Jóga-szútrát és a számkhja filozófiát tanulmányozta, miközben az ászanákat és a pránájámát tanulmányozta a guruja irányítása alatt. Az utolsó egy-két évben a jóga haladóbb alkalmazását tanulta, mint például a jógaterápiát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése