Szembe kell néznünk belső énünkkel, és teljes mértékben fel kell tárnunk alacsonyabb természetünket, mielőtt elérhetjük a magasabb természetünk megvalósítását. Ez nem kis ellentmondás, de „amint lent, úgy fent”, vagyis nem lehet rend a magasabb világunkban, ha az alacsonyabbat nem integráltuk. A magasabb rendű természetünknek teljesen meg kell hódolnia Isten előtt, mielőtt megtapasztaljuk azt. Ez a feltétel nélküli meghódolás csak azután fog bekövetkezni, hogy az alacsonyabb természetünk már minden más lehetőséget kipróbált. Ha túl korán ébresztjük fel a Kundalinít, akkor az ídán és a pingalán keresztül fog felemelkedni, ahelyett, hogy a középső csatornán haladna végig, és minden fel nem dolgozott polaritást fel fog erősíteni. A kígyó csak akkor ébredhet fel ténylegesen, ha feloldottuk a múlttal és jövővel kapcsolatos komplexusainkat. Az alsóbb természet meghódolása a magasabb előtt egy olyan közdelem, amit nem szabad félvállról venni. Akkor fog bekövetkezni, amikor be kell következnie, és nem akkor, amikor az egónk azt eldönti.
A gerinc kígyó-szerű görbülete olyan fizikai attribútum, ami közvetlen kapcsolatban van a jóga gyakorlásával. A testünk mozgatása és a gerincoszlop mobilizációja által tudjuk aktiválni és integrálni az ídát, pingalát és a szusumnát. Itt is fontos a tudatosság. A kígyóistennő felébredése egy olyan folyamat, amit a lelki gerincoszlopunk aktiválásához is hasonlíthatunk. Szembe kell néznünk a kígyó szenvtelen természetével, mielőtt valóban képesek leszünk tükörbe nézni.
Nagy erőfeszítés által tudjuk csak alárendelni a kettősségekben létező egó-elmét az ébredező spirituális Önvalónak. Más szavakkal, a feltételekhez kötött ént és az elme szüleményeit fel kell adni a kígyóerő előtt, mely az univerzális tudathoz vezet. A feltételekhez kötött Én elveszítése nagy kockázat, amit nem szabad könnyedén vennünk. Mint a fegyelmezetlen gyerek, ha az alantas vágyainkat nem rendeltük alá az önmegvalósítás folyamatának, akkor a kígyó sziszegni és harapni fog, és hamarosan visszatér az alvó állapotba.
A kígyó vedlése az Önvalót befedő burkolatok levedléséhez hasonló, és a folyamat megkezdéséhez ki kell fejlesztenünk a vágyat a vágynélküliségre. Ez az egy vágy képes felemészteni az összes többit. Ez az utolsó vágy, vagy polaritás a felszabadulás előtt, a vairágja (elkülönülés) folyamata. Hogy sikeresek legyünk, minden energiánkat ebbe az irányba kell fordítanunk. Ahogy korábban is említettük, először az összes más vágyat meg fogjuk tapasztalni, és az egó az összes lehetőséget ki fogja próbálni, mielőtt hajlandó lemondani róluk. Ez a folyamat sok-sok évig vagy életig tarthat.
Az ászana-gyakorlás célja nem merül ki a pózok végrehajtásának képességében, hanem magasabb céljai is lehetnek, például a tudatosság és az önelfogadás. Ez egy figyelemre méltó lehetőség, hogy mindenki képes haladni a teljesség felé, és integrálni az énje ellentmondó aspektusait. Ezeket a szinteket általában ellentétpárokba szokták rendezni, de a harmadik pólus az egyensúly állapota. E három szempontból a következőképpen csoportosíthatjuk a főbb jellemzőket:
Test: Belégzés, erő, férfiasság, inspiráció, felfelé mozgás, koncentráció, feszültség, jövő, nap, Siva, belégzés, pingalá, prána
Elme: Kilégzés, hajlékonyság, nőiesség, kiválasztás, lefelé mozgás, ellazulás, lustaság, múlt, hold, Brahmá, kilégzés, tamasz, ídá, apána
Érzelem: Szünet, egyensúly, semleges nem, csendesség, központ, nyugalom, üresség, jelen, univerzum, Visnu, légzésszünet, szattva, szusumná, jóni-múdrá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése